A diabétesz okai és kezelése negatív hatásai
Mi a diabétesz?
Egyszerűen megfogalmazva a cukorbeteg ember szervezetében túlteng a glükóz, de hiány van működő inzulinból. Mivel az inzulin az a hormon, amely a felesleges glükózt kivonja a véráramból, ennek az egyensúlytalanságnak a nettó eredménye a vér magas glükózszintje.
A diabétesz két típusa
A diabétesznek két típusa van. Az l-es típusú diabéteszt -a ritkább fajtát – elsősorban a hasnyálmirigy inzulinhormont előállító sejtjeinek pusztulása okozza. Ezt autoimmun betegségnek hívják, mivel a szervezet tévedésből olyan antitesteket állít elő, amelyek megtámadják a hasnyálmirigy sejtjeit. Ha egyszer ezeknek a sejteknek a többsége elpusztul, a beteg nem lehet meg többé inzulin nélkül. Ezt a típust korábban „inzulinfüggő cukorbetegségnek” hívták. Rendszerint gyerekkorban alakul ki, ezért „gyermekkori cukorbetegségnek” is nevezték.
Az összes diabéteszes eset több mint 90%-áért a 2-es típusú diabétesz felel. Az l-es típusú diabéteszes páciensekkel szemben, akiknek alacsony az inzulinszintje, a 2-es típusú diabétszeses pácienseknek szinte mindig nagyon magas az inzulinszintjük. A probléma az, hogy az inzulin nem végzi el feladatát, vagyis a vér glükózszintjének csökkentését. És azért nem, mert a 2-es típusú diabétesz esetén az érfa-lak és az izmok sejtjeiben és a májban az inzulinreceptorok kikapcsolnak, ami inzulinérzéketlenséget, vagyis inzulinrezisztenciát okoz. A végeredmény a működő inzulin hiánya, így a szervezet egyre többet és többet állít elő, de hiába, ezért a vérglükózszint továbbra is magas marad.
Normális esetben a vércukorszint meglehetősen egyenletes. Kicsit megnövekszik, amikor szénhidrátokat eszünk, ezek a bélben glükózzá bomlanak, majd felszívódnak a vérbe. De ezután inzulin szabadul fel, amitől újra lecsökken.
A vércukor egyensúlya: normális, diszglikémiás, diabéteszes
A vércukorszintnek olyannak kellene lennie, mint egy szelíden hullámzó tájnak. Ha dombok vagy hegyek tűnnek fel magasabb csúcsokkal és mélyebb völgyekkel, az arra utal, hogy elveszítjük a vércukor szabályozásának képességét – ezt diszglikémiának hívjuk -, és egyre inkább kezd nálunk kialakulni az inzulinrezisztencia. Ez egy hosszú folyamat, évek, sőt évtizedek telhetnek el a diabétesz kialakulását megelőzően.
Melyek a diabétesz tünetei?
Bár léteznek tesztek a diabétesz kimutatására, egyes emberek jellegzetes tüneteket mutatnak, többek között:
- Fokozott szomjúság
- Fokozott éhség, szénhidrát- és cukoréhség
- Gyakori vizelés
- Szokatlan súlyváltozások (bármelyik irányba)
- Megnövekedett fáradékonyság
- Elhomályosuló látás
- Borviszketés vagy felszíni sérülések lassú gyógyulása
Diabétesz azonban anélkül is előfordulhat, hogy e tünetek bármelyike jelentkezne.
A diabétesz diagnosztizálása
A cukorbetegség diagnosztizálásának két módja van. Az első a vérglükózszint (vércukorszint) mérése. Ha gyakran van étkezes előtt 7 mmol/1 felett, az túl magas érték, ami diabéteszt jelez. Ideális esetben 5 körül kellene lennie. Mindamellett a vérglükózszint függ az elfogyasztott ételektől és az étkezés időpontjától.
Éhgyomri vérglükózszint mérésekor egyszerűen tűvel vesznek vérmintát, amit egy tesztcsíkra téve egy készülékbe helyeznek. Vizeletből is ellenőrizhető a glükózszint, mivel ha a vese nem szűri ki a vérből a glükózt, az problémára utal. (Az előrehaladott diabétesz egyik ismertetőjegye a vesekárosodás. A vese alulműködése, amennyiben túl sok kiszűrendő glükózzal párosul, túlterheli a vese glükózszűrő képességét. Lényegében a vizelet édes lesz, egykor éppen így diagnosztizálták.)
