Milyen képalkotó vizsgálatok léteznek?
Képalkotó diagnosztikai eljárások: „Hagyományos
Ezt bizonyítja az a közvélemény-kutatás is, amit 2010 februárjában Londonban a Tudományos Múzeumban tartottak. „Ön szerint mi korunk legnagyobb felfedezése?” kérdésre négy lehetőséget lehetett megjelölni: űrutazás? automobil? telegráf? röntgen? Meglepetésre a válaszadók többsége (több mint 50 000 ember) a röntgensugárra szavazott.
A röntgensugarat kibocsátó röntgencsöveket digitális módon ma felvételi és úgynevezett átvilágítási üzemmódban a legkülönbözőbb szervek vizsgálatára alkalmazzák, s jelentősége nemhogy csökkenne, hanem a folyamatos technikai fejlesztéseknek köszönhetően egyre inkább nő. A mellkasi, traumatológiai diagnosztikában nélkülözhetetlen eljárás.
Angiográfia. Digitális szubtrakciós angiográfia (DSA) – Intervenciós radiológia
Röntgen felfedezését követően alig 2 hónapot kellett várni az első angiográfiás (érfeltöltéses) vizsgálatra: 1896. januárban két osztrák patológus kalcium tartalmú injekciót adott be egy amputált kéz artériájába. 1928-ban Egas Monis már nyaki artérián keresztül végzett intracraniális angiográfiát (koponyán belüli érvizsgálatot), majd ugyanebben az évben Werner Forssmann saját könyökvénáján keresztül katétert vezetett fel a szívébe, ami az első szívkatéterezésként értékelendő.
A kísérleti vizsgálatokkal párhuzamosan a gépek is egyre tökéletesebbé váltak és az úgynevezett digitális szubtrakciós angiográfiás berendezések segítségével, valamint a katéteres technikák kifejlesztésével egyre kisebb erek vizsgálatára nyílt lehetőség.
Mindezen terápiás beavatkozások teremtették meg az úgynevezett intervenciós radiológia alapjait, amelyet ma már mindennapos rutin gyakorlattá fejlesztettek. Az intervenciós beavatkozások az erek vizsgálatán és tágításán kívül lehetőséget adnak szövettani mintavételekre (ultrahang, CT segítségével).
Computer Tomográfia (CT)
Úgynevezett rétegfelvételi röntgenvizsgálat, amit 1967-ben Sir Godfrey Hounsfield angol mérnök, számítógépes szakember fedezett fel (1979-ben Nobel-díj). Lényege, hogy keskeny sugárnyalábokkal vékony rétegfelvételeket készítenek a test bármely (egész) részéről, s a képeket számítógép jeleníti meg vagy alakítja 3D képpé.
A mai sokszeletes (64, 128, 256) készülékek egész rövid idő alatt (1-2 perc) képesek az egész testről diagnosztikus értékű rétegfelvételeket készíteni. Használata a legkülönbözőbb klinikai területeken: onkológia, angio-kardiológia, (CT angiográfia), mellkasi, hasi, kismedencei, neurológia stb. nélkülözhetetlenné vált.
A 3D rekonstrukciós lehetőséggel kiváltható olyan más, invazív vizsgálat is, mint például bronchográfia, kolonoszkópia. Mindezekkel a módszerekkel természetesen csak a diagnosztikai lehetőség bővült, a szövettani mintavétel, vagy váladék (idegentest) eltávolítás nem lehetséges (CT virtuális bronchográfia, kolonoszkópia).
Izotópvizsgálatok
Az izotópokkal való képalkotás a XX. század első éveiben a Curie házaspár felfedezését követően nyert polgárjogot a diagnosztikában. Később Hevesi György magyar Nobel-díjas kutató eredményeinek köszönhetően a XX. század egyik kedvelt diagnosztikus eszközévé vált. Az izotóp technika az informatika hathatós segítségével olyan jól alkalmazható diagnosztikus eszközzé vált, ami alapját képezte a későbbiekben kifejlesztett pozitron emissziós tomográfiának (PET), illetve változatainak (PET-CT, PET-MR).
Mi a PET technika?
