Cukorbetegség

Vércukor-önellenőrzés cukorbeteg kismamáknál

A nem terhes állapotéhoz képest lényegesen gyako­ribb vércukor-önellenőrzés a prégesztációs cukorbeteg terhesek sikeres kezelésének alapvető feltétele.

Óvatosan az önellenőrzésekkel!

Szük­ségesnek tartjuk annak hangsúlyozását, hogy az általunk ajánlott mérési gyakoriság és az egészségbiztosító által támogatott tesztcsík-felírhatóság a mindenkori szabályo­zás függvényében eltérhet egymástól.

Magunk csak szakmai szempontok összefoglalására vállalkozhatunk. A teljesség kedvéért meg kell jegyez­nünk azt is, hogy prégesztációs terhesekkel kiemelten foglalkozó „centrumokban”, különösen indokolt esetek­ben mód van az egészségbiztosítónál egyedi méltányos­ság kezdeményezésére és ennek alapján, a terhesség tar­tamára, több tesztcsík támogatással történő rendelhetőségének kérelmezésére.

A gesztációs diabétesz ellátása

A terhességi cukorbetegség kérdéskörét a terhesség előtt is ismert diabétesz esetében követett szempontok szerint tekintjük át, a megbeszélést ki kell azonban egé­szítenünk a betegség felismerésének összefoglalásával, ez a fajta anyagcserezavar ugyanis az adott terhesség előtt nem volt ismert.

A gesztációs diabétesz gyakorisága, szúrése és felismerése

A terhességi cukorbetegség (gesztációs diabétesz) gya­kori állapot. Az európai népesség körében a terhességek 5-7%-ában fordul elő, ami azt jelenti, hogy minden 100 kismama közül 5-7 esetében lehet számítani kialakulásá­ra. Pontos hazai adatok nem állnak rendelkezésre, különböző felmérésekben 4-10% közöttinek találták.

Bizonyos hajlamosító tényezők fennállása esetén megjelenésére gyakrabban lehet számítani.

Gesztációs (terhességi) diabéteszre hajlamosító tényezők

  • magasabb anyai életkor (35 éves kor felett)
  • túlsúly, elhízás (testtömeg-index 30 kg/m2 vagy több)
  • cukorbetegség családi előfordulása (első fokú hozzátartozók között)
  • a kórelőzményben szereplő kedvezőtlen szülésze­ti események előfordulása (spontán vetélés, hal­vaszülés, koraszülés, fejlődési rendellenességgel született gyermek, az anya magasvérnyomás-be­tegsége)
  • korábban észlelt átmeneti szénhidrátanyagcsere­zavar (pl. enyhe, időleges vércukor-emelkedés műtétek, fertőzések vagy egyes gyógyszerek alkal­mazása kapcsán)
  • számított (várt) időre nagy (4000 gramm feletti) gyermek világrahozatala
Tekintettel arra, hogy ez az állapot panaszt vagy tüneteket általában nem okoz, a vércukorszint normális­nál magasabb volta azonban a magzatra és az anyára egyaránt veszélyt jelenthet, időben történő felismerése feltétlenül szükséges. Ennek érdekében minden terhe­sen, azaz teljes körűen, előre tervezett módon (vagyis az irányelvekben rögzített útmutatás szerint) szükséges a vércukorszint meghatározott időben történő, laboratóri­umi vizsgálata.

Amennyiben a fent felsorolt, fokozott kockázatot jelző állapotok nem állnak fenn, a vizsgálatok javasolt ideje a 24-28. terhességi hét: éhomi vércukorvizsgálat végzendő már kialakult cukorbetegség kizárására (vagy felismerésére). Ha ez a vizsgálat nem utal már fennálló cukorbetegségre (azaz a vércukorérték kisebb, mint 7,0 mmol/l), akkor 75 gramm glukózzal terheléses vizsgálat elvégzése szükséges, a 0. és a 120. percben történő labo­ratóriumi vércukor-ellenőrzéssel.

Mikortól kell fokozottan odafigyelnünk terhességünkre?

