• roham

Mikor hívjuk a mentőt, és mit tegyünk, amíg az megérkezik?

Milyen esetekben hívhatunk mentőt mentés céljából?

Minden esetben, amikor a beteg azonnali egészségügyi ellátásra szorul:

• ha életveszély vagy annak gyanúja áll fenn (eszméletlen állapot, bár­milyen eredetű súlyos vérzés;
• baleset, sérülés, bármilyen eredetű mérgezés esetén;
• megindult szülés, illetve a fennálló terhesség alatt bekövetkező rend­ellenesség miatt;
• ha erős fájdalom, vagy más riasztó panasz, illetve tünet észlelhető (pl. fulladásérzés, nehézlégzés, végtagbénulás);
• ha olyan magatartászavart észlelünk, mely során a beteg saját maga, vagy mások életét veszélyezteti.

A mentők hívószáma az ország egész területén (minden vezetékes és mobil telefonról): 104

1999-től egységes sürgősségi hívószám bevezetésére került sor Ma­gyarország területén is (112). Ezt elsősorban akkor hívjuk, ha egyidejűleg a mentőkre és/vagy a tűzoltókra és/vagy a rendőrségre is szükség van.

Mentőhívás esetén az alábbi kérdések szerint tegyük meg a bejelentést

1. Hol történt az eset? Ha a cím nem egyértelmű, akkor próbálja elma­gyarázni a helyszín megközelíthetőségét, gondoskodjon útbaigazító segítségről. Országúton az út száma, kilométer-szelvény vagy melyik településhez van közel a helyszín.
2. Adja meg saját nevét, telefonszámát, amin elérhető lesz. Ha ezután meg­szakad a vonal, vagy új információkra van szükség, vissza tudjuk hív­ni. Ne felejtse el, pontatlan cím esetén a mentők nem fognak odata­lálni az Ön segítsége nélkül!
3. Milyen jellegű vészhelyzet áll fent, mi történt? Szorítkozzon a tényekre, mennél rövidebben és pontosabban mondja el a problémát, annál ha­marabb indulhat a segítség. A mentőknek fontos segítség, hogy meg­tudják, milyen panasz, tünet észlelhető a mentésre szorulón. Lábát, hasát fájlalja, sápadt, esetleg eszméletlen. Minden tünet fontos lehet.
4. Adjon át minden egyéb információt (pl. több sérült van, tűzoltókra is szükség van stb.), amely fontos lehet.
5. Nyújtson elsősegélyt a mentő megérkezéséig. Ne szakítsa meg a vonalat, hiszen képzettség hiányában követheti a mentésirányító telefonos inst­rukcióit. Ezen esetben célszerű a telefonkészülék kihangosítása, hiszen így kezei szabadon maradnak és a kapott utasításokat végre tudja hajtani.

Ha nem mentést igénylő heveny megbetegedést észlel a beteg lakásán, hívja a háziorvost vagy az orvosi ügyeletet. A beteg vizsgálata alapján az orvos eldönti, hogy szüksége van-e a betegnek gyógyintézeti beutalásra és betegszállításra; ha igen, az orvos a szükséges intézkedéseket megteszi.

Ki hívjon mentőt?

A helyszínen lévők közül az a személy, aki érdemben a legtöbb tájékozta­tást tudja adni a mentőszolgálat számára. A pontos, megfelelő információ emberi életet menthet, hiszen ennek alapján a mentésirányító a megfelelő kompetenciával rendelkező mentőegységet tudja a helyszínre küldeni.

Mi tegyünk a mentők megérkezéséig?