A PET technika lényege, hogy a szervezet anyagcseréjében résztvevő bármely szerves molekula jelölhető, és bármely élettani folyamat paramétere térben és időben in vivo mérhető és lokalizálható. A klinikai alkalmazás leginkább a glükózanalógok használatával történik, melyek a beadást követően nyelődnek el a szövetekben és a glükózfelhasználási szintből következtetni lehet a sejtek (tumor) malignitására (rosszindulatúságára). A daganatos sejtek cukorfelhasználása ugyanis lényegesen magasabb, mint a normál sejteké.
DSA Ultrahang-készülék
Ultrahangvizsgálat és annak technikája
Az ultrahangtechnika alkalmazása Ian Donald skót szülész nevéhez fűződik, aki ezt az 1950-es években terhes nők magzatainak vizsgálatánál alkalmazta. Az ötletet a háború alatti tapasztalataiból nyerte, amikor az ellenséges tengeralattjárók azonosítását ultrahang készülékekkel végezték.
Az ultrahang-diagnosztika elve, hogy bizonyos kristályok elektromosság hatására a fül számára hallható hangoknál magasabb hangokat bocsátanak ki, vízben terjednek, visszaverődnek és a visszaverődő hullámok bizonyos berendezésekkel jelekké, képekké formálhatók.
Milyen esetekben kell az ultrahang vizsgálatot alkalmazni?
Hangsúlyozni kell azokat a területeket, ahol az ultrahangvizsgálat abszolút prioritást élvez: ez a terhességi és csecsemő gyermekkori diagnosztika. Az ultrahangvizsgálatot szűrővizsgálatként is alkalmazzák például újszülöttkori csípőficamok diagnosztikájában. Az ultrahangvizsgálatok szükség esetén szakorvosi javaslat alapján CT- vagy MRI-vizsgálattal is bővíthetők, melyek segítik például a daganatok stádiumának megállapítását.
Mágneses Rezonancia (MR-vizsgálatok)
Az MRI készülék elve, hogy az emberi testben meglévő töltéssel bíró protonok mágneses térben rendeződést mutatnak, majd elektromágneses sugárzással a rendeződött atommagokat gerjesztik, melyek aztán válaszjelként relaxálódnak.
Miután a szövetek protonsűrűsége más és más, a relaxációs időből következtetni lehet a normális és kóros szöveti eltérésekre. Az MRI készülékek nagy előnye továbbá, hogy a CT képekhez hasonlóan digitális feldolgozásra alkalmasak, a test különböző síkokban vizsgálható, 3 dimenziós rekonstrukciós képek készíthetők, s mindezek ionizációs sugárzás nélkül végezhetők.
Milyen területeken alkalmazzák leginkább az MRI vizsgálatot?
Az MRI vizsgálat legfontosabb alkalmazási területe az ideggyógyászat, idegsebészet. A koponyán belüli, valamint a gerincvelői elváltozások kimutatásában nélkülözhetetlen módszer. A koponyán belüli vérzések és daganatok, gerincsérvek, gerincvelői kóros képletek jellege, kiterjedése nagy pontossággal meghatározható.
Az MRI- és CT-vizsgálatok indikációjának felállítása, azok egymás melletti, párhuzamos alkalmazása szakorvosi konzultációt igényel. Az illető szakterületek szakorvosai és a radiológusok közös együttműködése alapján szükséges a diagnosztika legolcsóbb, leghatékonyabb változatát kijelölni. Ez választ ad arra a gyakori kérdésre is, hogy milyen betegeknél milyen vizsgálóeljárást alkalmazzanak.
Kontrasztanyagok alkalmazása az orvostudományban
A diagnosztikai képalkotó vizsgálatoknál röviddel a röntgenvizsgálat felfedezését követően rájöttek, hogy bizonyos anyagok, melyek az egyes szervekben, kóros képletekben halmozódnak fel, a vizsgálat diagnosztikus értékelését növelik. Az emésztő traktus ábrázolása bárium tartalmú kontrasztanyagokkal lehetséges (gyomor, béltraktus), bár ezek a vizsgálatok ma már a belgyógyászati endoszkópos (gyomor, vastagbéltükrözés) lehetőségek birtokában egyre inkább háttérbe szorulnak.
Hogyan használják a kontrasztanyagokat?
