Etikusak-e a nagyvállalatok? Mi az igazság az etikus nagyvállalatokról?
A multinacionális nagyvállalatok valóságos háborút vívnak azért, hogy bebizonyítsák, ők a legetikusabbak, a legérzékenyebbek Földünk jövőjét illetően, és maximálisan szem előtt tartják mind a termelők, mind a fogyasztók érdekeit. De vajon megbízhatunk-e bennük?
Jó lenne tudni, hogy ezek a stratégiák csak marketingakciók, vagy épp ellenkezőleg, van valóságalapjuk, és nekünk kell újragondolnunk a nagyvállalatokról és termékeikről alkotott véleményünket.
Jó cselekedet vagy jó reklám?
Kétségünk sincs afelől, hogy az etikus reklámnak megvan a maga szerepe mind az élelmiszer-ipari, mind a más termékeket előállító nagyvállalatok stratégiájában. Egyszerűbben fogalmazva: a szóban forgó vállalat bekalkulálja a termék árába az etikus kampányt, és a projekt válik a reklámkampány témájává. Ily módon két legyet ütnek egy csapásra. A kampány eredménye pozitív, hiszen jót cselekednek.
Ha alaposan körülnézünk a nagyvállalatok háza táján, amelyek díjakat és elismeréseket söpörnek be az etikus magatartást tanúsító megmérettetéseken, a fogyasztóvédelmi civil szervezetek feketelistáján is az élen állnak.
Ellentétes irányok és marketing stratégiák
Ahelyett, hogy euró-milliókat költenének etikus kampányokra, amelyeknek célja az, hogy elfedjék termékeik káros hatását, nem lenne több értelme ezt a pénzt egészségesebb, jobb élelmiszerek előállítására költeni?
- Fitten egy életen át – gyakorlatsorok
- Fitt mindennapok, motiváció a testmozgáshoz
- A rugalmasság növelése edzéssel
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Az élelmiszer- és gyógyszergyártó cégek ugyanazt a stratégiát alkalmazzák: kárt okoznak, majd álmegoldásokat kínálnak a bajainkra.
Összességében nagyon ritka, hogy egy vállalat önként változtasson termékei összetevőin azért, hogy egészségesebbé tegye azokat. Inkább azon van, hogy elhitesse velünk, nincsenek egészségtelen vagy egészséges élelmiszerek, mindent lehet enni és inni, csak felelősséggel és mértékkel.
Tényleg így van?
A chipseket, a kekszeket, az előre csomagolt szendvicseket, a szénsavas és cukrozott üdítőket, amelyek az emberi szervezetre semmilyen jótékony fiziológiai hatással nincsenek, úgy tervezték, hogy ellenállhatatlanul kívánatosak legyenek. Amikor az alacsony zsírtartalmú light ételekre került a sor, egyértelműen kiderült, azért fogy több belőlük, mert a fogyasztónak az az illúziója, hogy többet fogyaszthat ezekből a termékekből.
A gyorsétterem-modell
Egy olyan társadalomban, ahol állandóan mozgásban vagyunk – autóban, vonaton, repülőn utazunk -, a gyorséttermek szinte észrevétlenül modellértékűvé váltak. Nézzünk egy példát!
Kora reggel indul a vonatod Rómába, és még aznap este repülővel jössz vissza Milánóba. Fél hatkor kelsz. Reggelizni persze nem volt időd, csak egy kávét hörpintettél fel, de szerencsére a vonaton majd bekaphatsz valamit. Háromnegyed hét körül jön a büfékocsis és kávét meg előre csomagolt kekszet veszel tőle. De az éhséged nem csillapodik, ezért pár perccel később átmész a büfébe, hogy bekapj egy kiflit és még egy kávét. Alighogy leszállsz a vonatról, már rohansz is a megbeszélésre. Fél kettőkor végre kaptok harminc perc szünetet, a terembe behoznak pár szendvicset, mini-pizzát, vizet és kávét. Kettőkor már újra tárgyaltok és meg sem álltok fél hatig, de még így is el fogod érni Fiumicinóban a fél nyolcas gépet. Végre nyugodtan beülhetsz a tranzitétterembe és rendelsz magadnak egy jó kis pizzát. Hogy mi a tanulság? Gyakorlatilag reggeltől estig gyorskaját ettél, és valószínűleg észre sem vetted.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.