Megrágja rendesen az ételt? Fogyhat is vele!
Az emésztés már a szájban elkezdődik. Itt a nyál gondoskodik az előemésztésről, amely egyúttal jelt ad a hasnyálmirigynek és a vékonybélnek, hogy az étel útban van feléjük. Ezek a szervek azután kibocsátják magukból a megfelelő fajtájú és mennyiségű emésztő enzimeket és ásványi sókat, amelyek a táplálék lebontásához szükségesek.
A gyomorba érkező élelmet a nyálenzimek még vagy egy órán át tovább bontják. A gyomor csak ezután kezd saját emésztőnedveket termelni: sósavat, különböző enzimeket, ásványi sókat, nyálat és vizet. A gyomorsav elpusztítja az ételben természetesen jelenlévő kártékony mikrobákat és parazitákat, továbbá a szintén káros adalékanyagokat. A fehérjék lebontása is itt kezdődik el az erre szolgáló enzimekkel.
A savassá tett táplálék ezután a hozzávetőleg 6 m hosszú vékonybélbe jut. Ebben az összegöngyölt csőrendszerben játszódik le az emésztés és táplálékfelszívás nagyja, ugyanitt kerülnek a vérbe a só és a víz is.
Ezzel egy időben a máj epét termel, a hasnyálmirigy pedig enzimjeivel, ásványi anyagokkal és vízzel folytatja a keményítő lebontását. Az epe a maga részéről a zsírokat és a fehérjéket bontja alkotórészeikre.
A táplálék alkotóelemei a vékonybél falán át a véráramba jutnak, amely a májhoz, a méregtelenítés legfőbb szervéhez szállítja őket. Másik ilyen ágens a nyirokrendszer. Nem becsülhetjük meg eléggé az epe szerepét. Pangásos környezetben epekövekké alakul, ami betegséghez és súlygyarapodáshoz vezet. Lúgos kémhatásával hígítja a gyomorsavat. Ez teszi lehetővé, hogy a belek kiválasszák az anyagcseréhez szükséges emésztőenzimeket.
A túl savas kémhatás az enzimszekréciót gátolva az egészséges emésztés egyik legfőbb kerékkötője. Amíg az epevezetéket és az epehólyagot el nem tömítik az epekövek, az emésztés, mondhatni, zavartalan, már amennyiben friss és egészséges étkeket veszünk magunkhoz.
A finomított szénhidrátok, cukrok és a feldolgozott élelmiszerek, valamint italok adalékanyagai közül egyik sem táplálkozásra való
Minden, ami természetellenes, vagy amit a tetejében rendszeresen, nagy mennyiségben fogyasztunk, az eloltja az emésztés lángját.
Itt veszi kezdetét a toxikus krízis, minden elhízás alapvető oka. A béltraktusban erjedve és rothadozva az ilyen táplálék káros baktériumok célpontjává válik. Egyfajta láncreakció indul be: e kártékony baktériumok, a mérgek és a mérgező gázok tovább nehezítik az emésztést. Egy idő múltán a belek táplálékfelszívó képessége jelentősen lecsökken.
Egyre több toxin és salakanyag keletkezik, ami mindjobban eltömíti a gyomor-bélrendszert, nem szólva a májnak okozott károkról. E stádiumban az étel méreggé válik. Bármilyen meglepő, mégis tény: a nyugati világ népességének egyharmada bélproblémákkal küzd. Elég egy pillantást vetni az átlag amerikaiak étrendjére és életmódjára, és menten világos lesz, miért.
A test-elme kölcsönhatás fontosságát beszédesen példázzák a vékonybelek. A gondolkodásért felelő agykéreg szoros kapcsolatban áll az emésztéssel. Ezért nem csupán ételeinket kell alaposan „megemésztenünk”, de gondolatainkat is; így nem lesznek kárunkra.
A nyomasztó gondolatok emésztési problémákhoz vezetnek
A megemésztetlen, feldolgozatlan gondolatok ártanak a szervezet egészének, kiváltképpen pedig az emésztőtraktusnak. A félelem, harag, sokk, trauma, szorongás és más negatív érzelmek jó ideig el raktározódnak a bélsejtek memóriájában, noha hatásukat észrevétlenül, alattomban fejtik csak ki.
Adott koncentrációt elérve aztán hirtelen mindez napvilágra jön, és kártékonyán befolyásolja mind a személyiséget, mind egészségünket.
Más szóval, aki gyakran kijön a sodrából, feldühödik, aggodalmaskodik vagy egyszerűen csak boldogtalan, az nem csupán „lelki rossz emésztéstől” szenved, de fizikai emésztése is rendetlenkedik. A vékonybelek egyensúlyhiányát egyfajta általános székrekedés jellemzi, legyen szó belénk rekedt érzelmekről vagy székletről.
Érdekes körülmény, hogy a béltraktus egy „boldogsághormont” is termel. A szerotonin 95%-a beleinkben képződik, és az emésztést szabályozza, mindössze 5%-át állítja elő az agy. A boldogtalanság csökkenti a szerotoninszekréciót, és így az emésztést is gyengíti.
Ennek a fordítottja is igaz. Aki krónikus emésztési zavaroktól szenved és rendszeresen fogyaszt erősen feldolgozott, finomított vagy denaturált élelmiszereket, annak a beleiben mérgező salakanyagok halmozódnak fel. Mindez idegességhez, hiperaktivitáshoz vagy az érzelmi labilitás egyéb formáihoz vezet.
Az immunrendszer több mint kétharmada a belekben található. Mivel pedig testi-lelki méreganyagainkra egyaránt gondja van, testünket, lelkünket egyaránt gyógyítja.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.