D-vitamin

Kevesebb napfény, több betegség?

Az epidemiológusok egy ideje tudják már, hogy az Egyenlítőhöz kö­zelebb eső területeken, ahol egész évben többet süt a nap, ritkábbak az autoimmun betegségek.

Vitathatatlan például, hogy összefüggés van a testet érő napsütés mennyisége és a sclerosis multiplex (SM) gyakorisága között. Nagy­jából ötször akkora esélye van e betegségre az Észak-Amerikában és Európában élőknek, mint a trópusi területek lakóinak. Az Egyesült Államokban sokkal gyakoribb az SM a 37. szélességi körtől északra fekvő államokban, mint az attól délre esőkben. Ez a szélességi kör ke­letről nyugatra a virginiai Newport Newstól a kaliforniai Santa Cruzig húzódik. A 37. szélességi körtől délre levő területeken 100 000 főre 58-78 SM-eset jut, míg innen északra csaknem kétszer ennyi: 110-140.

Az SM többnyire húsz- és negyvenéves kor között alakul ki

Ameriká­ban a becslések szerint 400 000 SM-páciens van, az egész világon pe­dig két és fél millió lehet a számuk. A betegség legalább kétszer gyako­ribb a nőknél, mint a férfiaknál.

Jól ismert tény, hogy az SM-nek van örökletes összetevője is – aki­nek egy családtagja SM-páciens volt, annak sokkal nagyobb esélye van rá, hogy szintén megbetegszik. Az SM-ben szenvedők nagyjából 20%-ának van legalább egy érintett rokona. Aki elsőfokú rokona -gyermeke vagy testvére – egy SM-páciensnek, annak hússzor-negyvenszer nagyobb esélye van a betegség kialakulására, mint ha nem volna ilyen rokona.

Érdekes módon a korai napozás kulcsfontosságúnak bizonyult

Az is meghatározza a SM kialakulásának a valószínűségét, hogy valaki hol nő fel. Úgy tűnik, a tizenöt éves kor egyfajta határvonal. Más szóval, ha valaki a trópusokon nő fel, és tizenöt éves kora után költözik észa­kabbra, akkor az SM kockázata alacsony marad, és vice – versa: ha észa­kon nő fel, és tizenöt éves kora után költözik a trópusokra, egész hátra­levő életében nagyobb lesz az esélye az SM kialakulására. Bár az SM pontos okai nem ismertek, a kutatók szerint a D-vitamin hiányos korai évek megakadályozhatják, hogy a csecsemőmirigy elpusztítsa azokat a sejteket, amelyek később aztán rátámadnak az idegekre, és lebontják az azokat körülvevő és megfelelő működésüket biztosító mielinhüvelyt.

Kutatási eredmények! A kutatások kimutatták, hogy a magas 25-D-vitamin-szintű nőknél 42%-kal csökken az SM kialakulásának kockázata.

Úgy tűnik, Észak-Európa skandináv és kelta származású lakóinak na­gyobb hajlamuk van az SM-re – köztük is különösen azoknak, akik­nek étrendje D-vitaminban szegény. E populációkban a hosszú nem­zedékek óta tartó napfényhiány miatt nőhetett meg az SM kockázata.

Kutatási eredmények! A tudósok epidemiológiai tanulmányok alapján arra a feltételezésre jutottak, hogy a napfény segítségével termelt D-vitamin hiánya miatt ezeknek az északon élő embereknek az immunrendszere hibásan kez­dett működni, és ezért támad rá saját idegrendszerükre.

Ezt az elmé­letet tűnik alátámasztani az a vizsgálati eredmény is, amely szerint a tengerpart közelében élő, és ezért D-vitaminban gazdagabb táplálékot fogyasztó norvégoknál sokkal kisebb az SM kockázata, mint a száraz­föld belsejében élő honfitársaiknál. Mivel messze északon élnek, mind­két csoport tagjainál nagy a valószínűsége annak, hogy nem jutnak elegendő napfényhez. Ezzel szemben az SM szinte ismeretlen a gyakran még a norvégoknál is északibb területeken lakó eszkimók körében. Ennek vélhetőleg az az oka, hogy e nép hagyományos étrendjében (például a jegesmedvemájban, a fókazsírban és az olajos húsú halak­ban) eléggé sok a D-vitamin.

