Terhességi vizsgálatok és megbízhatóságuk, amniocentézis
Az otthoni terhességi tesztem negatív lett. Eszerint biztosan nem vagyok terhes?
Nem feltétlenül, ezért tanácsos megismételnie a tesztelést. Az otthon használható terhességi tesztek legtöbbje a humán korion gonadotrop (hCG) hormon jelenlétét mutatja ki a nők vizeletéből. A használónak általában a vizeletsugárba kell tartania a tesztcsíkot, vagy egy pohárban összegyűjtött vizeletbe kell mártania azt. A pozitív eredményt, vagyis a terhességet általában egy csík, egy pluszjel vagy más forma megjelenése mutatja az eszköz ablakában.
Számos ilyen teszt gyártói állítják, hogy a termékük nagyon pontos, és a hCG-t már a kimaradt menstruáció első napján is ki tudja mutatni. Ebben a stádiumban azonban a hCG szint általában igen alacsony, ezért a pozitív eredmény néha csak nagyon halványan jelenik meg, így azt könnyen negatívnak lehet nézni. Ráadásul a hCG csak az után kezd termelődni, hogy a megtermékenyült petesejt beágyazódott a méhbe, amely a nők nagyjából egytizedénél csak a kimaradt menstruációt követő első nap után történik meg.
Végül azt sem szabad elfeledni, hogy egyes tesztek érzékenyebbek másoknál, s hogy mindig fennáll az emberi hiba lehetősége is. Ezen okból a negatív tesztet mindig tanácsos megismételni egy héttel később (amikorra, ha termelődik hCG, annak már jól kimutathatóan megnő a szintje). Ha nem tud addig várni, forduljon nőgyógyászhoz.
Érdemes tudni: A terhességi tesztet reggel ajánlatos elvégezni
Nem veszélyes az amniocentézis a kisbabámra vagy rám nézve?
Az amniocentézis viszonylag biztonságos eljárás, de nem teljesen kockázatmentes. A magzatvíz az a folyadék, amely körülveszi a méhben fejlődő magzatot. Az amniocentézis során a nőgyógyász ultrahangos készülékkel figyelve vékony tűt vezet a hasfalon és méhen keresztül a magzatburokba, és mintát vesz e folyadékból, amelynek elemzésével kimutathatók a kromoszomális rendellenességek (például a Down-szindróma), a genetikai problémák (mint a cisztás fibrózis) és a velőcsőzáródási zavarok (ilyen a nyitott gerinc). Más okból is végezhetnek amniocentézist például azért, hogy megállapítsák, elég fejlette már a magzat tüdeje.
Az orvos ultrahangos eszközzel ellenőrzi a tű bevezetését, ezért nagyon ritkán szúrja csak meg a magzatot. Indokoltabb a vetéléstől való félelem, mivel az gyakoribb szövődménynek számít. Egyes klinikákon mintegy 200 amniocentézisen áteső nő közül egy veszíti el a magzatát, bár a beavatkozást rutinszerűen végző klinikákon inkább 400ból egyhez közelít az arány. Az amniocentézis elvégeztetésére vonatkozó döntésnél gondosan mérlegelni kell ezt a kockázatot.
Ha aggódik a vetélés lehetősége miatt, érdemes megkérdeznie orvosát az alternatív vizsgálatokról is, amilyenek például az alábbiak.
- Többszörös anyai markerszűrés: Ennél a vérvizsgálatnál három vagy négy (attól függően, hogy az orvosa melyik változatot alkalmazza) olyan vegyület szintjét mérik, amelyek a magzat bizonyos születési rendellenességeire, például Down-szindrómára vagy nyitott gerincre utalhatnak.
- Ultrahangvizsgálat: Az orvosok a terhesség különböző szakaszaiban végeznek ultrahangos vizsgálatokat; az egyik alkalmazás annak megállapítására szolgál, hogy nem vastag-e a magzat nyakbőre, ami a Down-szindróma jele lehet.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.