Egészsegesen lefogyni

A legrettegettebb szépséghiba: a cellulitisz (narancsbőr)

nok-cellulitisz
Most még mosolyognak, de pár év múlva … 🙂

Miért mindig a nők?

A cellulitisz talán a legismertebb (és leggyűlöltebb) orvosi kifejezés a nagyközönség számára, paradox módon azonban nem jelent semmi mást, mint azt a felszíni jelenséget, amely a legtöbb nő fenekén és combján megtalálható. Az orvostudományban a cellulitisz a bőr és a bőr alatti szövet gyulladását jelenti, amely általában olyan helyen fejlődik ki, ahol a bőr valamiképpen károsodott. Antibiotikummal szokás kezelni, és nyilvánvaló, hogy nem csupán egyszerű kis párnákról van szó, amikor viszontlátjuk magunkon. Ezeket az elváltozásokat tudományosan dermopanniculopatia edemato-jibro-scleroticá-nak hívják, míg röviden (és hibásan) cellulitisznek.

Számít a kor?

Állítólag a nyugati világban élő nők 90%-ánál diagnosztizálható, és a legkülönbözőbb korú nőknek és lányoknak csúfíthatja el a testét. Orvosi szempontból ez valójában jelentéktelen probléma, mert nem jelentős a szív- és keringési betegségek szempontjából. A cellulitiszek olyan zsírok, amelyek rostos és szklerotikus szövetek fogságába kerültek, ahol nehezen tud áramolni a vér és a limfociták, és gyakran olyanoknál is jelentkeznek, akiknek normál testtömegük van. Mivel a zsír a sűrű szövetek közt nem képes haladni, olyan, mintha be lenne zárva, ezért azoknak a részecskéknek sem tud energiát, folyadékot vinni, amelyeknek szükségük lenne rá, ezért a háj lassan megkeményedik, míg végül csomókat és horpadásokat formál (innen ered a narancsbőr kifejezés). Ebben a szövetben, ahol nem működik jól a körforgás, vagyis az oxigén és a táplálékok nem képesek a megfelelő módon áramlani, méreganyagok halmozódnak fel, amelyek azután valódi gyulladást okoznak.

Géneinkben hordozzuk a kövérség jegyeit?

Csak nagyon keveseknek van hormonális betegségük az elhízott, túlsúlyos emberek között. Ez nem jelenti azt, hogy nincs szoros kapcsolat a hormonok, biokémiai jelek és a zsírraktárak között. A téma nagyon bonyolult, de megpróbálom leegyszerűsíteni. A súlytöbblettel rendelkezők alapvetően kétfajta molekulát termelnek: az első csoportba tartoznak a titokban felhalmozódó zsírszövetek, amelyek jóval többet jelentenek az ernyedt, lankadt szövetállománynál. A második csoport az elhízott máj reakciója az állandó méreganyagok ellenében, amelyek folyamatosan érkeznek a gyomorból.

Terjedhet-e a zsír?

cellulitisz-nok-taplalkozas
Meg lehet tőle szabadulni?

Valaha a zsírt csupán nagy „masszának” tekintették, és attól féltek, hogy árt a gerincoszlopnak és a szívnek. Bárcsak ennyi lenne a baj! Mára a zsírszövetről való ismeretanyagunk ugyanis kibővült, egyes tudósok „áttétes zsírnak” is hívják, amelyet – a sajnos közismert – onkológiai kifejezésből vettek át. Bizony, a zsír képes egyik szövetről átterjedni a másikra. Általában ez akkor történik, amikor a szövet már amúgy is zsírral telített, így az „átterjed”, és máshol is problémákat okoz. A szteatózis, vagy más néven zsírmáj, amelyet az előbb említettem, egy példa erre. Semmivel sem több vagy kevesebb, mint a kedvelt ínyencség, a foie gras (egyszerűen azt jelenti, zsírmáj), a jól megtömött libák és kacsák hozadéka. (Ami persze nagyon finom az ünnepi asztalon, de nem éppen egy egészség- és wellness kúra résztvevőinek.)

Nyilvánvalóan az a legfontosabb felfedezés az anyagcsere működésének tanulmányozása terén, hogy a zsírszövet él, hiszen képes arra, hogy biológiai szempontból aktív anyagokat termeljen, és így képes felborítani az anyagcserénket. A veszély a zsírszövet nagyságából ered, meg persze abból is, hogy képes közvetlenül mérgező anyagokat termelni.