Ha a beteg mozdulatlanul a földön fekszik

• A reakcióképesség vizsgálata hangos megszólítással (Mi történt? Se­gíthetek?) és a vállaknál fogva való egyidejű óvatos megrázása.
• Ha semmiféle válasz nem érkezik, hangosan segítségért kell kiabálni.
• Az eszméletlen beteg légútbiztosítása a fej hátrahajtásával, és az áll előre-emelésével történik – ez a légútbiztosítás egyetlen megfelelő technikája.
• Normális légzés észlelhető-e? Normális alatt az alábbi kritériumok hangsúlyozott teljesülését értjük: Ne legyen kritikusan alacsony frekvenciájú – tehát gyakorlatilag a 10 másodperces vizsgálat alatt legalább két légvétel történjen
• A felszabadított légút mellett nem lehet szemmel láthatóan eről­ködő, illetve
• Nem lehet hangos zörejekkel kísért.
• Normális légzés hiányában mentőt kell hívni, ideális esetben a segít­ségkiabálásra érkezővel hívatni.
• Reakcióképtelen, nem (normálisan) légző betegnél haladéktalanul meg kell kezdeni a mellkaskompressziókat.
• A kompressziók során az alábbi módszert javasolják:
  • A segélynyújtó helyezze a kezét (a kéztői részt) a mellkas közepére,
  • Másik kezét (kéztő) az előző kéz tetejére,
  • Kulcsolja össze az ujjakat,
  • Helyezkedjen a beteg mellé függőlegesen, nyújtott karral,
  • És oly módon végezze a kompressziókat, hogy nem helyezi a nyomá­sokat a bordákra, a szegycsont alsó végére vagy a has felső részére.
• A kompresszió sebessége változatlanul kb. 100/min.
• Felnőtteknél figyelmet kell fordítani az 5-6 cm-es mélység elérésére.
• Minden lenyomás után biztosítani kell a teljes felengedést is.
• Körülbelül azonos ideig legyen lenyomva és felengedve a mellkas.
• A kompressziók megszakítását minimalizálni kell.
• Amennyiben erre mód van, a kompressziót végző segélynyújtót 2 per­cenként le kell váltani, hogy a fáradtság miatt csökkenő teljesítmény ne rontsa a beteg életkilátásait.
• A harminc kompresszióból álló sorozatot két befújás kövesse.
• A lélegeztetés javasolt módszere a szájból szájba lélegeztetés. A száj­ból orrba lélegeztetést is hatékonynak, ezáltal megfelelő alternatívá­nak nevezik, és azokban az esetekben tartják alkalmazását indokolt­nak, ha a lélegeztetés a szájon át valamilyen okból nem végezhető el.
• A szükséges lélegeztetés-térfogat kb. 6-7 ml/kg (átlagos felnőtt ese­tében kb. 500-600 ml – „észlelhető mellkaskitérésig”), melyet rövi­debb idő alatt (1 másodperc befúj ásónként) kell bejuttatni.

Mit tegyünk, ha nem reagál, de jó légzése van a betegnek?

Amennyiben a légzés vizsgálatánál jó légzést észlelünk, de a betegünk nem reagált, akkor eszméletlen állapotban van. A fő veszély a fulladás, ami be­következhet a tónustalan nyelv hátracsúszásától, illetve a hányadék belégzésétől. Az ellátó feladata a mentők érkezéséig a légutak szabaddá tétele és szabadon tartása. Legbiztosabb módszer a beteg stabil oldalt fektetése.

Mi a teendő vérzés esetén?

Győződjünk meg a vérzés módjáról!

Kapilláris vagy hajszálér sérülésekor vérzés alig van_; a vér élénkpiros, gyöngyöző. Ellátása: sebellátás, steril fedőkötés.

Véna vagy visszér sérülésekor a véna nagyságától függően többé-kevésbé bősé­ges, sötétvörös a vérzés.

Ellátása: a sérült leültetése vagy lefektetése. A vérző test­részt a szívnél magasabbra emeljük. Ezek után vénás nyomókötést helyezünk fel.

Sorrend:

• steril lap,
• egy teljes gézhenger,
• pólyamenetekkel rögzítés.

Szorító körülkötést ne alkalmazzunk, mert a vénás vérzést fokozza.

Artéria vagy verőér sérülésekor a szívműködéssel egyidejű lüktető élénkpiros vérzés tapasztalható. Az ér lumenétől függően akár életveszélyes sérülés is lehet. Ellátása: a sérült lefektetése, a vérző testrész szívnél magasabbra emelése, artériás nyomáspont elnyomása, majd artériás nyomókötés felhelyezése.