Amikor az immunsejtek – amelyeknek szintén vannak D-vitamin­receptoraik – megfelelő mennyiségű aktivált D-vitaminnal érintkez­nek (ennek egy részét maguk a sejtek állítják elő), erre azzal reagálnak, hogy normálisan végzik a feladatukat, és nem támadják meg a szer­vezetet, amelyet védelmezniük kellene. Az Oxfordi Egyetem és a Brit Columbiai Egyetem kutatói nemrég összefüggést találtak a D-vitamin és egy olyan génváltozat között, amely hatással van a sclerosis multi­plex kialakulására.

D-vitami­non alapuló terápia az SM betegeknek?

Egy kutatócsoport dr. Hector DeLuca vezetésével laboratóriumi vizsgálatok alapján kimutatta, hogy ha egereket előbb aktivált D-vita­minnal kezeltek, majd megpróbáltak náluk olyan autoimmun választ előidézni, amely az SM-et okozza, akkor nem alakult ki az SM. Ez az aktivált D-vitamin védő hatásának volt betudható. Sajnos bármennyire vonzónak tűnik is a lehetőség, hogy D-vitaminnal kezeljék az SM-et, az orvosoknak mindeddig nem sikerült olyan, az aktivált D-vitami­non alapuló terápiát kidolgozniuk, amely hatékonyan lassítaná vagy állítaná le a betegség előrehaladását az emberben (az is igaz viszont, hogy nekem sikerült már a vitaminnal részben enyhíteni az SM-ben szenvedő pácienseknél a D-vitamin-hiány okozta izomgyengeséget és csontfájdalmakat).

A problémát részben az okozza, hogy mire valaki­nél megállapítják az SM-et, akkor már késő, nem lehet visszafordítani a betegséget okozó autoimmun folyamatot. A kutatók többféle olyan módszerrel is kísérleteznek, amelyekkel nagy dózisban adagolhatnák az aktivált D-vitamint az SM-pácienseknek, de az eddigi eredmények kiábrándítóak. Néhány barátomnál és páciensemnél viszont, akik az SM első tüneteinek a jelentkezésétől fogva kéthetente 50 000 NE D-­vitamint vagy más, azzal egyenértékű vitaminformát szedtek, a be­tegség azóta semmilyen tünet formájában nem jelentkezett, ami min­denképpen biztató jel.

Még mindig reménykedünk abban, hogy egy nap sikerül az SM ak­tivált D-vitaminnal való kezelésére alkalmas módszert kidolgoznunk, amely világszerte több millió, e pusztító betegségben szenvedő em­beren segíthetne.

Jegyezzük meg!  Addig is ésszerű a javaslat, hogy ön is csökkentse az SM kialakulásának kockázatát saját magánál és gyermekeinél – tehát napozzanak eleget a megfelelő 25-D-vitamin-szint elérése érdekében, ha pedig ez nem lehetséges, akkor szedjenek olyan készítményt, amely a napi minimális szükségleteiknek megfelelő mennyiségű D-vitamint tartalmaz. Különösen fontos ez akkor, ha ön északi vidékeken nőtt fel, vagy skandináv, illetve kelta származású.

1-es típusú cukorbetegség

Az 1-es típusú cukorbetegség (nevezik gyermekkori vagy inzulinfüg­gő cukorbetegségnek is) krónikus betegség, amely akkor alakul ki, ha a hasnyálmirigy inzulintermelésért felelős úgynevezett béta-sejtjeit meg­támadja és idővel teljesen el is pusztítja az immunrendszer. Ez az ál­lapot nem azonos a 2-es típusú, jellemzően felnőttkorban kezdődő, és nem az immunrendszer okozta cukorbetegséggel.

