Négy + 1 tény a fogyásról és az elhízásról

Melyik a nehezebb: meghízni vagy lefogyni?

Meghízni nagyon könnyű. Elég, ha egy kicsit elengedjük magunkat, és anélkül, hogy észrevennénk, máris 3, 5 vagy 10 kg-ot hízhatunk. Az évek során valaha lapos és feszes hasunk petyhüdt lesz, helyén visszataszító zsírpárnák gyűrűznek. Egykor kemény hátsónk hatalmas, narancsbőrrel borított zselatinlabdává válik. Sima bőrünk a holdfelszínhez válik hasonlóvá a maga krátereivel és barázdáival.sovany-kover

Ha valóban igaz lenne az, hogy elég pusztán kevesebbet enni és többet mozogni, ahogy ezt sokan prédikálják, akkor könnyű lenne megfordítani a mostani tendenciákat. De ez nem így van. Ha meghízni annyira egyszerű, természetes és elkerülhetetlen, akkor lefogyni, pont ellenkezőleg, rettenetesen nehéz, sokszor szélmalomharcra hasonlít. A kalóriaszámlálások bemenő és kimenő adatai nem adnak magyarázatot. Úgy tűnik, hogy a túlzott kalória bevitel, de még enyhe túllépése is, nagyon könnyen eredményezhet hízást; ennek ellenkezője, vagyis a kalóriacsökkentés viszont nem vezet eredményes fogyáshoz. Máskülönben ezt láthatjuk a környezetünkben is: egyesek keveset esznek, mégis híznak, mások nagyon keveset esznek, és egyáltalán nem fogynak. Biztosan rosszul kezeljük a problémát, hiszen a diéta törvényei szerint már az is elég, ha kevesebb zsír kerül a szervezetünkbe, és máris megindul a fogyás.

Lehetséges lenne, hogy egy ennyire egyszerű mechanizmus ilyen kevés konkrétumot tudjon felmutatni, vagy ennyi bonyolult akadályba ütközzék? Mi van, ha nem is helyes ez az elképzelés?

Testünk energiafelhasználása- a termodinamika alapjai

Az orvostudományban az emberi test energiafelhasználásának a magyarázatához a termodinamika törvényeit alkalmazzuk. De itt most fizikai törvényekről van szó, nem biológiaiakról, mindez eléggé messze van a sejtjeinktől.

Az első alaptétel (az energiamegmaradás törvénye) azt mondja ki, hogy egy zárt rendszerben, hőmérsékleti egyensúly esetén az energia nem veszhet el és nem keletkezhet, csak megváltoztatni lehet. De biztosak vagyunk-e abban, hogy a testünknek adjuk vissza a megtermelt energiát? Valóban zárt hőrend-szerek tucatja lenne csupán az emberi szervezet? Egyáltalán nem.

A termodinamika második alaptétele szerint az összes felvett energiát át lehet alakítani, mert egyik része elvész, másik része viszont felhasználható az energiatermelésben. Vagyis az elfogyasztott kalória a testünkben már nem számít annak, és a testnek is energiát kell fogyasztania ahhoz, hogy termelhessen.

A felhasznált energia pedig attól függ, mennyi táplálékot vettünk magunkhoz.

Ellenségünk a szénhidrát?

Hogyan is néz ki ez a valóságban? A szénhidrát energiává alakulásához kevés energiát használ fel a szervezet, azaz 100 elfogyasztott kilokalóriából 93 kilokalória megmarad a testünknek. A fehérjék esetén egész más a helyzet: 100 kilokalória fehérje elfogyasztása után a test számára csak 70 kilokalória termelődik, azért is, mert ezek anyagcseréje sokkal többet emészt fel.

A táplálékok nem egyforma hatásfokkal szívódnak fel, miközben energiát termelnek szervezetünk számára, ezért szenhidrat-fogyasnem tudunk abszolút módon, mindenre egyformán érvényesen kalóriát számolni. Tehát az anyagcserénk ezen törvényei eléggé összezavarnak bennünket. A termodinamika csak az energiáról beszél, súlyról és zsírról nem, ami viszont nagyon is lényeges a szempontunkból. Arról sem tesz említést, hogy a kalória, a testsúly és a felhalmozott zsír összefüggnének egymással, abban meg különösen nem segít, hogy könnyebben számolhassunk.

Szükségünk van-e kalóriákra?

Kalóriákról beszélnek az orvosok, az egyszerű emberek és az élelmiszergyártók. De egyáltalán mi is az a kalória, és milyen szerepet tölt be az emberi szervezet anyagcseréjében?

