• homeopátia

Mikor javallott a homeopátia alkalmazása?

A homeopátia fogalma görög eredetű, és szó szerinti fordításban ezt jelenti: homoin = hasonló, pathos = szenvedni. Annyit jelent, mint „hasonlóval gyógyítani”, és az allopátia ellentéte, ami az ellentétes ha­tással gyógyít.

Mit is jelent ez?

Samuel Hahnemann (1755- 1843) német orvos és gyógyszerész 1790-ben úttörő felfedezést tett. Egy önmagán végzett kísérlet során kínafakérget vett be, amit akkoriban a malária elleni szerként hasz­náltak. Ezután, noha egészséges volt, a malária tüneteivel megegyező szimptómákat tapasztalt. A mesterségesen előidézett betegség csak néhány óráig tartott, de mindig újból és újból fellángolt, amikor újból bevette a kínafakérget.

A homeopátia nesztora egy új gyógy­mód után kutatva számos más anyagnak a testre gyakorolt hasonló hatását is vizsgálta. A sok, önmagán végzett kísérlet során mindig hasonló eredményekre jutott: bizonyos gyógyszerekkel egy bizonyos betegség jellemző tüneteit volt képes előidézni. Ebből azt a jelentős következtetést vonta le, hogy egy szer akkor illik egy beteghez, ha az egészségeseknél ahhoz hasonló betegségtüneteket idéz elő, mint ami­lyenekben a beteg szenved.

Az egész áll a középpontban (holisztikus elv), nem a tünetek

A fitoterapia és más kultúrák, pl. a hagyományos kínai orvoslás gyógymódjai mellett a homeopátia, mint holisztikus gyógyászat, na­gyon fontos szerepet tölt be a természetgyógyászatban, és határozot­tan elkülönül a természettudományos orvoslástól.

Míg a modern műszeres orvostudomány főleg technikai vívmányaival -a laborvizsgálatokkal, a röntgenes eljárással, az endoszkópos szervi vizsgálatokkal – él és az ember vizsgálata során inkább a tünetekre koncentrál, addig a homeopátia az egészre figyel. A vizsgáló az egész embert testi-szellemi-lelki egységében szemléli.

A technikai segédeszközök, a labor- és a röntgenvizsgálatok aláren­delt szerepet játszanak. A homeopata tehát az egész embert veszi szemügyre, arckifejezését, testtartását, bőrét, mozgását, gesztusait és sok más egyebet. Ezenkívül meg akarja ismerni a történetét, lelki, testi és szociális közérzetének minden részletét, amelyek aktuális ál­lapotához vezettek.

Nem a betegség, hanem a „beteg ember” számít

A jó homeopaták különösen jó megfigyelőképességgel rendelkeznek. Fel kell ismerniük egy betegség finom megnyilvánulásait, gyakran lappangó jeleit. Ehhez a beteg szemléletének analitikus képességére, valamint a tünetek gondos regisztrálására és kiértékelésére van szük­ség. A homeopátiás orvos vagy gyógyító szakember elsősorban nem arra törekszik, hogy betegségdiagnózist állítson fel, tehát a vizsgálat végén a „diagnózis” rubrikába feljegyezze, hogy „húgyúti fertőzés” vagy „allergiás nátha”.

A betegség helyett a beteg emberre irányítja figyelmet

Ahogyan a beteg általános közérzete megnyilvánul, az a homeopátiás betegségfelismerés fontos része, és többnyire ez dönt a megfelelő gyógyszerek kiválasztásáról.

A beteggel folytatott beszélgetés, a kórelőzmény felvétele, valamint a test szemlélete és vizsgálata tehát a homeopátiában rendkívüli jelentőséggel bír. Ennek megfelelően terjedelmesek az ún. anamnézisívek: azok a kérdőívek, amelyeken sok kérdés szerepel, és minden tünetet lejegyeznek. Mindezeknek a kérdéseknek, amelyeket ilyen részletességgel a szokásos természettudományos orvoslásban soha­sem tennének fel, egy a céljuk: lehetővé kell tenniük a homeopata számára, hogy az előtte ülő személy egyéni megjelenését felmérje és megértse.

Miért és milyen – külső és belső – feltételek között szen­vedett az illető személy „életereje” olyan zavart, hogy végül megbe­tegedett? Nem az „objektív leletek” felmérése, hanem a „szubjektív észlelések” gyűjtése képes a legjobban megrajzolni a betegség képét és a homeopata számára egyértelművé tenni, hogy a beteg „tulajdonképpen”, tehát „okozatilag” miben szenved.

