• evészavar

Lelki okok által létrejött táplálkozási zavarok és kezelésük

Tünetek

• Anorexia: rögeszmés testsúly centrikusság, kóros félelem az elhízástól; az étrenddel és az ételek elkészítésével kapcsolatos megszállottság; önéheztetés; kényszeres tornázás; az állapot előrehaladtával veszélyes mértékű fogyás, nőknél a menstruáció elmaradása, törékeny haj, száraz bőr, alacsony vérnyomás.
• Bulimia (kóros falánkság): időnként visszatérő, titkos nagy evések (rendszerint magas kalóriatartalmú ételeké); önhánytatás, illetve hashajtók, vizelethajtók állandó szedése a normális testsúly megtartása érdekében.
• Anorexia/bulimia egyszerre: önéheztetéssel váltakozó falánkság hashajtással, önhánytatással.
• Kényszeres evés: időnként visszatérő falánkság (főleg magas kalóriatartalmú élelmiszerek nagy mennyiségű fogyasztása), de önhánytatás vagy hashajtás nélkül; jelentős hízás.

Veszélyeztetett csoportok

A táplálkozási zavarok szinte járványszerűen terjednek a kamasz lányok és a fiatal nők körében. A 12-25 év közötti lányok és a nők 2-5%-a anorexiás és mintegy 10%-a bulimiás. Jóllehet a súlyos táplálkozási zavarokkal küszködőknek csak mintegy 10 százaléka férfi, az ő számuk is növekszik. A táplálkozási zavarral küzdő fiatal nők tipikusan felsőfokú végzettségűek és sikerorientált közép- vagy felsőosztálybeli családokból valók.

Különösen akkor vannak kitéve az anorexia vagy bulimia veszélyének, ha anyjuk vagy más közeli hozzátartozójuk is szenved(ett) ilyen betegségben. Fiatal táncosoknál és tornászoknál – nőknél és férfiaknál egyaránt – gyakrabban mutathatók ki táplálkozási zavarok.

Kialakulása

Az újabb kutatások alátámasztják azt a korábbi feltételezést, hogy bizonyos idegrendszeri vegyületek és hormonok egyensúlyának felborulása elősegítheti a táplálkozási zavarok kialakulását, de a közvetlen kiváltó tényező általában valamilyen lelki konfliktus. Egyes szakemberek például úgy gondolják, hogy az anorexia és a bulimia gyökereit azokban a korai konfliktusokban kell keresni, amikor a gyerek megpróbál szülei vélt vagy valós elvárásaihoz alkalmazkodva a „legjobb”, „legokosabb”, „legszebb” stb. lenni.

Változások…

Azután, amikor a felcseperedő gyerek életében valamilyen változás vagy fordulópont következik be – például eljön a serdülőkor, véget ér egy szerelem, vagy megkezdődik a főiskola -, érzelmileg nagymértékben megterhelődik, s fő törekvésévé válhat, hogy valamiképpen ismét a kezében tarthassa az életét. Ennek gyakori megnyilvánulása a beteges fogyókúrázás. Noha ez a viselkedés igen önpusztító, a fiatal lányban azt a képzetet keltheti, hogy ezzel valósítja meg önmagát s válik szüleitől független személyiséggé.

Az anorexiások az emberi testről teljesen eltorzult képet alkotnak

És kórosan félnek az elhízástól. Akkor is azt hiszik, hogy kövérek, ha már-már végletesen soványak. A további fogyás érdekében gyakorlatilag abbahagyják a táplálkozást, s rögeszmésen tornáznak. Beteges érdeklődéssel tanulmányozzák a fogyókúrás étrendeket, recepteket gyűjtenek, sőt a speciális diétás fogásokat családjukra is rá akarják erőltetni. Ha nem kezelik, ez az önéheztetés akár halálhoz is vezethet -az anorexia mortalitási rátája 20% körüli.

