• hörghurut
• tüdőtágulás

Krónikus obstruktív légúti betegség

A krónikus obstruktív légúti betegség prog­resszív kórkép, amely súlyos nehézlégzést és sí­polást okoz. A fogalom az idült hörghurutot (krónikus bronchitiszt) és a tüdőtágulatot (emfizémát) foglalja magába. A krónikus bronchitisz a hörgők gyulladása, az emfizéma pedig a léghólyagok folyamatos pusztulása, mivel el­vesztik rugalmasságukat. A betegek legtöbbjé­nél mindkét betegség fennáll, mégpedig az egyik jelentősebb mértékben. Okozhatja a dohányzás is, és talán emiatt férfiaknál kétszer gyakoribb, mint nőknél.

A krónikus obstruktív légúti betegség na­gyon megviseli a betegeket. Kifejlődésé­vel a légzés egyre nehezebbé válik, a bete­geknek a mindennapi tevékenységük is egyre kellemetlenebb, végül már a lakás­ból sem mozdulnak ki.

Tünetek és jelek

• Krónikus köhögés, amely a reggeli órákban rosszabb;
• egyre növekvő köpetmennyiség;
• súlyosbodó nehézlégzés;
• fokozódóérzékenység a légúti fertőzésekkel szemben;
• a téli időszakban romló állapot

Bizonyos betegek gyorsabban léle­geznek, hogy több oxigént vegyenek fel: bőrük ezért rózsaszínesre elszí­neződik. Másoknál pedig ún. hordó­mellkas alakulhat ki, mert a tüdők kitágulnak. Ha valaki dohányos, és a fenti tüne­teket észleli magán, okvetlenül keresse fel orvosát, amilyen hamar csak tudja!

Krónikus obstruktív légúti betegséget okozhat a dohányzás, de a környezet­szennyezés is károsítja a tüdőt. Általában csak akkor ismerik fel, amikor már káro­sodtak a légutak; a korai tüneteket szíve­sen írják a dohányzás rovására, és nem for­dulnak orvoshoz. Az ipari régiókban élő dohányos férfiak a legnagyobb kockázatú csoport. Becslések szerint az érintettek ne­gyedénél a betegség nincs diagnosztizálva.

Mit tehet az orvos?

Egy dohányos betegénél az orvos eleve gyanakodhat a krónikus légúti betegségre – egy kikérdezés és vizsgálat után. A tü­dőkárosodás felmérése céljából kórházi vizsgálatokat végezhetnek, amelyből az aktuális tüdőfunkció megállapítható. Eb­ben szerepel a spirometria (a belégzési és kilégzési légáramlás mérésére) és a légzés­funkciós teszt (a belélegzett levegő térfo­gatának, és kilégzéskor a tüdőben maradt levegő mennyiségének mérésére).

(Kép  fent) A Streptococcus baktériumok gyakran okoznak tüdőgyulladást, amely a krónikus obstruktív légúti betegeknél életveszélyes is lehet.

Egyéb vizsgálatok megerősíthetik a diagnózist: így a vérvizsgálat a vér oxigen­es szén-dioxidtartalmának meghatározá­sára, a mellkasröntgen pedig az egyéb be­tegségek kizárása céljából.

Kezelési lehetőségek

Az első és legfontosabb tennivaló a dohányzás azonnali abbahagyása, mert ezzel lehet megelőzni a tüdő további károso­dását. A betegség sajnos nem visszafordítha­tó, így a már kialakult obstrukciók fennmaradnak. Többféle gyógyszeres kezelés­sel enyhíthetők a tünetek.

Az orvos a következő lehetőségek kö­zül választhat:

• antibiotikumok a fertőzések kezelésére;
• hörgőtágító inhalációk a légutak tágítá­sára, a légzés könnyítésére;
• szteroid inhalációk a gyulladás csökken­tésére;
• vizelethajtók a felgyűlt folyadék (pl. bo­kaduzzanat) eltávolítására;
• folyamatosan alacsony dózisú oxigénte­rápia a vér oxigénszintjének emelésére, a szív munkájának mérséklésére. Ez a kezelés csak előrehaladott esetre vonat­kozik, és otthoni körülmények között is kivitelezhető.

Megelőzés tekintetében az orvos java­solhatja az influenza elleni téli védőoltást, vagy más vakcinációt (pl. a tüdőgyulladást okozó Streptococcus pneumoniae ellen). Ha ugyanis az obstruktiv légúti betegségben szenvedő tüdőgyulladást kap, a következ­mények akár életveszélyesek is lehetnek!

Kilátások

Az idejekorán felismert betegség és a do­hányzás azonnali abbahagyása elkerülhe­tővé teszi a súlyosabb tüdőkárosodást. Saj­nos a krónikus obstruktív betegségben szenvedők általában már csak akkor kerül­nek felismerésre, amikor a károsodás elő­rehaladott. Ekkor a kilátások nem jók-a fokozott nehézlégzés és a csökkent ter­helhetőség miatt az illető úgy érzi, hogy napi tevékenységét egyre nehezebben tud­ja ellátni. Szív- és légzési elégtelenség következ­het be. A túlélési esélyek általában tíz évnél nem hosszabbak.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.