A homeopátiás gyógyszer: okozati hatás

A homeopátiás gyógyszerek hatásmódja nem hasonlítható össze a növényi gyógyszerek vagy a gyógyszeripar vegyi anyagainak hatá­sával. Míg az allopátiás szerek bizonyos tünetek „ellen” irányulnak, és ezeket hivatottak elnyomni, a homeopátiás gyógyszeres kezelés célja az öngyógyító erők serkentése, hogy a beteg önmagától megint egészséges legyen. Az allopátiás gyógyszerezéssel szemben ez valódi gyógyulást jelent. Ha a tüneteket kezelik, akkor ez a szigorúan ho­meopátiás felfogás szerint csak felszíni gyógykezelés. Ilyenkor a betegség jeleit elnyomják, és a panaszok bizonyára meg is szűnnek egy időre.

De ha a betegség okát nem szüntetik meg, akkor a panaszok újból felléphetnek vagy akár más szervekre is áttevődhetnek. Ezáltal krónikussá és egyre nehezebben kezelhetővé válnak. A homeopátiában kb. 4000 állati, növényi és ásványi eredetű gyógy­szer létezik – pl. a lachesis, a néma csörgőkÍgyó (szurukuku) mérge, a silícea, a kovasav vagy az aconitum, a sisakvirág. A homeopátiás gyakorlatban ebből a bőséges választékból csak kb. 200 – 250 anyagot használnak gyakran.

A homeopátiás terápia elején a panaszok még rosszabbodhatnak is

A kezelt bőrkiütés pl. még erősebben „kivirágzik”, mint előző­leg. A homeopátiás kezelésnek ez a hatása hasonlít ahhoz, amikor az ember egy ingerlő klímájú helyen tartózkodik. A tengernél vagy a magashegységben a beteg az első napokban többnyire először rosszabbul érzi magát, és aztán fokozatosan egyre jobban lesz. Így van ez a homeopátiával is.

A szer először felerősítheti a betegségtüneteket

Ezt a jelenséget nevezik kezdeti rosszabbodásnak, ami szinte csak a krónikus meg­betegedéseknél lép fel, de aztán annak jeleként kell értékelni, hogy a gyógyszer hat.

A potenciálas titka

A homeopátiás gyógyszer-előállítás egyik nagy különlegessége a potenciálás, azaz az anyag hígításának speciális folyamata. A ho­meopátiás gyógyszerek eredeti anyagai – pl. a pulsatilla, a kökörcsin vagy a belladonna, a nadragulya – ennek során speciális átalakulási folyamaton megy keresztül, míg végül a kiindulási anyagból már csak elenyésző mennyiség vagy semmi sem marad.

Példa a potenciálásra

Ennek a home­opátiás alapelvnek a magyarázatául szolgál a következő példa: egy fiola Belladonna D12-es oldatban körülbelül annyi maradt az eredeti maszlagos nadragulyából, mintha abból egy cseppet a Bodeni-tóba cseppentettek volna, azt erőteljesen összekeverték volna, és ezzel a vízzel töltötték volna meg a fiolát.

A potenciálas azonban nem csak folyadék hozzáadásával való hígítás. Az eljárás nagyon bonyolult előállítási feltételek szerint zajlik. A D6-os erősségű pulsatilla elkészítése a következő eljárással történik: az eredeti tinktúra 1 cseppjét 9 csepp alkohollal keverik össze. A keve­réket tízszer megrázzák, és Így jön létre a Pulsatilla D1. Ebből a keve­rékből 1 cseppet megint 9 csepp alkohollal hígítanak, és 10 rázassál kezelik. Az Így létrejövő anyag már a pulsatilla D2. Ezt az eljárást addig ismétlik, míg a kívánt potenciafokozatot el nem érték. Vannak C potenciák is (a centezimális potenciák, a latin centum szó­ból, ami százat jelent).

