Hat ok, amely miatt a legtöbb ember rosszul táplált
A mai világban szinte mindenki rosszul táplált. A rosszul tápláltságnak veszélyes, hosszú távú – akár generációkon átívelő – hatásai vannak.
A jó egészség nem csak abból áll, hogy eltávolítjuk a méreganyagokat a szervezetünkből, és elfogyasztjuk a megfelelő makrotápanyagokat: az emberi testnek mikrotápanyagokra — vitaminokra és ásványi anyagokra — is szüksége van.
Ez azonban felvet néhány kérdést:
- A modern étrenden élő emberek rosszul tápláltak?
- Mi az egyes tápanyagok bevitelének optimális tartománya?
- Melyikből van hiányunk?
- Melyikből fogyasztunk túl sokat?
- A vitaminhiányt étellel vagy pótlással szüntessük meg?
A modern ember a paleolit őseihez képest rosszabbul táplálkozik, pedig ezek a kőkorszaki ősök sem voltak mindig jól tápláltak. Hat ok miatt feltételezhetjük, hogy a modern emberek többsége rosszul táplált.
Az első ok: A mai emberek ülő életmódot folytatnak.
Az inaktivitás csökkentheti az étvágyat, így csökken a tápanyagbevitel is.
A paleolit korban élt őseink vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, és a vadászó-gyűjtögetők sokkal aktívabbak, mint a modern amerikaiak. A vadászó-gyűjtögető emberek testtömeg-kilogrammonként több ételt is esznek: egy vizsgálat megállapította, hogy a kung és az ache törzsek tagjai testtömeg-kilogrammonként átlagosan napi 50%-kal több kalóriát fogyasztanak, mint egy mai irodai dolgozó. Egy közelmúltbeli, hadzákat vizsgáló magas színvonalú kutatás azt találta, hogy ők testtömeg-kilogrammonként 15%-kal több kalóriát fogyasztanak a nyugatiaknál.
- Migrén cervicale és hipoglikémia
- A gyomorürülés zavarai
- Anorexia nervosa és bulimia nervosa (táplálkozási zavarok)
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A testtömeg kilogrammonkénti magasabb energia bevitel – ha minden más megegyezik — azt is magában foglalja, hogy testtömeg kilogrammonként több tápanyag jut be a szervezetükbe.
A második ok: A modern élelmiszerekben kevesebb a tápanyag, mint a kőkori ételekben.
A mai növényi élelmiszerek – a búza, a rizs, a kukorica és a cukor – 100 grammonként 290-330 kalóriát tartalmaznak, de kalóriánként viszonylag kevés tápanyagot. A paleolit kor növényi élelmiszerei – keményítős gumók, gyümölcsök és zöldségek – 100 grammonként átlagosan 45 kalóriát tartalmaznak, és tápanyagokban gazdagok.
A kőkorszaki emberek az elejtett állatok egész testét elfogyasztották, még az olyan — tápanyagokban gazdag — részeket is, mint a máj vagy a csontvelő. Ezzel szemben a mai amerikaiak szinte csak a vázizomzatot esznek.
Láthatjuk tehát, hogy a paleolit korszakban élt emberek 50%-kal több kalóriát fogyasztottak, és kalóriánként többször annyi tápanyaghoz is jutottak, mint a mai amerikaiak, így összességében sokkal tápanyagdúsabban táplálkoztak.
A harmadik ok: A mezőgazdasági termelés és a vizek kezelése csökkenti a fogyasztókhoz eljutó élelmiszerek ásványianyag-tartalmát.
Ásványi anyagok az ivóvíz kezelése során is vesznek el. A paleolit táplálkozásban a víz volt a legjelentősebb magnézumforrás, ám a modern tisztítási eljárások a legtöbb oldott ásványi anyagot eltávolítják a vízből.
Ha egy földterületre ismételten ugyanazokat a terményeket vetik, az csökkenti a talaj — ennélfogva a benne növekedő növények — ásványianyag-tartalmát, hacsak nem trágyázzák a földet megfelelő módon.
A legelők ásványianyag-tartalmának kimerülése miatt csökken az állati húsban, a tojásban és a tejtermékekben lévő ásványi anyagok mennyisége. Egy tanulmány megállapította, hogy Nagy-Britanniában a tejtermékek réztartalma 90%-kal, a húsoké 55%-kal, a zöldségeké pedig 76%-kal csökkent.
A mezőgazdasági termékek ásványianyag-tartalmának csökkenésében a legnagyobb szerepet a „zöld forradalom” játszotta. Norman Borlaug Nobel-díjat kapott a gyors növekedésű, törpe kultúrfajták kifejlesztéséért, amelyekkel meg lehetett duplázni a búzahozamot. A gyors növekedés azonban kimerítette a talaj ásványianyag-tartalmát: az 1845 óta megőrzött talaj- és gabonaminták ásványianyag-tartalmának vizsgálata során mért drámai csökkenés egybeesett a törpe fajták 1960-as években történt bevezetésével.3
A negyedik ok: A modern főzési módszerek során a tápanyagok gyakran kárba vesznek
A hagyományos konyhai módszerekkel a leves úgy készült, hogy az ételt (zöldség, hús, csontok) megfőzték a vízben, a szószokat és az önteteket pedig a sütőolaj vagy a szaft hozzáadásával készítették, így megmaradtak a főzés során a vízbe vagy a zsírba kioldódó, értékes tápanyagok. Gyakran olyan — nem ehető – részeket Is hozzátettek, mint például a csontok, így az ezekből kifőzött ásványi anyagok és tápanyagok is bekerültek az ételbe. A mai szakácsok viszont főzés előtt kiveszik a csontokat, és a főzővízzel együtt kiöntik az abban feloldott, értékes tápanyagokat is.
Az ötödik ok: A modern ételek a tápanyagokat és a toxinokat is megkötő antinutrienseket is tartalmaznak
Ezek rontják a mikrotápanyagok felszívódását a belekben!
A fitinsavhoz hasonló antinutriensek magukba zárják az ásványi anyagokat, így meg-akadályozzák a felszívódásukat; a gabonákban és a hüvelyesekben lévő toxinok rontják az emésztést. Ezeknek a toxinoknak a nagy része kifejezetten a fehérjék emésztését célozza: a tripszin inhibitorok például megakadályozzák, hogy a fehérjék aminosavakra bomoljanak. Ez rossz hatással van a mikrotápanyag-bevitelre, ugyanis sok mikrotápanyag éppen a fehérjékhez kapcsolódik kelátkötéssel, illetve enzimek kötik meg.
A hatodik: Még az alacsony toxin- és magas tápanyagtartalma étrenden élő kőkorszaki emberek is rosszul tápláltak voltak néha.
Az antropológusok a kőkorszaki csontvázakon itt-ott felfedezték a rossz táplálkozás jeleit, például a fogak hipopláziáját.
Elméletileg nem is várhatnánk, hogy a paleolit táplálkozás optimális legyen az egyének egészsége szempontjából. A paleolit étrend ugyan kétségtelenül nagyon kevés toxint tartalmazott, ám a maithusi népesedési elmélet szerint a népesség száma valószínűleg az egyén egészsége szempontjából optimális szám fölé emelkedett volna. Elképzelhető, hogy egy általános és kisfokú alultápláltság volt a jellemző, különösen a legutolsó glaciális maximumtól kezdve.
Összességükben ezek a tényezők azt sugallják, hogy manapság nagyon elterjedt a mikrotápanyag-hiány. Vajon ez mennyire káros? Következő cikkünkben megtudod!
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.