Az 1-es típusú cukorbetegségben a hasnyálmirigy nem képes elegendő inzulint termelni a vércukorszint szabályozásához, sőt egy idő után már egyáltalán nem termel inzulint, mert az összes béta-sejt elpusztul. Ez a betegség szinte mindig gyermekkorban jelentkezik. Bár tudják róla, hogy autoimmun eredetű, kialakulásának okait mindeddig nem sikerült meghatározni.

Ha nincs jelen elegendő inzulin, a glükóz nem tud bejutni a sejtek­be, hanem a vérben halmozódik fel. De hiába van jelen a vérben nagy mennyiségben az energiát tartalmazó glükóz, a szervezet képtelen azt hasznosítani. Ennek tünetei a heves szomjúság, a gyakori vizelési inger és az éhség. Öt-tíz évvel a cukorbetegség kezdete után az összes béta­sejt elpusztul, és a hasnyálmirigy többé egyáltalán nem termel inzu­lint. Az l-es típusú cukorbetegségnek olyan sajnálatos szövődményei lehetnek, mint a vakság, a veseelégtelenség, a magas vérnyomás vagy a szívbetegség. A vérkeringés annyira leromolhat, hogy a láb fekélyei nem gyógyulnak be, és emiatt szükségessé válhat a lábfej vagy akár az egész láb amputálása is.

D-vitamin segít a cukorbetegség megelőzésében?

Bár az epidemiológiai tanulmányok már régóta azt mutatják, hogy a napozásból származó D-vitamin megvéd a cukorbetegségtől, egy közelmúltban megjelent finn tanulmány alapjaiban rázta meg az or­vostársadalmat, mivel feketén-fehéren bebizonyította azt, amit sokan már addig is igaznak hittünk a D-vitamin és e betegség kapcsolatá­ról.

A Finnország északi részén élők decemberben csupán két órán át láthatják a napot, és a világon Finnországban a legmagasabb az 1-es típusú cukorbetegség előfordulási gyakorisága. A tanulmány készítői több mint 12 ezer, 1966-ban született csecsemő egészségi állapotát követték nyomon.

Kutatási eredmények! Azoknál, akik életük első évében napi 2000 NE D-vitamint kaptak, csaknem 80%-kal volt kisebb az 1-es típusú cukor­betegség kialakulásának kockázata, mint a vitaminnal nem kezelt ki­csiknél. A kutatás vezetője, dr. Elina Hyppönen harmincegy éven át kísérte figyelemmel e gyermekek egészségügyi állapotát, és azt találta, hogy azoknál, akik D-vitamin-hiányosak és angolkórosak is voltak, 2,4-szer nagyobb volt az 1-es típusú cukorbetegség kialakulási kocká­zata.

A Garland fivérek 2008-ban tagjai voltak egy kutatócsoportnak, amely a cukorbetegség gyakoriságának földrajzi eloszlását vizsgálta a szélességi körök és az UV-B-sugárzás erőssége szerint. Az ő ered­ményeik is igazolták ezeket a cukorbetegség eloszlásában fennálló földrajzi jellegzetességeket. A napos vidékeken élőknél általában ala­csonyabb az 1-es típusú cukorbetegség kockázata, azoknál viszont, akiknek lakóhelyén kevesebbet süt a nap, magasabb. Az Egyenlítő kör­nyékén igen ritka ez a betegség. Azt is kimutatták, hogy nagyobb az l-es típusú cukorbetegség kockázata azon gyermekeknél, akik D-vi­tamin-hiányosak, vagy akiknek az anyja az volt.

Tudjuk, hogy az aktivált D-vitamin azáltal segíthet megelőzni az l-es típusú cukorbetegséget, hogy a béta-sejteket ellenállóbbá teszi az immunrendszer támadásaival szemben, továbbá fokozza e sejtek inzulintermelését. De az egész immunrendszer egészsége is javítható azzal, hogy csökkentjük a meghibásodások kockázatát, így kisebb lesz a béta-sejtek elleni támadás valószínűsége is.

Azt viszont nem tudjuk, hogy az l-es típusú cukorbetegség egy majdani gyógymódja az akti­vált D-vitamint fogja-e alkalmazni, vagy az csak az egyik tagja lesz egy többféle hatóanyagból álló gyógyszerkoktélnak. Az SM-hez hasonlóan a nehézséget a félresiklott immunrendszer helyes útra való vissza­terelése jelenti. Más szóval, az ideális megoldás a betegségek megelő­zése, márpedig a megfelelő D-vitamin-ellátás sokat segíthet bizonyos rendellenességek elkerülésében.