Itt az eredeti anyagokat nem 1:10 arányban hígítják, mint a D potenciáknál, hanem 1:100 arányban. Hahnemann élete vége felé bevezette homeopátiás tanításába az ún. LM-potenciákat. Ezek, amelyeket Q potenciáknak is neveznek, 1:50000 arányú potenciálással készülnek, nagyon magas fokozatok, amelyeknél az eredeti anyagot már egy korábbi stádiumában „felhí­gítják” és méregtelenítik, ezért ezek a potenciák olyan anyagok ese­tén alkalmasak, amelyek alacsony potenciafokozaton még mérgezők lennének.

Ezt a műveletet csak tapasztalt homeopata végezheti. A potenciálas szabad fordításban erőkifejtést jelent. A speciális feldolgozás során az eredeti anyag hatását nem legyengítik, hanem felerősítik. Minél magasabb a potencia, annál mélyebb és tartósabb a növény, az állat vagy ásvány gyógyszeres hatása a szervezetben. A D6 – D12-es tarto­mányhoz olyan potenciák tartoznak, amelyek nagyon jól alkalmaz­hatók az önkezelésben. Magas potenciákról a D30-tól kezdve beszél­hetünk. Ezeket csak tapasztalt homeopata orvos írhatja fel.

A homeopátiás gyógyszerek hatásmódja

Mivel magyarázható a homeopátiás gyógyszerek hatása? Nem szabad a homeopátiát molekuláris hatóelvnek tekinteni. Nem úgy hat, mint pl. egy fájdalomcsillapító, amit fejfájás ellen vesz be az ember. Ilyen­kor a molekulák bizonyos mennyisége behatol a testbe, egészen az idegekig jut, és ott elnyomja a fájdalmat. A homeopátiás gyógyszerek egy másik szinten hatnak. Információt visznek át a szervezetbe, bi­zonyos mértékű impulzust adnak át neki.

Ez kb. úgy működik, mint egy rádióvevő: az adó (ebben az esetben a megfelelő homeopátiás szer) jelt ad, amit a vevő (tehát a beteg szervezet) felvesz és átültet a szervezetbe, azután elkezdődik a gyógyulás folyamata. Tehát azt mondhatjuk, hogy egy olyan növény, mint a kökörcsin, eredeti tu­lajdonságai egy bizonyos energiaformává alakulnak át. A gyógyszer-potenciálás során az anyagi dolog, lépésről lépésre átalakul nem­anyagivá. Átvitt értelemben ez azt jelenti, hogy a pulsatilla növény valamikor megszűnik pulsatillának lenni. De csak anyagi formájában. Ugyanis más módon létezik tovább, és valamit átad lényegéből az átvivőanyagnak. Így képes kibontakoztatni speciális energiáját és gyógyulásra serkenteni a testet.

Időközben számos klinikai vizsgálat igazolta egyértelműen a home­opátia hatékonyságát. Ezeket a vizsgálatokat szigorú tudományos mércék alapján végezték asztmás, szénanáthás, reumás, atópiás dermatitiszes, krónikus fertőzéses és más betegségekben szenvedő betegekkel. A vizsgálatokkal dokumentálták, hogy pl. az ekcéma meggyógyult, az asztmatikus rohamok ritkábban léptek fel, az ízületi duzzadások visszafejlődtek vagy a fertőzésekre hajlamos gyerekek a homeopátiás kezelés hatására stabilabbá váltak – amit sok szülő tapasztalhatott meg.

A homeopátia segít a krónikus panaszoknál

Az olyan akut megbetegedések, mint a nátha, köhögés és láz mellett a homeopátia igen alkalmas a régóta fennálló és krónikus pana­szokkal járó betegségek kezelésére is. Itt a homeopátiás gyógysze­rek – feltéve, ha illenek a tünetképhez – pozitív hatást fejtenek ki és tartós javuláshoz vagy gyógyuláshoz vezethetnek. A homeopátia a gyermekgyógyászatban különösen sikeres. A gyermeki szervezet többnyire jól reagál a gyógyszerekre, és Így már korán megelőzhető egy betegség kialakulása vagy a panaszok krónikussá válása.

A külö­nösen jellegzetes betegségtünetek és hosszadalmas lefolyású beteg­ségek esetén a homeopátiás orvos vagy gyógyító szakember gyakran az ún. alkati kezelés mellett dönt. Ez átfogóbb, és különösen alapos előkészítést igényel. Ilyenkor többnyire magas potenciájú szereket alkalmaznak, amelyek az ember, vagyis az anyagcsere és a szervrend­szerek mélyebb rétegeibe hatolnak be. Így meg lehet szüntetni egy mélyen rejlő betegségokot. De nem minden betegség kezelhető ho­meopátiával. A homeopátia ún. szabályozó terápia, amelynek reak­cióképes szervezettel kell találkoznia, tehát olyan szervezettel, amely még képes önmagától a gyógyító erők kibontakoztatására.