Egy energia-mértékegységről van szó, amelyet a táplálkozás-tudományban használnak (eredetileg a hő mérésére szolgált, ám az Sí-rendszerben a joule terjedt el). A kalória (cal) tudományos meghatározással az az energia, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy 1 gramm víz hőmérsékletét megemeljük 1 °C-kal. A táplálkozástudományban mindig kilokalóriákról (kcal) beszélünk, amely energiával 1 kg mennyiségű víz hőmérsékletét 1 °C-kal emeljük.

Mennyire praktikus ez a gondolat? Egy olyan leírás, amely úgy tűnik azt szemlélteti, ami velünk, pontosabban a testünkkel történik, miközben lenyelünk egy falatot? Mi köze 1 kg víznek ahhoz, hogy lenyeljük az ennivalót?

Valóban igaz: keveset eszünk, tartósan lefogyunk?

Ahogy ebből is látszik, a táplálkozástudományt napjainkban nagyon is drasztikus módon irányítják a fizika törvényei. Mindez kétségkívül nagyon fontos a természeti jelenségek megértése szempontjából, ám ebben az esetben kicsit el kell térnünk, mivel a sejtek működését nem tudjuk a tűzhelyen levő fazéknyi víz képével szemléltetni.

Ezen elméletek ismeretében passzívan elfogadjuk azt az egyetlen megoldást, hogy kevesebb táplálékot vigyünk be és többet mozogjunk, vagyis a több kalória elégetésével majd sikerül lefogynunk. De biztosak vagyunk abban, hogy ha kevesebbet eszünk, akkor sikerül tartósan lefogynunk? Ha azt feltételezzük, hogy egy kövér ember naponta csak 800 kalóriát fogyaszt, de azt mindig keksz formájában, vajon akkor majd lefogy? Jobbá válik-e az anyagcseréje vagy az egészsége?

A megtévesztő kalóriatáblázat

Hibás következtetés azt hinni a kalóriamérés alkalmazásakor, hogy úgy manipulálhatjuk a kalóriabevitelt és -kivitelt, mintha független lenne szervezetünk mechanizmusaitól.

Képzeljünk el egy pácienst, aki egy diétával foglalkozó központtól kér segítséget] Az első vizsgálat a kötelező napi kalóriabevitelt méri az egyéni testsúly és testmagasság arányában. Tételezzük fel, hogy az adott személynek napi 2800 cal bevitelére van szükségei Az aktuális szakértő előjön majd a vágyott mágikus (valójában félelmetes) formulával: „1 kg zsír 7000 kcal-nak felel meg. Ha elveszünk naponta 1000 kcal-t, egy hét alatt Ön 1 kg-ot fog fogyni. Ez színtiszta matematika.” Már itt tapasztalhatunk némi kuszaságot, mert 1 kg zsír 9000 kcal-nak felel meg, és nem 7000-nek, hacsak nem olyan anyagot képzelünk magunk elé, amely 80% zsírból áll. De tegyünk úgy, mintha észre sem vettük volna ezt a csekélységet.

A szakértő ekkor egy programmal előállít egy kalóriaszegény étrendet, amelyben természetesen jelentős helyet foglalnak el majd a modern világ termékei, az egészségtelen élelmiszerek. Csak a kalóriák száma, vagyis az ennivaló mennyisége változik majd.

Van-e összefüggés fizetésünk és a táplálékbevitelünk csökkentése között?

De mi is történik akkor, ha hirtelen drasztikusan csökkentik a fizetésünket? Kevesebbet fogunk költeni. Pontosan ezt teszi a testünk is, amikor azt látja, hogy kevesebb tápanyagot kap a szokottnál, azonnal visszafogja a kimenő kalóriákat, hogy csökkentse az energiaveszteséget. Más szóval, a test keményen visszafogja az anyagcserét, hatékonyabban működik, és kevesebbet fogyaszt, így a páciens, aki követi ezt a diétát, egy kis időre ugyan fogyni fog, majd a fogyás, teljesen természetes módon, meg is áll. De ez még nem minden. A test és az elme olyan védőhálót fejleszt ki, amely egyszer csak lefékezi a diétánkat, és többet eszünk, nagyobb étvággyal, mint annak előtte. Ez is az oka annak, hogy a kalóriaszegény diétát követők csupán jelentéktelen százaléka képes tartós eredményt elérni.

Véleménye fontos számunkra, írja meg!

Az email cím nem lesz nyilvánosan olvasható! A * karakterrel jelölt mezőket kötelező kitölteni!

tizenhét − öt =

Read previous post:
Miért hízunk meg? Minden, a hízásról és annak okairól!

Tényleg éhesek vagyunk? A táplálkozási szabályozásunk több síkon megy végbe, tudatosan és tudattalanul. Választásainkban szerepet játszik egy bizonyos idegrendszeri kör...

Close