Végezhető „terheléses” teszt is. Ez abból áll, hogy el kell fogyasztani annyi cukrot, ami egyenértékű egy doboz édesített szénsavas üdítőben, például kólában lévő mennyiséggel. Ez mintegy tíz teáskanál cukrot jelent. Ezután két óra hosszat várni kell. Ha az inzulin megfelelően hat, a vércukorszint nem mehet 7 fölé. Ha nem működik jól, a vércukorgörbén kiugrás jelenik meg: a szintje jelentősen megnő.
A diabétesz szó szerint nézve hiper-glikémia – magas cukor(szint) a vérben.
Milyennek kellene lennie a vérglükózszintnek?
| Egészséges | Nem jó | Enyhe hiper-glikémia | Diabétesz | |
|---|---|---|---|---|
| Éhgyomri mmol/l | 5-nél alacsonyabb | 5-5,4 | 5,5-6,4 | 6,5+ |
| Evés után 2 órával (poszt-prandiális) mmol/l | 6,6-nál alacsonyabb | 6,7-7,9 | 8-10,9 | 11+ |
Nos, a probléma mindegyik teszttel az, hogy csak azt mutatja meg, mi történik éppen a vér ellenőrzésének pillanatában. Azt már nem igazán mutatják, hogy általában a dombok (diszglikémia) vagy a hegyek (diabétesz) a jellemzőek.
A diabétesz tesztelésének másik módja egy növekvő népszerűségű hosszabb távú teszt, ami a glikozilált hemo-globint méri. Szaknyelven ezt HbAlc-nek is hívják, ez látható a vérképleleteken is. Talán emlékeznek rá, hogy amikor a vércukor túl magasra szökik, a vörösvértestek cukorbevo-natot kapnak, „glikozilálódnak”. Ezt néha glikált hemoglo-binnak is hívják – a kettő ugyanaz. A vörösvértestek (ezekre hemoglobinként vagy Hb-ként hivatkoznak) nagyjából három hónapig élnek, és ha egyszer glikozilálódtak, úgy is maradnak. Tehát minél nagyobb a glikozilált vörösvértestek aránya, annál több kiugrás volt a vércukorgörbén az elmúlt három hónapban.
Ha csak egyetlen tesztet végezhetnék el, ezt választanám!
Ha a glikozilált hemoglobin aránya 7% felett van, nagy a diabétesznek, illetve annak az esélye, hogy hamarosan ki fog alakulni. Kyra glikozilált hemoglobinja 7,8%-ról indult, 6 hét alatt 6,2-re esett. Egy év múlva 5,2 volt, ami az egészséges tartományba tartozik. A 6 hét túl rövid idő ahhoz, hogy „helyreállítsuk” a glikozilált hemoglobint, mivel a vörösvértestek 12 hétig élnek.
Más szóval vörösvértestjeinek fele „régi” volt, amikor 6,2%-ot mértek nála, fele pedig „új” vörösvértest, amelyeknél már észlelhető volt az alacsony glikémiás diéta jótékony hatása. A legjobb tehát az antidiabetikus akcióterv elkezdése után 3 hónappal új rámérni a glikozilált hemoglobin arányát.
A diabétesz következményei:
- Szívbetegség, beleértve a magas vérnyomást és a magas koleszterinszintet, valamint a trombózis vagy szélütés megnövekedett kockázatát
- Vesebetegség
- Neuropátia, amely az idegeknek a végtagok érzőképességének elvesztésével és hidegérzettel járó megbetegedése. Olykor olyan súlyos, hogy végtag-ampu-tációra van szükség
- Szembetegségek, mint retinopátia és egyéb problémák, a szürkehályogtól a szaruhártya sorvadásán át a vakságig
- Elhízás
- Periodontális betegségek (íny- és fogsorvadás)
- Memóriaromlás és Alzheimer-kór
- Depresszió, zsírmáj
A cukor „öregít”
Mint korábban láttuk, a vörösvértesteket a cukor oly módon károsítja, hogy cukorbevonat kerül rájuk, glikozilálódnak. Ezt néha glikációnak is nevezik. De nem csupán a vörösvértestek károsodnak, hanem minden sejt, beleértve az erek, a vesék, a szemek, az ízületek és az agy sejtjeit. Ez azért van így, mert a vérben lévő fölös mennyiségű cukor úgynevezett „előrehaladott glikációs végtermékké” alakul (angolul „advanced glycation end-products”, röviden AGE, ami „öregedés”).