Reumás ízület

A tudósok már az 1940-es években elkezdték vizsgálgatni, milyen hatá­sa van a D-vitaminnak a reumás ízületi gyulladásra (RA), ám a kezdeti túladagolások miatt felfüggesztették a kutatásokat, amíg az 1990-es években ismét meg nem nőtt a téma iránti érdeklődés. Hogy miért újult meg az érdeklődés? Azért, mert ma már pontosabban értjük, mi­lyen szerepet játszik az aktivált D-vitamin a sejtek egészségében, rá­adásul sokkal hatékonyabb és biztonságosabb módszereink vannak a D-vitamin adagolására.

A reumás ízületi gyulladás krónikus gyulladásos betegség, amely elsősorban az ízületeket érinti, de más szervrendszereket is megtá­madhat. Noha bármilyen életkorban kialakulhat, jellemzően 25 és 55 éves kor között jelentkezik, és gyakoribb az idősebb embereknél. Majdnem háromszor annyi nőt érint, mint férfit. Az amerikaiak 1-2%-a szenved e betegségben, amelynek súlyossága és előrehaladásának gyor­sasága között egyénenként is igen nagy eltérések lehetnek.

A reumás ízületi gyulladás a szervezetben a leggyakrabban a csuk­lót, a térdet, a könyököt, az ujjakat, a lábujjakat, a bokát és a nyakat támadja meg. Az RA-ban szenvedők kétoldali ízületi fájdalomra, az ízületek merevségére, melegségére és duzzanatára panaszkodnak.

Az egyéb gyakori tünetek közt a következők érdemelnek említést:

  • kimerültség, kellemetlen érzés, étvágycsökkenés, enyhe láz
  • egy óránál tovább tartó reggeli merevség
  • a kéz- és lábfejízület eltorzulása
  • gömbölyded, fájdalommentes csomók a bőr alatt
  • vörös vagy gyulladt bőr
  • szemirritáció és könnyezés
  • zsibbadás és/vagy bizsergő érzés

Ha valakinél RA alakul ki, immunrendszere megtámadja az ízülete­ket borító ízületi hártyát, amely emiatt gyulladásba jön. A folyamat általában kétoldali, vagyis mindkét térdet, mindkét csuklót stb. érinti. Tünete az ízületekben tapasztalt fájdalom, duzzanat és merevség, majd idővel az ízületek torzulása. E tünetek alapján egyébként a reumás ízületi gyulladás jól megkülönböztethető a nála gyakoribb artrózistól, amelyet az ízületek kopása idéz elő.

Az RA szövődményei rendkívül súlyosak lehetnek – ilyen például az ízületek teljes tönkremenetele, a szívelégtelenség, a tüdő, a szem és az idegek megbetegedése, a vérszegénység, az alacsony vagy magas vérlemezkeszám, a nyak instabillá válása és az érgyulladás.

Jegyezzük meg! Nem ismerünk az RA megelőzésére alkalmas módszert, bár korai észleléssel és agresszív kezeléssel lassítható a betegség előrehaladása.

A jelenlegi kezelések főként az ízületekben kialakult gyulladások vissza­szorítására törekednek, és e célból gyulladáscsökkentő szereket vagy immunszupresszánsokat használnak, például prednizont, metotrexátot és Enbrelt. Sajnos a sikeres gyógyszeres kezelések legtöbbjének sú­lyos mellékhatásai is vannak, az életveszélyes emésztőrendszeri vér­zésektől kezdve egészen a csontritkulásig. Az immunrendszer gátlása miatt fertőzések is kialakulhatnak. Óriási összegeket költenek olyan, hatékony RA-kezelések kifejlesztésére, amelyek alkalmazása nem jár ilyen mellékhatásokkal.

