• elhízás
• infarktus

A mozgás, az elhízás és az infarktus kapcsolata

Eléggé elterjedt nézet, hogy a mozgásszegény élet­mód törvényszerűen elhízáshoz vezet. Mi magunk is így magyaráztuk leegyszerűsítve „a középkorúak elhí­zását”, bár elöljáróban meg kell említeni, hogy ilyen egyszerűen ezen elhízások jó része nem magyarázható. Kétségtelen, hogy keveset mozgunk. A felmérések szerint naponta 15 percet töltünk séta jellegű mozgás­sal, ugyanakkor 95 percet ülünk átlagosan a TV előtt.

Az elhízottak mozgása sok felmérés alapján még ennél is kevesebb. Elhízott lányok, fiúk, felnőttek egyaránt kevesebbet mozognak, mint normális súlyú társaik. Állatkísérletekkel is igazolható, hogy a mozgásukban korlátozott állatok testsúlya meghaladja a szabadon mozgó társaikét. Nem teljesen egyértelmű azonban, hogy az elhízottaknál észlelt kevesebb mozgás oka vagy következménye-e az elhízásnak.

Erre csak akkor tudnánk meggyőzőbben válaszolni, ha pontosan is­mernénk a kövérek elhízás előtti mozgásaktivitását. Sok ilyen megbízható adatunk azonban nincsen. Az elhízás kezelésében mindenesetre alapvető lenne a mozgás, az energialeadás fokozása, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a mozgás fokozza az étvágyat, így diéta nélküli mozgással nem lehet fogyó­kúrázni.

Energiafelhasználás

A mai rohanó élettempó és gyakori időzavar mellett figyelembe kell venni azt is, hogy 1000 kalóriát képesek vagyunk öt perc alatt elfogyasztani, de ugyanezt a mennyiséget leadni csak egy órát meghaladó futással lehetséges. Az igen nagymértékben elhízottak pedig már testsúlyuk miatt nem is képesek eleget mozogni.

A mozgás szerepét természetesen nem szabad lebe­csülnünk a kívánatos testsúly fenntartásában – ezzel ellentmondanánk a mindennapi gyakorlatnak, és véte­nénk a testi-lelki egészség alapelveivel szemben. A mozgás az energialeadás, az energiafelhasználás egyik legegyszerűbb módja. Röviden utalunk rá, mert ez inkább tudományos vizsgálatok témája, hogy az ener­gialeadásnak más módjai is vannak a szervezetben, mely egyénenként is jelentősen különbözhet.

Ilyenek bizonyos hőtermelési folyamatok, vagy az ún. barna zsírszövet szerepe, mely emberben is megtalálható speciális zsírféleség egyénenként különbözően képes arra, hogy a felesleges kalóriát a szervezetből hőterme­lés segítségével kiválassza.

Intenzív sportok kedvező hatása

Miután az évezredek során az emberiség általában mindig táplálékhiánnyal küszködött, elsősorban azok az egyedek és utódaik maradtak fent, akik jobban tudtak takarékoskodni a felvett kalóriákkal, és kevés­bé égették el, alakították át hővé a felvett energiájukat. Ennek az energiaraktározó emberek most belecsöp­pentek a huszadik század táplálékbőségébe, tömege­sen őrzik öröklött hajlamuk és jellegzetes anyagcseré­jük miatt energiájukat, és elhíznak.

Ennek leadásában segíthet a mozgás, sokszor nélkülözhetetlen is, de nem csodaszer. Érdekesek azok a vizsgálatok, melyek a mozgás hatását vizsgálták a különböző vérzsír-szintek­re. Nem sikerült igazolni az esetek nagyobb részében azt, hogy mérsékelt fizikai aktivitással járó tevékenysé­gek, mint rendszeres kerti munka, kocogás, séta, könnyű turisztika javítaná a vérzsírszintet, noha két­ségtelenül kedvező hatása van a közérzetre.

Ugyanak­kor az kimutatható, hogy intenzív, legtöbbször ver­senyszerűen űzött sportok, úgymint hosszútávfutás, sífutás, kerékpározás esetén, melyek során a percen­kénti pulzusszám tartósan eléri a 130-140-es frekvenci­át, kedvező hatás mutatható ki a vérzsírokra. Ennek a hatásnak a kifejlődéséhez rendszeresség is szükséges, hetenként legalább 5×20 perces, vagy 3×30 perces, vagy 2×45 perces ilyen intenzitású, versenyszerű tréning hosszabb idő után emelheti az infarktus elleni védőfak­tor, a HDL-koleszterinszintet, csökkenti a triglycerid-szintet. A vér koleszterinszintje még ilyen intenzitású mozgással is csak kevésbé befolyásolható.

