Egészségmegőrzés

Legyen öröm az étkezés

Tanuljuk meg élvezni az evést! Talán fölöslegesnek tűnhet külön beszélni erről, hiszen sokszor hangsúlyoztuk már ebben a fejezetben az ízek és zamatok fontosságát, s azt is, hogy legyen minden étkezés szertartásokkal és örömökkel teli ünnep. Akkor hát miért hozzuk elő újra a témát?

Egyszerű az oka: rengeteg ember nem azért eszik, mert éhes vagy, mert társas alkalomra talál az evésben, hanem mert ideges, nyugtalan, csalódott, unatkozik – vagy, mert szokása lett napjában ekkor és ekkor megenni egy tábla csokoládét. Vannak olyanok is, akik valamiféle rosszul értelmezett kötelességtudatból esznek, mondjuk, mert a mama vagy a tanti zokon venné, ha nem fogyna el a pörköltje.

Modern világunkban az evés szokás

Az evés egyéb kiváltó okai pozitívabbak, bár olykor célt tévesztenek. Néha szinte imádattal tekintünk bizonyos táplálékokra („Gyertek, dugi pralinék, úgy szeretlek titeket!”). Az ennivalóval másokkal vagy önmagunkkal szembeni bűntudatunkat is enyhítjük, ha ajándékként adjuk („Tényleg sajnálom, amit tettem. Fogadd el ezt a doboz konyakmeggyet, engesztelésül”). Táplálkozásunkban hagyományaink, ünnepeink, szokásaink, örömünk és bánatunk, öröklött gesztusaink ugyancsak kifejeződnek. Modern világunkban az evés szokás, szertartás, gyógymód és lazítás.

Milyen árat fizet érte az egészség?

A probléma olykor egyszerűen a hektikus életmód. Sokan annyira gyorsan esznek, hogy nem is figyelnek arra, mi kerül a szájukba: szórakozottan rágcsálnak a tévé előtt, vezetés közben tömik magukba a gyorsbüfében vett szendvicset. Mindannyiunkkal előfordul néha, hogy kénytelenek vagyunk sietni az evéssel, aki azonban szokást csinál a hevenyészett, gépies táplálkozásból, amelyben jóformán semmi élvezet nincs, nem részesülhet az asztali örömök egészségre és életminőségre gyakorolt áldásos hatásaiból.

Az étkezés valóságos esemény

Az olyan kultúrkörökben, ahol az emberek sokáig jó egészségben élnek, minden étkezés valóságos esemény. Okinaván például „az ételek és az étkezések szinte jelentést hordoznak” – mondja dr. Willcox. A vendég elé nem egy zacskó kekszet tolnak, hanem nagy gonddal teát készítenek a tiszteletére. Az étkezőasztal körbeülése nem kizárólag az evésről, legalább annyira a társas kapcsolatok ápolásáról is szól. Két egészséges rizs-, hal- vagy zöldségfalat között bőven szánnak időt a beszélgetésre. Az ilyen étkezések után a gyomrot és a szívet egyaránt jó érzés tölti el.

A komótos evés előnyei

A komótos evés – a zamatok, színek, állagok, önfeledt élvezete – javítja az emésztést, gátolja a túlevést, és elősegíti a relaxálást. A családtagok, jó barátok körében zajló társas étkezés stresszoldó hatása igen jelentős. Ám a csodák ezzel nem érnek véget, s nem is itt kezdődnek. Vásároljunk friss alapanyagokat sietség nélkül, és igyekezzünk élvezni a sütés-főzés szinte érzéki örömeit, melyeket a hozzávalók megtisztítása, felaprítása, majd a komplett étel összeállítása jelent.

Félre az előítéletekkel

Minden emberben mélyen rögzült szokások és előítéletek élnek az ételekkel, az evéssel kapcsolatosan. Javaslatunk a következő: érdemes újra áttekinteni a táplálékok szerepét mindennapjainkban. Vajon csak puszta megszokásból eszünk? Csupán arra jó az evés, hogy stressz vagy szomorúság esetén vigaszt nyújtson számunkra? Napjában hányszor eszünk úgy, hogy jóformán nem is tudatosul bennünk az ételek íze?

