• cukorbetegség
• inzulin
• vércukor

Inzulinkezelés terhességi cukorbetegségben

Terhességi cukorbetegségben, tekintettel az étkezéseket követő vércukor-emelkedések kifejezettebb voltára, az inzulinkezelést általában a főétkezések előtt adagolt in­zulin alkalmazásával kezdjük.

Mikor kell beadnunk az inzulint?

Ritkán előfordulhat, hogy csak reggel, vagy reggel és este szükséges inzulin adago­lása. Ennek oka a reggel és vacsoratájban csökkent mér­tékű, délben fokozottabb inzulin-érzékenység. A terhes­ség előrehaladásával, az inzulinhatás fokozódó csökke­nésével a vércukorszint emelkedő hajlamot mutat, ezért a kívánt anyagcsere-ál­lapot fenntartásához szükséges inzulinadagot – az önkontrollosan mért vércukor értékek figyelembevételével – hetente ellenőrizni, és szükség szerint módosítani kell.

Az elmondottakból következik, hogy a napi inzulin­szükséglet a terhességi korral párhuzamosan emelkedik és csak a 34-35. terhességi hét után csökken ismét. (Ez utóbbi oka az inzulinhatást ellensúlyozó hormonok szintjének fokozatos csökkenése.) Az étkezések előtt adagolt gyors hatású inzulint az esetek egy részében a későbbiekben, az éhomi vércukorszint emelkedése ese­tén, lefekvéskor adott hosszabb hatású inzulin alkalma­zásával kell kiegészíteni.

Az anyagcsere-állapot szülés utáni felmérése („reklasszifikáció”)

Említettük, hogy a terhességi cukorbetegség a diabétesz kezdete vagy felismerése időpontja szempontjából képez önálló csoportot. Azt, hogy a szénhidrát-anyagcsere ­zavar milyen mértékű marad a szülés megtörténte után, általában a 6-8. heti ellenőrző vizsgálat alkalmával kell eldönteni. Ez az anyagcsere-állapot ismételt véleményezése, az ún. „reklasszifikáció”.

Szülést követően a terhesség alatti cukoranyagcsere­-zavar lényegesen javul, az esetek nagy részében látszólag el is múlhat. Hogy az anyagcserezavar szülés utáni javu­lása milyen mértékű, arra laboratóriumi vizsgálatok ad­nak választ. Helyesnek gondoljuk, ha a kismama a szü­lést követően is folytatja a korábban bevált étrendet, a bevitt szénhidrát-mennyiség azonban kis mértékben növelhető, általánosságban napi 180-200 grammra, hatszori elosztásban.

Miért a szülést követő 6-8.héten és nem korábban vagy később kerül sor a „reklasszifikációra”?

Ennek kényelmi és gyakorlati okai vannak. Egyrészt, az ismételt véleményezés tekintetében a szakirodalom nem egységes. Vannak, akik csak a szoptatás befejezése­kor tartják ezt szükségesnek, mások a 6 hónapon belüli időpontot javasolják. Ugyanakkor az is ismert, hogy – igaz ritkán -, az l-es típusú cukorbetegség ritkább for­májának – az ún. LADA (látens autoimmun felnőttkori cukorbetegség) formának – a fennállása esetén az anyag­csere-állapot szülés utáni átmeneti javulását már néhány hét elteltével a vércukor értékek gyors emelkedése kísér­heti. Az anyagcsere-revízió későbbre tolódása az állapot időben történő felismerését veszélyeztetheti.

Másrészt, a szülés után 6-8 héttel kerül sor a szokásos szülészeti ellenőrző vizsgálatra, amire a kismamák szinte kivétel nélkül elmennek, későbbi elérhetőségük azonban már sokszor esetlegessé válik. Harmadik okként meg kell említenünk, hogy mind gyakrabban találkozunk a szoptatás idejének egyébként örvendetes elhúzódásával, akár egy éven túl történő folytatódásával.

Ha az anyagcsere-kontroll csak ekkor történik meg, a lappangva fennálló anyagcserezavar időben történő fel­ismerése késedelmet szenved.

Hogyan kell értékel­ni, ha az anyagcsere rendeződni látszik, azaz a vizsgált értékek normális tartományba esnek?

Ez örvendetes tény, azonban az esetek jelentős részé­ben csak átmeneti jelenség. Mintegy 50%-ra tehető azon korábbi terhességi cukorbeteg nők aránya, akiknél a szü­lést követő 10 éven belül kifejlett cukorbetegség alakul ki. Hogy az adott esetben ez be fog-e következni, igen nehéz megjósolni.

Mi a teendő, ha a „reklasszifikáció” kapcsán végzett cukorterhelés normális vércukor értékeket eredmé­nyez?

Az előzőekben felsorolt veszélyeztető tényezők fenn­állása esetén félévenkénti, hiányuk esetén is évenkénti klinikai és laboratóriumi, vércukor vizsgálattal egybekö­tött ellenőrzés indokolt. Úgy gondoljuk: helyes, ha bizo­nyos stresszhelyzetekben (műtét, elhúzódó fertőzés, jelentős lelki megterhelés, súlyos társbetegség kialakulá­sa) soron kívüli vércukor vizsgálat is történik.

Ismételten hangsúlyozni kívánjuk, hogy a mérsékelt vércukor-emelkedés hosszú ideig nem, vagy csak alig észrevehető panaszokat okoz.

Meddig érdemes a diétát tartani?

Ha feltesszük a kérdést, hogy gesztációs cukorbeteg­séget követő cukorterhelés normális értéke esetén szük­séges-e „diéta” további tartása, határozott igennel válaszolhatunk, ha a „diétán” az összetételében és energiatartalmában követett, napi 5-6 részletre elosztott étke­zést értjük.

A tudomány jelen állása szerint ugyanis a rendszeres fizikai aktivitás mellett ez a leghatékonyabb módja egy későbbi, előre nem látható cukorbetegség elkerülésé­nek, vagy kialakulása késleltetésének.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.