A bulimiások táplálkozással kapcsolatos problémái sok tekintetben azonosak az anorexiásokéival

Általában ők sem esznek, vagy csak nagyon keveset, ám az anorexiásoktól eltérően egyszer-egyszer titokban rengeteg kalóriadús élelmiszert tömnek magukba. Ezután önhánytatással vagy hashajtókkal, vízhaj tokkal és más gyógyszerekkel igyekeznek normális testsúlyukat visszaállítani. Sok bulimiásnál a gyakori hányások kapcsán visszaáramló gyomorsavtól fogszuvasodás, szájgyulladás lép fel, s nyelőcsőgyulladás alakul ki. Menstruációjuk gyakran szabálytalan, s más súlyos orvosi problémák, akár ritmuszavarok is kialakulhatnak náluk a rendszertelen és egészségtelen étkezési szokások következtében. A bulimiások közt az öngyilkosságok aránya is magasabb az átlagosnál.

Kényszeres evés

A kényszeres evést, ezt az újabban önállónak tekintett táplálkozási zavart ugyancsak az időnkénti titkos falánkság jellemzi, de mivel önhánytatás, hashajtózás nem járul hozzá, az ebben szenvedők többnyire elhízottak. Az anorexiásoktól és bulimiásoktól eltérően, akik többnyire nem ismerik be, hogy bár-milyen betegségük lenne, a kényszeres evőket állapotuk valósággal deprimálja. A bulimiásoknál és a kényszeres evőknél más kontrollálatlan cselekvések is megfigyelhetők, így bolti lopások, nagy és költséges vásárlások, sőt szexuális kicsapongások.

Mit tegyünk?

Az anorexiások többsége és – kisebb mértékben – a bulimiások is tagadják, hogy bármilyen problémájuk lenne, így saját helyzetükön már csak ezért sem tudnak változtatni. A családtagoknak kell megtalálniuk a módját (akár segélyszolgálat, tanácsadás igénybevételével), hogyan segíthetnek táplálkozási zavarral küzdő hozzátartozójukon anélkül, hogy súlyosbítanák a helyzetét.

Kezelés

Az anorexiások általában egyszerre szorulnak orvosi és pszichés gondozásra. A kórházi beutalásra azért van szükség, hogy az önéheztetésből eredő tápanyaghiányokat és egyéb komplikációkat kezelni lehessen, s hogy a páciens táplálkozását az orvosok felügyelhessék – az anorexiásoknak ugyanis hajlamuk van félrevezetni környezetüket, úgy téve, mintha megették volna az ételt, noha eszük ágában sem volt.

A kórházban könnyebb intravénás táplálást is alkalmazni, ha odáig romlik a páciens állapota, hogy már csak így lehet megmenteni. Szükség van ezenkívül hosszú távú pszichoterápiára is annak érdekében, hogy a betegnek a testalkatáról kialakult torz felfogása megváltozzon, és hogy elkerülhető legyen a visszaesés, amely nagyon gyakori probléma az anorexiások kezelésénél.

A kényszeres evés megszüntetésére nincs bevett gyógymód. A problémával küszködőknek tanácsos valamilyen fogyókúrás, csoportterápiás programban részt venniük, jóllehet ezek magára a falánkságra nem kínálnak megoldást, pedig a szakértők becslések szerint a résztvevők 10-20%-a kényszeres evő. A betegséget, úgy tűnik, pszichoterápiával lehet a leghatékonyabban kezelni. Segíthetnek az antidepresszánsok is, amelyek egyeseknél étvágycsökkentő hatásúak.

Megelőzés

Mivel a táplálkozási zavarok számos okra visszavezethető, komplex problémák, a megelőzésnek sincs egyetlen biztos módja. A szakértők azt tanácsolják a szülőknek, nevelőknek hogy az evést válasszák külön a gyermekkori viselkedés más aspektusaitól – például ne mondják azt, hogy „legyél jó kislány, és egyél meg szépen mindent, ami a tányérodon van”. A karcsúságra sem kell olyan nagy hangsúlyt helyezni, mert az is csak elősegíti a táplálkozási zavarok kialakulását.

Alternatív terápiák

• Hipnózis: A más pszichoterápiával kombinált hipnózis segítségével eloszlatható az anorexiásnak az a tévképzete, hogy ő túlsúlyos, a bulimiás számára pedig lehetővé teszi, hogy uralkodjon evési és önhánytatási kényszerén.
• Meditáció: A meditáció, a jóga és más relaxációs terápiák stresszcsökkentő és közérzetjavító hatásúak – ezért elengedhetetlenül fontosak a táplálkozási zavarok leküzdéséhez.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.