A kontrasztanyagok másik fajtáját az intravénásán adott, jódot tartalmazó kontrasztanyagokat kezdetben a vese vizsgálatára alkalmazták, ma már széles körben használatosak a különböző szervek daganatos betegségeinek diagnosztikájában s az angiográfiás vizsgálatoknál egyaránt. A jódtartalmú kontrasztanyagok régebben számos mellékhatást, életveszélyes állapotot okozhattak, ma már a nem ionos, alacsony ozmolaritású kontrasztanyagok egyre kevesebb veszélyt jelentenek a beteg számára.
Ehhez azonban az szükséges, hogy a betegek jól hidráit állapotban kerüljenek vizsgálatra, súlyos vesefunkciós zavarokkal bíró betegeknél lehetőleg kerüljük a kontrasztanyaggal végzett vizsgálatokat, illetve a röntgen- osztályok készüljenek fel az esetleges reakciók elhárítására.
Megelőző óvintézkedések
Az esetleges reakciók megelőzését szolgálja az is, hogy a kontrasztanyagos röntgenvizsgálatra kerülő pácienseknél vesefunkciós vizsgálatokat végeznek (glomerulációs filtrációs ráta – GFR), amelyek felhívják a figyelmet a súlyos vesebetegségekre.
A mágneses rezonanciás vizsgálatok esetén gadolínium tartalmú kontrasztanyagokat alkalmaznak, amelyek alig okoznak mellékhatásokat, viszont az utóbbi időben kiderült, hogy súlyos vesekárosodással járó állapotot az úgynevezett nephrogén szisztémás fibrosist okozhatják. Ez a betegség is akkor léphet föl, ha a kontrasztanyagot súlyos krónikus vesebetegeknek adják. A vesefunkciós vizsgálatok így az MRI-vizsgálatok előtt is fontos szerepet játszanak a megelőzésben.
Az ionizáló sugárzással járó vizsgálatok kockázati tényezői
A röntgenvizsgálatok alkalmazása során már korán felfigyeltek arra, hogy a röntgensugárnak különösen nagy dózisú (többnyire terápiás) alkalmazása esetén viszonylag rövid idő alatt sugárbetegség léphet föl, illetve a későbbiekben is fennáll a veszély malignus betegségek kialakulására. így a sugárvédelmi eljárásokat már a kezdeti időszakban is komolyan vették, a röntgenvizsgálatokhoz védőállásokat, ólomkötény takarást és egyéb eszközöket, például gonádvédőket alkalmaztak.
CT vizsgálat és a rák
Az elmúlt években számos helyen a CT-dózist egyharmadára csökkentették! Ettől az időtől kezdve a képalkotó diagnosztikai szakma, illetve a gyártó cégek még komolyabban vették a sugárvédelmi feladatokat és ennek következtében valósult meg az úgynevezett ALARA elv (angol betűszó), mely szerint a CT-vizsgálatoknál és általában ionizáló sugárforrással működő diagnosztikus vizsgálatoknál azt a legalacsonyabb sugárdózist kell alkalmazni, amely még értékelhető vizsgálatot tesz lehetővé.
Alkalmazható-e gyermekeknél a CT vizsgálat?
Hangsúlyozza a gyermekek fokozott sugárérzékenységét, akiknél a sugár nagyobb fokú károsító hatással bírhat. A kutatások számítógépes valószínűség-számítás alapján történtek, de egyértelmű bizonyíték még nincs arra, hogy ez valóban így is van.
Mindezen információk birtokában még inkább megfontolandóvá vált, hogy csak azokat a betegeket kell ionizáló sugárral vizsgálni, akiknél más vizsgálóeljárás nem jön szóba. Nincs adat, hogy a radiációs rák emelkedne, viszont a rák esélye igen (környezet stb.). Látencia periódus 10-40 év, tehát időseknél csökken a rák megjelenésének esélye.
Az ultrahangvizsgálatok és a mágneses rezonanciás vizsgálatok esetében hasonló veszélyekről nem tudunk, viszont az MRI-vizsgálatoknál igen fontos teendő a mágnesezhető tárgyakra felhívni a figyelmet, hogy a vizsgáló helyiségbe ne kerülhessen ilyen tárgy.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.