• cukorbetegség

Teendők terhességi cukorbetegségben (gesztációs diabéteszben)

A legfontosabb az állapot korai felismerése (hiszen a betegség meghatározásából adódóan a cukorbetegség, illetve a szénhidrátanyagcsere-zavar ténye a terhesség bekövetkezése előtt nem ismert).

Ne feledkezzünk meg a szűrővizsgálatokról!

A felismerés az esetek döntő többségében szűrővizs­gálattal történik, mivel a rendszerint csak mérsékelt vércukorszint-emelkedés panaszt nem, vagy alig okoz. A szűrővizsgálat(ok) elvégeztetése a nőgyógyász, illet­ve a terhesség ismerete esetén a háziorvos feladata.

Kórházi felvételre az esetek egy részében nem kell sort keríteni, inzulinkezelés beállítása esetén azonban ez indokolt lehet. Inzulinkezelésre szoruló terhességi cukorbeteg nők táppénzes állományban tartása szakmai szempontok alapján indokolt. Újabb kórházi észlelés általában csak a szülés tervezett idejét megelőző 1-2 napban szükséges, az anya és a magzat állapotának függvényében.

A prégesztációs cukorbetegek anyagcsere-vezetése

Prégesztációs cukorbetegek esetében az egészséges terhesekét lehető legjobban megközelítő vércuko­rértékek biztosítása szükséges. Ezt megfelelő étren­di kezeléssel, intenzív inzulinkezeléssel és ez utóbbi elengedhetetlen feltételeként, rendszeres vércukor­ önellenőrzéssel, valamint a laboratóriumi mutatók rendszeres időközönkénti ellenőrzésével lehet biz­tosítani.

A prégesztációs cukorbetegek táppénzes állományban tartása azért is kívánatos, hogy étrendjük és életmód­juk a legmegfelelőbben alkalmazkodhasson az alkal­mazott inzulinkezelési rendszerhez, annak minden részletét figyelembe véve.

Figyeljünk oda mit csináltunk az ellenőrzés előtt!

Figyelemmel kell lenni a fizikai aktivitás (házimunka, vásárlás, takarítás stb.) vércukorszintet befolyásoló (csökkentő) hatására. Nagy fizikai aktivitást igénylő házimunka (ablaktisztítás, nehezebb tárgyak tologatá­sa, emelése stb.) végzése kerülendő.

Vércukor-önellenőrzés végzése prégesztációs 1-es tí­pusú cukorbetegek esetében, a fentiek megvalósítása érdekében, napi 8-12 alkalommal szükséges. Inzulin­kezelésre nem szoruló, prégesztációs 2-es típusú cu­korbetegek esetében a vércukor-önellenőrzés nem kötelező, de tanácsolható (a bármikor esedékessé váló inzulinkezelés szükségességének időben történő felis­merése érdekében).

Az anyagcsere hosszabb távú állapotát, visszamenő­leges megítélését segítő laboratóriumi mutatók rend­szeres vizsgálata terhességben is indokolt. Ilyenkor az egyébként is szokásos HbA1C mellett nagy a jelentő­sége a rövidebb tartamot, átlagosan a megelőző két hét átlagos anyagcserehelyzetét tükröző fruktózamin meghatározásának. A HbA1C kívánt értéke 4,5-5,5% közötti, de minden­képpen <6,0%, a fruktózaminé pedig <270 mmol/1.

Étrendi tanácsok prégesztációs cukorbetegeknek

A prégesztációs cukorbetegek igen kis része (a 2-es tí­pusú cukorbetegségben megbetegedettek egy csoport­ja) csak étrendi kezeléssel is biztosítani tudja a kívánt anyagcserehelyzetet. Ennek eléréséhez testsúlytól füg­gően naponta 150-200 gramm szénhidrát bevitele java­solt 5-6-szori étkezésre elosztva. Közülük három fő-, kettő vagy három ún. köztes étkezés (angol eredetű ki­fejezéssel: „snack”) kell, hogy legyen.

Terhességben külön figyelmet kell fordítani a megfelelő vitamin- és rostbevitelre. Az ún. „magzatvédő” vitaminokkal kap­csolatban minden esetben a szülész szakorvos tanácsát kell követni, általánosságban azonban igaz, hogy a követendő gyakorlat nem különbözik a nem cukor­betegekétől.

Mikor szükséges az inzulin-adagolás?

Az esetek nagyobb részében az étrendi kezelés önma­gában nem elegendő, s inzulin-adagolás is szükséges. Az étkezéseket ilyenkor a választott kezelési rendszer­hez kell igazítani, s az étkezések száma több, hat-nyolc is lehet naponta, előre egyeztetett alkalmankénti szén­hidrát tartalommal és időbeli elosztással. A részleteket személyre szabottan, minden esetben a kezelőorvos határozza meg, az érintett személy kívánságait, szem­pontjait a lehető legteljesebb mértékben figyelembe véve. Az étrend szénhidrát- és energiatartalma nagy­mértékben függ a terhes tápláltsági állapotától (test­súlyától), életkorától, a terhességi kortól, esetleges egyéb panaszoktól (pl. székrekedés, gyomorégés stb.).

Inzulinkezelés prégesztációs cukorbeteg terheseken

Prégesztációs cukorbeteg terheseken általában az ún. in­tenzív inzulinkezelés (szokásos, az angol elnevezésből -intenzív konzervatív inzulinadás [intcnsivc conventíonal insulin treatment] – átvett rövidítéssel: ICT) valamelyik módozata alkalmazandó. Ez az esetek egy részében a főétkezések előtt adott hagyományos gyors hatású és a lefekvéskor adott hosszabb hatású inzulin adagolását je­lenti, az esetek más részében – kifejezetten labilis anyagcseréjű betegeknél – pedig azt, hogy naponta 5-7 alka­lommal kerül sor gyors hatású inzulin beadására.

Ez utóbbi jelenti labilis anyagcseréjű cukorbetegeken – ter­hes és nem terhes állapotban egyaránt – a leghatékonyabb és legbiztonságosabb inzulinadagolást. Terhesség alatti inzulinpumpa-kezelés azon esetekben jöhet szóba, ahol azt már a terhességet megelőzően (legkésőbb a pre­koncepcionális gondozás során) is eredménnyel alkal­mazták. A terhesség önmagában nem javallata az inzu­linpumpa-kezelés megkezdésének.

Kezelési módszerek

Bár a választandó kezelési módszer személyre sza­bott voltából adódóan esetenként eltérhet, a szemlélte­tés kedvéért egy-egy példában mutatjuk be a gyors hatá­sú és lefekvéskor adott hosszabb hatású inzulinadagolás, illetve a napi ötszöri inzulinadás egy-egy lehetséges rendszerét:

• A nem terhes állapotban szokásos kezelési rend­szerektől eltérést jelent a reggeli viszonylag alacsonyabb, a tízórai valamivel magasabb szénhidráttartalma. Míg a késői pótvacsora gyors hatású és hosszabb hatású inzu­lint alkalmazó kezelési rendszerben esetleg elmaradhat, csak gyors hatású inzulint alkalmazó kezelés során fel­tétlenül szükséges.
• Az ultrarövid hatású analóg inzulinok döntő többsé­ge terhesség során is alkalmazható. Ez idő szerint a hosszú hatású inzulin analógok terhesség alatti alkalma­zásával még nincs elegendő tapasztalat, ezért adásukat az iskolák többsége kerüli.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.