Tanácsolható már az első trimeszterben is tetszés szerinti (random) időpontban, vagy éhomra történő vércukor vizsgálat végeztetése is. Minden esetben szük­séges azonban, hogy a meghatározás laboratóriumban és ne gyorsteszttel, ujjbegyből történjék.

Ha a felsorolt kockázatnövelő tényezők valamelyike fennáll, a terhes nő ún. „rizikó kategóriába” tartozik, azaz cukorbetegség iránti veszélyeztetettsége nagyobb az átlagosnál. Ilyen esetekben a szűrővizsgálatot a fent írtak szerint már a terhesség 12-20. hete között el kell végezni. Ha e fokozott kockázatba tartozó esetekben az első szűrővizsgálat eredménye negatív, azaz a cuko­ranyagcsere normális, akkor a szűrés a 24-28. hét között, sőt különösen indokolt esetben később is, ismétlendő.

Elmúlik-e a cukorbetegség terhesség után?

A terhességi cukorbetegség az esetek nagyobb részében a terhesség befejeződésével rendeződik. Ilyen tekintetben a terhesség „élettani stresszként” értéke­lendő, s a terhességi cukorbetegség a „stresszdiabétesz” formák képviselője. Az ilyen személy azonban élete egész folyamán cukorbetegség szempontjából fokozot­tan veszélyeztetettnek számít, olyannyira, hogy több mint 50%-uk tíz éven belül manifeszt cukorbeteggé válik, amennyiben a javasolt étrendi és életmódbeli tanácsokat nem követi.

Ez azt is jelenti, hogy egy korábban gesztációs dia­béteszes nő újabb tervezett terhesség előtt fogam­zás előtti (prekoncepcionális) gondozásba kell, hogy jelentkezzen, ugyanúgy, mint a már cukorbe­tegként számon tartott nők.

Mit kell tudni a terhességi cukorbetegségről?

Terhességi cukorbetegség akkor áll fenn, ha az ého­mi vércukorszint eléri vagy meghaladja a 7,0 mmol/l-t, a bármikor (random) mért vércukorszint eléri vagy meg­haladja a 11,1 mmol/l-t, illetve ha a cukorterhelés 120. percében mért vércukorszint eléri vagy meghaladja a 7,8 mmol/l értéket. Ez utóbbi, nem terhes állapotban csökkent cukortűrő képességet jelentő állapot, terhesség alatt azonban terhességi cukorbetegség kórisméjét je­lenti.

 Terhességi cukorbetegség akkor áll fenn, ha:

  • az éhomi vércukorszint >7,0 mmol/l
  • a bármikor (random) mért vércukorszint >. 11,1 mmol/l
  • a cukorterhelés 120. percében mért vércukorszint > 7,8 mmol/l

Anyagcsere-vezetés gesztációs diabéteszben

Az anyagcsere-vezetés szempontjai terhességi cu­korbetegségben alapvetően nem különböznek a prégesztációs cukorbetegség kapcsán összefoglaltaktól. A kezelést úgy kell irányítani, hogy a vércu­korszint a nap bármely szakaszában, étkezések után is, 7,0 mmol/l alatti legyen.

Amennyiben ez étrendi és életmódbeli előírásokkal biztosítható, más teendő az anyagcsere-vezetés tekintetében nem szükséges, ha azonban a vércukor értékek a nap folyamán e kezelés mellett meghaladják a 7,0 mmol/l-t, inzulin kiegészítő adagolását kell elkezdeni.

  • Életmód- és étrendi kezeléssel a kívánt egyensúlyban tartható esetekben 1-2 hetenkénti laboratóriumi ellenőrzés is megfelelő lehet. Vércukor-önellenőrzés végzése ilyen esetekben nem elengedhetetlen feltétel, de a kívántnál – várhatóan elsősorban étkezések után – magasabbra emelkedő vércukorszintek időben történő felismerése céljából tanácsolható.
  • Inzulinkezelést is igénylő esetekben hetenkénti anyagcsere-ellenőrzés, laboratóriu­mi vércukor vizsgálat és vércukor-önellenőrzés alkal­mazása kívánatos.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.