Mi a tüdőembólia? Melyek a tüdőembólia tünetei?
Mi a tüdőembólia?
Amikor a trombus leszakad az érfalról és a vérkeringésbe kerül, megakadhat a tüdő verőereiben: ez a tüdőembólia. Kis méretű vérrögök leszakadása esetén vagy több embolus kialakulásakor mikroembolizációról beszélünk. A nagy embolus azonban hirtelen, nagy tüdőérben elakadva azonnali halált okoz(hat). Ez a trombózisok 20%-ában, azaz minden ötödik esetben fordulhat elő. Ha túl is éli a beteg? egy krónikus tüdőbeli vérnyomás emelkedés alakul ki, ami gyorsan a szív kimerüléséhez vezet. A halálozás főleg az embolus (leszakadt trombus) méretétől függ.
A kórházi, fekvő, inaktív környezet kedvez a kialakulásának: a kórházban meghaltak 25%-ánál ki lehet mutatni embóliát a tüdőkben! Ennek a visszaszorítására történnek ma jelentős erőfeszítések akkor, amikor a hatékony alvadásgátló kezelést a fekvő-osztályokon is elkezdik a betegnél.
Melyek a tüdőembólia tünetei?
Mivel csak az esetek 1/3-ában észlelünk a tüdőembólia mögött kimutatható trombózist, a klinikai tünetek igen lényegesek:
- a légzés rövidülése, felületessé válása,
- mellkasi fájdalom,
- köhögés,
- súlyos esetben vérköpés,
- szapora szívverés.
Miképpen diagnosztizálják a tüdőembóliát?
A legelső vizsgálat általában egy egyszerű mellkasfelvétel: ennek főként megkülönböztető diagnosztikai szerepe van, mert az embóliát nem igazolja, de arra jó, hogy az embólia mellett fellépő egyéb tüdőbetegségeket meg tudjuk vele állapítani (tüdővizenyő, mellkasi folyadék, tüdőgyulladás), bár ritkán a tüdőinfarktus jól látszik.
- A vér oxigéntelítettségének csökkenése (vérgázanalízis) szintén iránymutató lehet.
- Az ún. ventillációs-perfúziós szcintigráfia kapcsán radioaktív technéciummal jelzett fehérjét adunk be intravénásán, és egy speciális kamera jelzi a radioaktivitás dúsulását, illetve azt, hogy hol nincs gázcsere (ott található az elzáródás).
- A radioaktív xenon-gáz belélegeztetésével pedig a működő gázcserét láthatjuk, illetve a gázcsere kiesését az elzárt területen. A két vizsgálat együtt megbízhatóan jelzi a tüdőembóliát.
- A legkorszerűbb, leggyorsabb vizsgálat az ún. spirál-CT, amelynek során a röntgensugarak egy forgó fejből sugarazzák be a testet egy spirálvonal mentén, minden fordulattal több ezer képet készítve, amit a számítógép dolgoz fel: nem invazív (fizikai beavatkozással nem járó), alacsony sugárterheléssel járó módszer.
- A tüdőerek kontrasztanyagos megfestése az előbbiek megkérdőjelezhető eredményei után kerül szóba: mivel ez invazív, drága katéteres vizsgálat, a diagnózis biztonsága mellett a vizsgálatnak bizonyos kockázatai is vannak.
Mi a célja a tüdőembólia kezelésének?
- A lehető leggyorsabban helyre kell állítani a teljes légzőfelületet.
- Meg kell akadályozni a tüdőben a magas vérnyomás kialakulását.
- Meg kell előzni a következő trombózisos eseményt, ami ismételt embóliát eredményezhet.
Hogyan folytatják a tüdőembóliás beteg alvadás-gátló kezelését?
- Ha a betegnek tüdőembóliája igazolódik, akkor kísérletet lehet tenni a trombus (vérrög) feloldására, amire a fibrinolitikus(vérrögoldó) gyógyszerek szolgálnak. Ezek szigorúan csak kórházi körülmények között alkalmazhatók.
- Azután el kezdeni valamelyik ún. teljes dózisú LMWH adagolását, amelyet ezután folyamatosan kap a beteg. Ha igazoltan mélyvénás trombózisa van a betegnek szintén teljes dózisú LMWH-t kap.
- Pár nap után, a beteg állapotától függően tér át a kezelőorvos más, szájon át szedhető alvadásgátló alkalmazására. Ha ennek valamilyen akadálya van, az ún. megelőző LMWH adására térünk át, aminek a dózisa fele a terápiás dózisnak: napi egy alkalommal bőr alá adva, ez hosszabb ideig alkalmazható. Ez mindegyik LMWH készítménynél más lehet, a fontos az, hogy azzal folytassuk, amivel elkezdtük, mert a hatóságok minden LMWH készítményt külön gyógyszernek tekintenek, amik nem keverhetők. Az egyéb társult betegségektől is nagymértékben függ, hogy ezt mivel, mennyi ideig folytatjuk.
Melyek a tüdőembólia késői szövődményei?
A legtöbb gyógyult esetben nincsenek késői szövődmények: a tüdőnek hatalmas trombus-oldó képessége van. Ha azonban a tüdőembólia nagy, jobb szívfél elégtelenség, emelkedett tüdőbeli vérnyomás (pulmonális hipertónia) alakul ki, ami nehezen kezelhető és megrövidítheti a beteg életét.
Mi a teendő, ha a mélyvénás trombózis vagy a tüdőembólia igen súlyos, életveszélyes formája alakul ki?
Életveszély esetén „agresszívabb” kezelésre van szükség: ezért fejlesztették ki azokat a gyógyszereket, amelyek a szervezet saját fibrinolízisét sokszorosára fokozzák és melyeknek eredményeképpen a trombus feloldódik. Ez elsősorban tüdőembólia esetén életmentő, míg végtag-érrögösödés esetén végtagmentő.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.