Miért fontos a cukorbetegek testsúlyának karbantartása?
Számos adat bizonyítja, hogy a tápláltsági állapot és a szénhidrát-anyagcsere aktuális állapota összefüggenek.
Nézzük meg ez pontosan mit is jelent!
Ha a testtömegindex (BMI), a tápláltsági állapot általánosan alkalmazott mérőszáma (a kilogrammban kifejezett testsúly és a méterben megadott testmagasság négyzetének hányadosa) kórosan alacsony (<18 kg/m2), vagy ami nagyobb jelentőségű, a kívántnál magasabb (>25 kg/m2) tartományba kerül, nő a szénhidrát-anyagcsere-zavarok előfordulási gyakorisága.
Ez utóbbi pedig, különösen más keringési veszélyeztető tényezők, ún. rizikófaktorok (magas vérnyomás, vérzsíreltérések, dohányzás stb.) társulásakor, fokozza a keringési kockázatot, 5-10 éven belül megjelenő keringési betegségek potenciális felléptét. Már a normális tápláltság felső határa felett (>22 kg/m2) háromszorosára emelkedik szénhidrátanyagcsere-zavar kialakulásának kockázata.
Az elhízás, a cukorbetegség előszobája:
A cukorbetegség megjelenésének kockázata – különösen, ha a súlytöbblet/elhízás ún. férfias, elsősorban a törzset érintő, a haskörfogat megnövekedésével járó típusa alakul ki – >25 kg/m2 BMI esetén nyolcszorosára, >40 kg/m2 BMI esetén 40-80-szorosára nő a <21 kg/m2 BMI mellett észlelthez képest. Fokozódik a keringési kockázat is, >32 kg/m2 BMI esetén például 40-szeresre emelkedik a normális tápláltság (BMI 20-22 kg/m2) mellett észlelthez viszonyítva.
A bemutatott példák természetesen népességszintű adatokat tükröznek. Egyes személyekre bontva a kockázat mértéke – részben genetikai tényezők hatására, részben a társbetegségek függvényében – változó. Nem, kétséges azonban, hogy a testsúly növekedésével a beteg keringési kockázata is fokozódik. A kóros mértékű súlygyarapodás e hatása a zsírszövet működésében keresendő.
- Áttörés a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők számára
- A cukorbetegség típusai és kezelése
- A cukorbetegség és hatása az érrendszerre
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
E szövet ugyanis korántsem pusztán mechanikai védő, hőtároló vagy energiaraktározó szerepet tölt be, hanem hormonokat, saját és más szövetek működését szabályozó tényezőket, ún. adipo(cito)kineket is termel.
A zsírszövet két fő megjelenési formájában – a bőr alatti, illetve a szervek körül elhelyezkedő, hasi, ún. viszcerális zsírszövetben – e tényezők eltérő arányban képződnek.
Anyagcserehatásai tekintetében különösen a hasi zsírszövet jelentős: tényezőinek fokozott termelődése összességében az inzulinhatást csökkenti, inzulinrezisztenciát okoz.
Ezek a hatások természetesen nemcsak a még egészséges anyagcseréjűeken érvényesül(het)nek, hanem azokon is, akik már cukorbetegek.
Csökken az inzulinérzékenység ha:
A testsúly normális határ fölé emelkedése az inzulinérzékenységet csökkenti, a túlsúly, illetve elhízás mérséklődése viszont az inzulinhatás javulásához vezet. Ez utóbbiban – a megfelelő étrend mellett – különösen fontos az életmódba épített, napi gyakoriságú, a teherbíró képességhez és az edzettségi állapothoz igazodó fizikai aktivitás szerepe, mert súlycsökkentő hatása mellett az izomszövet keringését s ezzel összefüggésben, cukorfelvételét is javítja.
Paradox módon a kórosan alacsony testtömeg, a szükségesnél kevesebb zsírszövet is inzulinrezisztenciát okoz. Ennek okai még kevéssé feltártak, a sejtek cukorfelvételében szerepet játszó szállító molekulák, ún. transzporterek elégtelen termelődését, az inzulinreceptor működésében szerepet játszó tényezők csökkent képződését egyaránt feltételezik.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.