Számos jelenleg is folyó kutatás vizsgálja azt, hogyan enyhítheti a D-vitamin az reumát

Az előzetes eredmények szerint az aktivált D-vi­tamin hatékony lehet a betegség kezelésében. Amikor reumás ízületi gyulladásos egereknek aktivált D-vitamint adtak, határozottan csök­kent az ezen immunrendszeri eredetű betegségért felelős sejtes tevé­kenység, így a szakemberek arra számítanak, hogy eljöhet a nap, amikor egyszerű, aktivált D-vitamint tartalmazó injekciókkal vagy tabletták­kal is sikeresen lesz kezelhető az RA.

Pikkelysömör

A pikkelysömör krónikus bőrbetegség, amelyet az emberiség már évezredek óta ismer (tudományos neve, a psoriasis). Az Egyesült Államokban 5,5 millióan, világszerte pedig nagyjából 50 millióan szenvednek tőle. Többnyire felnőtteket érint, és tünetei rendkívül kellemetlenek lehetnek, testileg és lelkileg egyaránt.

A pikkelysömör jellemző tünetei a megvastagodott bőr környe­zetéből kiemelkedő vörös színű, ezüstös pikkelyekkel borított foltjai. Ezek a csúf foltok általában viszketnek, sőt néha égnek is. A betegség a könyökön, a térden, a fejbőrön, a deréktájon, az arcon, a tenyéren és a talpon jelentkezik a leggyakrabban, de a test bármely más részén is előfordulhat. Az olyan területeken, mint a térd vagy a könyök, a bőr ki is repedezhet. A pikkelysömör néha a körmöket és a száj belső ol­dalát is érintheti. A páciensek mintegy 15%-ánál tapasztalható ízületi gyulladás is, ami e rendellenesség egy igen súlyos formájához (psoria-sisos arthritis) vezet.

A pikkelysömör kialakulása

Rendes körülmények között a bőr sejtjei szabályozott módon nö­vekednek, osztódnak és cserélődnek, pikkelysömör esetén azonban kontrollálatlan szaporodásba kezdenek. A bőr ilyenkor akár 4 nap alatt lecserélődhet, holott egészséges bőr esetében ez nagyjából 28 napig tart. A sejtek gyors cserélődése és érési folyamataik megváltozása mi­att alakulnak ki a pikkelysömör jellegzetes tünetei.

Jegyezzük meg! Az orvosok csak nemrég jöttek rá, hogy a célzott D-vitamin-te­rápia hatásos lehet pikkelysömör ellen, a betegségben szenvedők vi­szont már nagyon régóta tudják, hogy a napozás javít az állapotukon.

A pikkelysömör ellen javasolt népi gyógymódok mindegyikében he­lyet kapott a napozás. A rendellenesség kezelése terén elért modern kori áttörések egyike az 1920-as években történt, amikor William Goeckerman német orvos UV-sugárzással próbálkozott. Goeckerman úgy gondolta, mivel a napfény segít enyhíteni a pikkelysömör tüneteit, a bőrt érő sugárzás intenzitásának fokozásával a napból származó gyógyító hatás is erősíthető. E célból kőszénkátrányoldatot vitt fel az érintett bőrfelületekre, majd e területeket napfénylámpával sugározta be.

A kátrány valóban fokozta a sugárzás hatását, és alkalmazása ese­tén a pikkelysömör tünetei nagyobb mértékben csökkentek, mint ami­kor csak UV-sugárzást használt. A Goeckerman-féle pikkelysömör-kezelés különféle változatait még ma is sok orvos alkalmazza, akik továbbra is úgy vélik, hogy a kőszénkátrány fokozza a leghatékonyab­ban a napfény hatását. Emellett persze UV-B-sugárzással is sikeresen kezelik a betegséget.