Menete:

• egy teljes gézhenger a seb kitamponálására,
• steril lap,
• megfelelően szoros pólya­menetekkel rögzítés.

Ha a kötés átvérzik, akkor a kötés levétele nélkül újabb pólya­menetek! Szorító körülkötést ne, mert a testrész elhalhat!

Milyen tüneteket kell látnunk, ha a beteg elájult?

Az agyműködés rövid ideig tartó zavarából létrejövő eszméletvesztés. Tünetei: sá­padtság, verítékezés, gyengeségérzés, látótér elsötétedése. Ha a beteg lefekszik, a tü­netei enyhülnek, de ha erre nincs mód, az izomtónus csökken, a beteg összeesik. Kivételesen izomgörcs, bevizelés előfordulhat. Fekve az állapot pár perc alatt rende­ződik. Ellátása: lapos hanyatt fekvés megemelt, csípőben behajlított alsó végtaggal.

Ha égési sérülés alakult ki:

• Első foknál a bőr legfelső rétege károsodik, kissé duzzadt, vörös, olyan, mint ha kivasalták volna. A bőrredők elsimulnak, a beteg fájdalomról panaszkodik. Pár nap alatt spontán gyógyul.
• Másodfoknál az égés a bőr összes rétegére kiterjed. A bőr kipirult és a bőr rétegei között szabálytalan hólyagok jelennek meg. A fájdalom kifejezett.
• Harmadfoknál a bőr alatti szövetek is károsodnak. Bőrbeivódások, hámfoszlányok láthatók. Piszkosszürke, feketés elszíneződésű. Mindig fertőződik. A testfe­lület érintettségének számolásánál használhatjuk a „9-es”szabályt, vagy azt az anatómiai tényt, hogy az ember tenyere ujjak nélkül a testfelület 1%-a. Mindig a sérült és ne a saját tenyerünket vegyük alapul!

Az égett beteg ellátása: első lépésként folyó hideg vízzel való hűtés legalább 15-20 percig! így a forró szövetek lehűlnek, és további károsodást nem okoznak. Második lépésként sebfedés következik kiterjedéstől függően, steril kötszerrel, illetve steril lepedővel. A sebbe beleégett ruházatot tilos eltávolítani! Nagy kiterjedés esetén a sérült testtáj rögzítése elengedhe­tetlen.

Mit tegyünk epilepsziás roham esetén a beteggel?

Felismerése:

• Bevezető szakasz: a rohamot percekkel megelőző hangulatváltozás, látomá­sok.
• Tónusos szak: kezdeti sikoly után a beteg izomtónusát veszti, összeesik, majd minden izma tónusosán, erős intenzitással görcsösen összehúzódik. Ez a fázis körülbelül 0.5 -1 percig tart.
• Izomrángás fázisa: a tónusos fázist követve a vázizomzat ritmikus rángása alakul ki. A beteg vizeletét, székletét maga alá bocsátja, a nyelv rángatózása miatt a szájában lévő nyál habbá verődik, nyelvét megharaphatja. A pupillák tágak, a bőr hűvös, verejtékes.
• Zavart tudat fázisa: a roham lezajlása után a beteg kezdetben nehezen éb­reszthető, majd felébresztve tudata változó ideig zavarttá válik.

Hogyan fektessük a beteget?

• Eszméletlen állapot: stabil oldalt fektetés.
• Eszméleténél lévő fejsérült, szélütésben szenvedő beteg: lapos hanyatt fektetés a fej és a váll területének 10-15°-os megemelésével.
• Kivérzett, ájult beteg: lapos hanyatt fektetés az alsó végtagok meg­emelésével.
• Gerincsérült beteg: tilos minden mozgatás, a talált helyzetben hagy­juk.
• Hasi sérült: térdben felhúzott alsó végtagokkal, a fejet is megemelve.

Mellkas sérült: (pl. bordatörés) félig ülő helyzetben.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.