Ez megköti a fehérjéket, például a hemoglobint, megakadályozva, hogy megfelelően működjenek. Ha tehát a szemben keletkezik ilyen végtermék, romlik a látás, ha a bőrben, a bőr ráncosabb lesz, ha pedig az ízületekben, azok elmerevednek. Az AGE-ek olyanok, mint a bilincs, fokozatosan a markukba kerül minden testszövet, öregedést és elmerevedést okoznak, míg végül semmi nem működik megfelelően.
A túl sok vércukor tehát szó szerint öregít.
A glükóz hatékonyan köti meg a véredények falában a kollagént és más molekulákat, merevebbé és rugalmatlanabbá téve az érfalakat. Ez azt jelenti, hogy nagyobb nyomás szükséges ahhoz, hogy a vér végighaladhasson a testen, ami magas vérnyomást, az erekben pedig stresszt okoz.
Az eredmény több károsodás és gyulladás – utóbbi a szervezet alapvető folyamata, ami elősegíti a regenerációt, túlzott mértékben azonban maga is károkat okozhat. A gyulladás esetenként érszűkülethez vezet, ahol a vérrögök elakadhatnak. Ez trombózist, szívinfarktust vagy szélütést okozhat -ez a kapcsolat a cukor, a diabétesz és a szívinfarktus között.
A glikozilált hemoglobin tesztjének szépsége az, hogy nem csupán a vércukorszint kontrollálásáról ad hírt, hanem a szervezetben lezajló glikáció mennyiségét is tükrözi. Elképzelhető, hogy minderről valaki nem is akar tudni, de ha már tudja, tehet is ellene valamit – bármit, ami közelebb viszi a glikozilált hemoglobin arányát az 5%-hoz.
A károsodást az inzulin okozza
A legtöbben azt hiszik, a diabétesszel járó, fent felsorolt problémákat és komplikációkat a vérben lévő túl sok cukor okozza, pedig valójában a magas inzulinszint az, ami sok pusztítást végez. Nagy mennyiségben maga az inzulin az, ami számos, diabétesszel összefüggésbe hozott betegség és komplikáció kockázatát emeli. Ha Önnek metabolikus szindrómája van, az inzulinszintje valószínűleg máris megemelkedett, sok tünetét a magas cukorszint okozza, a károsodást pedig a túl sok inzulin idézi elő.
- A túl sok inzulin elősegíti a zsírraktározást, megakadályozza a zsírlebontást, így egyre gyarapszik a testsúly.
- Növeli a vér koleszterinszintjét és a zsírok, az úgynevezett trigliceridek szintjét, ezáltal növeli a szívbetegségek kockázatát
- A veséket víz- és sóvisszatartásra készteti, ami növeli a vérnyomást.
- A túl sok inzulin és a túl sok glükóz együttesen károsítja az ereket és növeli a vérnyomást, mindkettő növeli a trombózis, a szívinfarktus és a szélütés valószínűségé A vesék működése hanyatlani kezd. A látás gyorsan romlik, a súly pedig egyre csak nő.
Ebben a szakaszban Önnek valószínűleg gyógyszerek szedését javasolják a vércukorszint és a vérnyomás szabályozására, és a vese megfelelő működésére is, de hangsúlyozom, a legjobb módszer, ha az inzulin és a vércukor szintjét diétával és táplálék-kiegészítőkkel csökkenti, nem pedig orvosságokkal.
Mostanra bizonyára felvetődik Önökben a kérdés: Hogy kezelhetem a cukorbetegségem?
Ezért ismertetni fogok minden olyan tényezőt, amely hozzájárul a diabétesz kialakulásához. De megnyugtatásképp elmondom, ebből a lefelé tartó spirálból gyorsabban is ki lehet szállni, mint ahogy belekerültünk. Nyilvánvalóan minél jobban benne vagyunk, annál tovább tart az egészséghez visszavezető úton végigmenni, de el lehet odáig jutni.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.