A súlyos pikkelysömörben szenvedőknél azonban gyakrabban használnak olyan, szájon át adott gyógyszereket, amelyek fokozzák az illető napfénnyel szembeni érzékenységét, majd ezt követően egy bőr­gyógyászati klinikán gondosan ellenőrzött módon UV-A-sugárzás-nak teszik ki az érintett bőrfelületeket (ezt psoralen UV-A fotokemoterápiának, röviden PUVA-nak nevezik). Az évek során harmincnál is több bőrbetegségről bizonyosodott be, hogy kedvezően reagál a PUVA-kezelésre. A PUVA-kezelés valóban igen hatékony, ám a pá­ciens számára meglehetősen kényelmetlen, hiszen hetente két-három alkalommal kell felkeresnie a klinikát. Ráadásul a túl gyakori PUVA-kezelés melanomát és egyéb típusú bőrrákokat, valamint szürkehályogot is okozhat, emiatt egyes szakértők már elavultnak tekintik.

A pikkelysömör kezelése egészen mostanáig azon a feltevésen ala­pult, hogy a betegség az immunrendszer meghibásodásával kezdő­dik. Az Experimentál Dermatology című szaklap egyik szerkesztőségi cikké­ben megjelent egy cikk:

Pikkelysömör lehetséges oka: az immunrend­szernek valóban van szerepe a pikkelysömörben, a probléma a bőrsejtek hibájával függ össze. E hiba miatt a bőr sejtjei ellenőrizetlen szaporodásba kezdenek. Az immunrendszer csak ezután érzi meg, hogy valami nincs rendben, és közbe is avatkozik, ami azonban csak olaj a tűzre.

Más szóval a pikkelysömör esetén az autoimmun reakció csak a bőrsejtek eredeti problémájára adott válasz. A pikkelysömör elleni ke­zelések zömét viszont úgy alakították ki, hogy elnyomják az immun­rendszert. Ezzel nemcsak az a baj, hogy nem a betegség alapvető okát – a bőrsejtek túlzott szaporodását okozó hibát – kezeli, hanem az is, hogy súlyos mellékhatásokkal jár.

Az immunrendszert gátló gyógy­szerek, például a ciklosporin, a prednizon vagy a metotrexát növel­hetik a vérnyomást, károsíthatják a vesét és a májat, és csontritkulást okozhatnak, a helyileg alkalmazott szteroidok pedig elvékonyítják a bőrt (néha véglegesen). És persze az immunrendszer gátlása megkönnyítheti a fertőzések és a bőrrák kialakulását is.

Az aktivált D-vitamin és analógjai al­kalmazása

Az aktivált D-vitamin és analógjai al­kalmazásának ez a módszere alapvetően különbözik a korábbi kezelésektől: a bőrsejtek hibájára adott autoimmun válasz gátlása helyett a bőrsejtek hibáját korrigálja.

A pikkelysömör egyéb fajta kezeléseivel ellentétben az aktivált D-vitaminnak és a kalcipotriénnek nincsenek súlyos mellékhatásai (bár az érzékeny területeken előfordulhat enyhe bőrirritáció). A pá­cienseknek hat-nyolc héten át naponta kétszer kell felvinniük az érin­tett területre a balzsamot vagy krémet, és túlnyomó többségük már néhány héten belül mérsékelt vagy kifejezetten jó eredményeket ta­pasztal. A kezeléseket olykor különféle egyéb, szájon át vagy helyileg alkalmazott gyógyszerekkel, valamint a napból vagy UV-lámpából származó UV-B-sugárzással kombinálva alkalmazzák. Ugyancsak új lehetőség a Galderma gyógyszergyártó cég Vectical nevű terméke, amelyet bőrgyógyászok használatára fejlesztettek ki. A receptes Vec­tical balzsam egy grammjában három mikrogramm kalcitriol (akti­vált D-vitamin) van.

Lehetséges volna pusztán napozással kezelni a pikkelysömört?

El­végre a napfény a D-vitamin fő forrása, és a pikkelysömörben szenve­dők állapota általában jobb a naposabb nyári hónapokban.

Orvosok és kutatókkal azt találták, hogy a bőrben jelen van az az enzimrendszer, amely létre tudja hozni az akti­vált D-vitamint, vagyis azt az anyagot, amely a leghatékonyabban gátolja a sejtek pikkelysömörre jellemző, egészségtelen szaporodását. Talán ez a magyarázata annak, miért olyan hatékony a napozás és az UV-B besugárzás a pikkelysömör kezelésére.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.