Életmód jelentősége

Korábban olyan vélemények voltak túlsúlyban, miszerint a fizikai dolgozók között kevesebb szívin­farktus fordul elő, mint például az irodai dolgozók között, de gondosabb vizsgálatok kiderítették, hogy a fizikai aktivitásnak ez a védőhatása csak az igen nehéz fizikai munkát végzőkre érvényes. Az ilyen foglalkozások száma pedig a civilizált országokban manapság mind ritkább. Miután a szívinfarktus kelet­kezésében több tényezőnek lehet egyszerre szerepe, így a foglalkozás és az azzal járó fizikai tevékenység kevésbé, az életmód általában döntőbben befolyásolja az infarktus veszélyeztetettséget.

Szellemi foglalkozást végzők, ha egészségesen táplálkoznak, nem dohányoz­nak, és a szabadidejüket aktív, tartós sporttevékeny­ségre használják fel, nagyobb védettséget élveznek, mint az olyan esztergályosok, földművesek vagy szál­lítómunkások, akik mértéktelenül táplálkoznak, isz­nak, dohányoznak, és a szabadidejüket is egészségtele­nül töltik.

Általában elmondható, hogy a mozgáshiány elhí­zásra, magasabb triglycerid és kedvezőtlen HDL-koleszterinszintre hajlamosíthat, de önálló, egyedüli infarktus rizikószerepe nem bizonyított.

Örökölhető-e az infarktus?

Az öröklésnek az elhízás keletkezésében kétségtelen szere­pe lehet. Az így kialakult, különösen a hasra lokalizá­lódó, ún. „alma” típusú elhízás esetén másodlagosan magas vérzsírszint, magas vérnyomás vagy cukorbe­tegség keletkezhet, ezek már direkt fokozhatják a hajlamot a szívinfarktus keletkezésére.

Ugyanakkor nem bizonyítható, hogy infarktushajlam a rizikófakto­rok átöröklése nélkül is öröklődhet. Még akkor sem, ha vannak olyan adatok, miszerint gyakran kapnak infarktust olyanok, akiknek a szülei is infarktusban szenvedtek.

Egyes adatok szerint, ha valamely közép­korú szülő infarktusban meghal, utódjának kétszeres hajlama van e betegségre, ha pedig a másik szülőt is ilyen fiatalkori infarktus éri, akkor ez a gyerekekre nézve ötszörös veszélyeztetettséget jelent. Ezt a hajla­mot elsősorban az örökölt magas koleszterinszint közvetíti.

Koleszterinfelvevő receptor hiánya

A Nobel-díjas koleszterin-kutatás ismerteté­se kapcsán beszéltünk arról a két örökletes állapotról, ahol a sejtek koleszterinfelvevő receptora hiányában a koleszterin nagy mennyiségben marad vissza a vérben, és a fölösleg lerakódik az érfalakban. Ezért ha egy családban fiatalkori (40-50 év alatti) infarktus fordul elő, feltétlenül szükséges a gyerekek koleszterin­szintjét megvizsgálni.

Magas koleszterinszint esetén pedig gyermekszakorvos szabja meg a teendőket a gyermekek életmódjának alakítása, táplálkozásának megváltoztatása, szükség esetén – ritkán – akár gyógy­szeres kezelése terén.

Vannak olyan öröklött zsír-anyagcserezavarok is, amikor egy családon belül a családtagok egyikének a koleszterinszintje, a másiknak a triglyceridszintje emel­kedett. A magas vérnyomás tárgyalásánál utaltunk arra, hogy vannak olyan családok, melyekben halmo­zottan együtt fordul elő a magas koleszterinszint és a magas vérnyomás is. Az öröklést nem szabad sorscsapásnak tekinteni. Öröklött rizikófaktorok esetén az embernek mindent el kell követnie, hogy egészséges életet élve kompenzál­ja hátrányait, és kivédje a reá leselkedő veszélyeket.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.