Az éhség csillapításán túl…

Együnk megfontoltan és tudatosan, s arra is figyeljünk, hogy az evésnek meglegyen a kellő indokoltsága – az éhség csillapításán túl az egészség és a társas kapcsolatok ápolása, az ezekben rejlő öröm keresése. Egy nagy zacskó chips vagy csokis keksz első hallásra talán gyógyírnak tűnhet egy nehéz nap végén. Nekünk van jobb ötletünk: egy közös séta párunkkal vagy barátunkkal, ismerősünkkel, majd egy sietség nélkül elköltött kellemes, egészséges vacsora együtt.

Hogyan tegyük az étkezést ünneppé?

Hálaadás

Adjunk hálát azért – magunkban vagy a jelenlévőkkel együtt –, hogy itt lehetünk, és élvezhetjük a társaságot, a közös étkezést. Választhatunk az e célra szolgáló profán szertartások közül: mondhatunk például pohárköszöntőt, egy rigmust vagy versikét, szívélyesen üdvözölhetjük a megjelenteket, körbetegeződhetünk asztaltársainkkal – aki vallásos, asztali imát is mondhat.

Az étel és a pillanat élvezete

Két falat között tegyük le az evőeszközt. Szánjunk időt minden egyes falat megízlelésére és megrágására. Fordítsunk figyelmet az étel színére, zamatára, állagára, a tálalás módjára, a terítékre, a környezetre is. Ha kellemes látvány tárul elénk az asztalnál ülve, gyönyörködjünk benne. Elgondolhatjuk azt is, miként illeszkedik az étel a környezetbe vagy személyes emlékeink közé – netán ifjúsági táborok hangulatát idézi az illatozó bográcsgulyás, falusi lacikonyhákét a szaftos hurka-kolbász, gyerekkori hideg napokét a tálon rezgő kocsonya?

Asztali beszélgetések

Ki-ki ossza meg kellemes vagy szórakoztató élményeit az asztaltársasággal. Beszélhetünk az utóbbi idők kihívásairól, nehézségeiről is, melyeket sikerült leküzdenünk, illetve amelyekkel még hadilábon állunk. Asztal melletti beszélgetésekhez mindig hálás témát kínálnak az ételek és italok, a világ hírei. Panaszaink, sérelmeink hangoztatását és a heves nézeteltérésekre okot adó témákat (például a politizálást) tartogassuk inkább máskorra – az asztalnál csak vidámságnak van helye.

Tévét, rádiót, mobilt kikapcsolni

Legyen a társas étkezés meghitt, zavartalan alkalom, melybe nem harsog bele a tévé, a rádió – és amelyet a telefon csörgése sem szakít félbe. Az ismerősök, munkatársak később is el tudnak érni bennünket.

Meghívásos alapon

Tegyük az étkezést még inkább társasági alkalommá: osszuk meg valakivel, aki nem a családhoz tartozik. Aki nem szeret főzni, meghívhatja az ismerősét vagy barátját étterembe, büfébe, cukrászdába, sőt piknikezni is a zöldbe. A lényeg az együttlét.

Élvezzünk minden falatot

Gondoljunk a japánok hagyományos teaszertartására, amelyben minden érzékszervnek szerep jut: halljuk és látjuk, ahogy az italt csészékbe töltik, körbeadás után érezzük a tea melegét, illatát, zamatát. Hogy még jobban az ételekre összpontosíthassunk, és még kevésbé siessük el az evést, a fogásokat egymás után tegyük az asztalra, hagyjunk időt köztük a relaxálásra és a társalgásra.

Idényjellegű ételek, helyi specialitások.

A környéken termelt szezonális termények felhasználásával, a belőlük készült finomságokkal az étkezésnek sajátos színezetet adhatunk, mert az evés szerves kapcsolatba kerül a tájjal. Ha saját kiskertünkből szedett, gondosan nevelt zöldségféléinket tálaljuk fel, bizonyára nagy elismerést aratunk.

Ha nincs veteményeskertünk, legkönnyebben a helyi piacon szerezhetünk be idényjellegű gyümölcsöket, zöldségeket, sajtokat és húsféleségeket. Amikor ezekből otthon ételt készítünk, képzeljük el, hogy ugyanaz a napfény és eső nevelte őket, amelyeket az utóbbi hónapokban mi is tapasztaltunk.

A család mint asztaltársaság

Friss virágok, szép teríték, ízléses tálalás – az egész család megérdemli ezeket az apró figyelmességeket, mégpedig mindennap. Határozzuk el, hogy soha többé nem étkezünk rendetlen asztalnál!

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.