• cukorbetegség
• gyógymódok
• inzulin

Mitől függ, hogy kinél melyik inzulinkészítményt választják?

A diabétesz kezelése mindig személyre szabott. Általánosság­ban azonban igaz, hogy az inzulinkezelés rendszerét a beteg­ség típusa, az anyagcserehelyzet minősége, továbbá a beteg életkora, életritmusa és esetleges társbetegségci határozzák meg.

• lDM-ben kevés kivételtől eltekintve intenzív konvencionális inzulinkezelés (elfoga­dott nemzetközi rövidítés szerint ICT) vagy inzulinpumpa alkalmazása javasolt.

Az ICT normoglikémia megvalósítását szolgáló kezelési rendszer ami napi három vagy több inzulininjekció adását, rendszeres vércukor-önellenőrzést, valamint az inzulinadagolásnak a beteg életritmusához és aktuális anyagcserehelyzetéhez (= önkontrollosan mért vércukorértékekhez) igazodó alkalmazását jelenti.

A bázis-bólus kezelés:

A leggyakoribb formája az ún. bázis-bólus elvű kezelés, máskor napi 5-7 gyorshatású inzulin beadásával történik. A bázis-bólus kezelési elv olyan inzulinadagolási rendszer, amelyben az étkezések előtt bejuttatott gyorshatású inzulin biztosítja az étkezéssel kapcsolatos inzulinszükségletet, míg az elhúzódó hatású inzulin fedezi az étkezések közötti, ún. bazális vagy nyugalmi inzulinigényt.

A „klasszikus” intenzív kezelési rendszerek kristályos inzu­lint alkalmaznak gyorshatású Inzulinként, míg a nyugalmi in­zulinszükséglet fedezésére közepes, azaz intermedier hatás­tartamú, NPH típusú készítményt alkalmaznak.

• 2DM-ben előfordulhat, hogy csak a bazális, vagy csak az étke­zési inzulinszükséglet pótlása szükséges, s napszakos inzulin­adás csak a betegség későbbi szakaszában válik indokolttá.

Mind a bazális, mind az étkezési Inzulinadás általában vér­cukorcsökkentő tabletták mellé, az addig alkalmazott kezelés önmagában nem kielégítő hatása miatt, annak kiegészítése­ként kerül bevezetésre.

Előfordulhat azonban, hogy egyéni mérlegelés alapján, már röviddel a 2DM kórismézését kö­vetően inzulin, akár napszakos Inzulinadás bevezetésére kerül sor.

Erre akkor van szükség, ha a vércukorértékek kifejezet­ten magasak, a vizeletben aceton mutatható ki, és az állapo­tot jellegzetes klinikai panaszok és tünetek kísérik.

A hagyományos előkevert inzulinok helyett indokolt esetben analóg premix készítmény is alkalmazható, napi kétszeri vagy háromszori injekció formájában. Ennek bevezetése pontosan meghatározott szakmai szempontok alapján, szakorvosi dön­tést követően lehetséges.

Ismételten felhívjuk a figyelmet a (közel) normoglikémiás anyagcsere-vezetés jelentőségére.

A különböző inzulinkezelési formák megválasztása is azt a célt szolgálja, hogy az adott személy számára legmegfelelőbb, egyben a célértékeket is biztosító kezelési rendszer kerülhes­sen alkalmazásra.

Az inzulinkészítmények forgalmazása: Miért forgalmazzák ugyanazon inzulinkészítményt ampullás és patronos kiszerelésben is?

Az inzulinkészítményeket hosszú időn keresztül ampullában forgalmazták, amelyekből fecskendővel, hozzá illesztett tűvel kellett a megfelelő mennyiségű inzulint felszívni. A speciáli­san inzulinadagolásra szolgáló „egyszer használatos”, tűvel egybeépített, ún. holttér nélküli fecskendők megjelenése az 1970-es évek elején a beadás „forradalmasítását” jelentette mind kényelmi, mind pontossági szempontból.

Az intenzív inzulinkezelés széles kö­rű elterjedése annak köszönhető, hogy e korszerű eszközök általánosan hozzáférhetővé váltak.

A beadó eszközök és a patronos kiszerelésű inzulinok al­kalmazása mellett megmaradt az ampullák használata is. Ezt elsősorban a hosszabb ideje inzulint adagoló, a megszokott eszközökhöz és beadási formához ragaszkodó, túlnyomórészt idősebb személyek igénye, valamint a kórházi körülmények között megkezdett vagy a sürgősségi ellátás keretében szüksé­gessé váló inzulinadagolás igényelte.

Az ampullás inzulinok forgalma mindenütt csökkenőben van, fenntartásukat első­sorban biztonsági szempontok, valamint anyagi tényezők (= az egészségbiztosítói támogatás mértéke) indokolják.

Miért volt szükség az ampullás kiszerelésű inzulin hatáserősségének (= töménységének) megváltoztatására?

A világ országaiban 10-15 éve jelen van a 100 E/ml töménységű ampullás inzulin, s a 40 E/ml-es kon­centrációjú kiszerelést mind kevesebb országban alkalmazták. 100 E/ml koncentrációjú a periekben alkalmazott patronos inzulinok töménysége is. Szakmai és gazdaságossági indokok tehát egyaránt indokolták a 40 E/ml-es változatok visszavonását és 100 E/ml koncentrációjú készít­mények bevezetését.

E változtatással megszűnt az ampullás és patronos kiszerelésű inzulinok eltérő hatáserőssége, valamint a környező orszá­gokban használttal egységessé vált a hazánkban forgalmazott ampullás inzulinok koncentrációja.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.