Ehhez egy egyszerű példa:

Ha egy gyerek a veleszületett juvenilis diabetes (gyermek- és ifjúkori cukorbetegség) betegségben szenved, mert szervezete nem termel inzulint, akkor a homeopátia semmit sem tehet, és a hiányzó inzulint injekcióval kell bejuttatni a testbe. Az olyan megbetegedések oksági kezelésénél sem segít a homeo­pátia, mint a rák. A rák olyan, autonóm folyamat, amely kivonta magát a szervezet szabályozása alól. Itt a homeopátiás kezelés a ha­táraihoz ér.

Mik a gyógyszerképek?

Ezek a homeopátiás gyógyszerkutatás felismerései. Egészséges embereknek beadnak egy homeopátiás gyógyszeranyagot, pl. coffeát, ami a kávénövény. Ezután bizonyos betegségtü­netek alakulnak ki bennük: szellemileg és testileg izgatottak lesznek, nem tudnak aludni, gondolatok árasztják el őket, hiperérzékenyek lesznek a külső ingerekre, továbbá hajlamo­sak a fejfájásra és szívdobogásra. Ha egy beteg éppen ezektől a tünetektől szenved, akkor a homeopata orvos felismeri, hogy a coffea lesz a számára a megfelelő szer.

Homeopátia az önkezelésben

Főleg az olyan enyhe megbetegedések, mint egy kezdődő megfázás, könnyű sérülés (pl. zúzódás, horzsolt sebek) vagy rovarcsípés kezel­hető jól homeopátiával. Erre főleg a D3, D4, D6-D12-es potenciájú szerek alkalmasok. Vannak ún. komplex szerek is az önkezelésre. Ezek több homeopátiás szer keverékei. De ezeket nem alkothatja több, mint 3-5 anyag keveréke, amelyek ésszerű módon egészítik ki egymást.

A homeopátiás készítmények formái

A homeopátiás gyógyszerek kaphatók:

• cseppek = dilutiók (dil.) formájában, ezek őstinktúrákból készül­nek, többnyire alkohol hozzáadásával,
• por formájában = triturációk (trit), ehhez a gyógyszeranyagot apróra őrlik,
• tabletta formájában = tabulettae (tbl), amelyek a gyógyszerőrle­mény összepréselésével készülnek,
• golyócskák = globuli (glob.) formájában, amelyek megfelelő po­tenciákkal átitatott cukorgolyócskák.

A helyes adagolások:

A homeopátiás szereket addig lehet szedni, ameddig változás nem áll be a betegség állapotában. Amint a tünetek javulását észleljük a gyer­meknél, a bevétel időközeit megnövelhetjük, tehát a szert napi há­rom alkalom helyett csak napi kétszer kell bevenni, majd egyszer, és végül egyáltalán nem kell már tovább adni neki. Ha a tünetek megint jelentkeznek, akkor a terápiát újra el kell kezdeni, ha más jelek tűn­nek fel, akkor váltani kell, és olyan szerhez kell folyamodni, ami az új tünetképhez illik.

Hogyan használjuk?

A gyógyszert csak a felírt mennyiségben szabad a gyermeknek bead­ni. Nem érvényes az az alapelv, hogy „a sok sokat segít”. A gyógyszerek hatása akkor bontakozik a legjobban, ha a szereket étkezés előtt vagy után legalább fél órával (reggel éhgyomorra vagy este rövid idővel alvás előtt) veszik be.

A dilúciók alkoholtartalmúak, ezért gyermekek számára nem alkal­masak. Inkább tablettákat vagy golyócskákat kell választani számuk­ra. A legjobb, ha a gyermek hagyja ezeket a szájában feloldódni. A kezelés alatt kerülni kell az erős fűszereket, mert azok gyengítik a szerek hatását. Nem szabad közben olyan illóolajokat sem használ­ni, mint a kámfor és hasonlók. Emellett ügyelni kell a fogkrémben lévő mentolra is.

Ha a gyermeknek más gyógyszereket pl. antibiotikumokat is kell szednie, erről tájékoztatni kell a homeopátiás orvost.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.