A szaglási és ízlelési zavarok orvoslása
Amennyiben az érzékelés csökkenését vagy elvesztését nem kíséri más nyilvánvaló rendellenesség, az orvos a következő alapvető kérdéseket teheti fel:
- Átesett a közelmúltban megfázáson vagy felső légúti fertőzésen?
- Dohányzik?
- Hajlamos orrmelléküreg-panaszokra vagy olyan allergiás megbetegedésekre, mint mondjuk a szénanátha?
- Ha igen, ezek befolyásolják a szaglását, az ízlelését, esetleg mindkettőt?
- Milyen gyógyszereket szed?
- Mikor észlelte az első érzékcsökkenést?
- Állapota súlyosbodik?
- Az érzékcsökkenéshez egyéb tünet is társul?
Válaszaitól és a gyanított okoktól függően az ezt követő fizikális vizsgálat keretében az orvos az orrot, a szájüreget és a garatot veszi szemügyre. Ellenőrzi, nem alakult-e ki orrpolip, orrnyálkahártya gyulladás vagy más rendellenesség. A vérnyomást is megmérheti, esetleg vizelet- vagy vérvizsgálatot kérhet. (Előbbivel a cukorbetegséget ellenőrzi.)
Az orvos akár azonnal javasolhat valamilyen kezelési módot
Ha mégsem, további vizsgálatok, így röntgen, képalkotó vizsgálatok vagy speciális szaglási, illetve ízlelési tesztek elvégzését ajánlhatja. Nem kizárt, hogy szakrendelésre, jellemzően fül-orr-gégészetre küldi az érintettet.
Speciális tesztek
A fül-orr-gégész szakorvos biopsziát kérhet. Ennek során megvizsgálják a szaglóhám (az orrcsúcsnál elhelyezkedő, szaglóreceptorokat tartalmazó terület) szövetmintáját. A szaglás- és ízlelészavarok kimutatására egy sor speciális tesztet is kifejlesztettek, melyekkel az érzékelés minőségét mérik.
Ezek azért különösen hasznosak a szaglási és ízlelési panaszok diagnosztizálásában, mert – a hallási és látási rendellenességektől eltérően -a többség csak nagyon nehezen képes felmérni íz- és szagérzékelésének állapotát. Ráadásul a szaglás megítélése és az eljárások eredménye gyakran gyökeresen eltér egymástól.
- A szaglás és az ízérzés javítása
- Az élet sója – Mit jelent az ízlés és a szaglás?
- Az ízlelés és a szaglás fejleszthető? Ha igen, hogyan?
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Szaglásvizsgálat
A mindennapi klinikai gyakorlatban a szubjektív szaglásvizsgálatokat alkalmazzák. Mérhetik a szaglási küszöböt, tesztelhetik a szagfelismerést, és végezhetnek adaptációs tesztet. Az orvos először egy alapvető szaglási tesztet ajánlhat, amelyből megtudja, milyen közel kell tartani egy jellegzetes szagú anyagot a páciens orrához ahhoz, hogy a szagot észlelni tudja. Külön-külön is ellenőrizheti az orrlyukakat, mégpedig úgy, hogy ismert illatokat, például citrom- vagy kávéillatot tartalmazó fiolákat húz el előttük.
Annak megállapítására, hogy valaki mennyire képes megkülönböztetni az egyes illatokat, az orvos szagfelismerési, ún. UPSIT-tesztet (UPSIT -University of Pennsylvania Smell Identification Test – Pennsylvaniai Egyetem szagfelismerési tesztje) használhat.
Léteznek kész lemezek is, amelyeket mikrokapszulázott szaganyagokkal impregnálnak. A vizsgált személy egyszerűen lekaparja a lemezeket egy toll hegyével, majd a megadott négy lehetőség közül kiválasztja, melyikhez hasonlít leginkább az illat.
Mondjuk: a) válasz: benzinére, b) pizzáéra, c) mogyoróéra, d) rózsáéra.
Feleleteit aztán összevetik egy olyan, szabványos mintamegoldással, amelyet hasonló nemű és életkorú páciensek válaszaiból állítottak össze. A szagfelismerési teszt legújabb változatának a szaglópálcás vizsgálat számít. Ezek a kis rudak filctollakra hasonlítanak, azzal a különbséggel, hogy nem tinta, hanem illat van bennük. Az illatmintákat néha a pálcákból kisméretű lemezekre kenve szagoltatják meg az érintettekkel.
Szaglási küszöb
A szakemberek egy másféle alapon működő vizsgálatot is elvégezhetnek, az ún. CCCRC-tesztet (CCCRC – Connecticut Chemosensory Clinical Research Center – Connecticut Kémiai Szenzoros Klinikai Kutatóközpont). Ennél a módszernél a szaglási küszöb meghatározásához a vizsgálandó anyagot eltérő koncentrációkban palackokba helyezik. Mindig két palackot kell megszagolni: az egyik csak az oldószert tartalmazza, a másik a szaganyagot – például fenil-etil-alkoholt – valamilyen koncentrációban.
A páciensnek a kettő közti különbséget kell érzékelnie. Az a koncentráció jelenti a küszöböt, amelynél nem tudja a beteg elkülöníteni a szaganyagot az oldószertől. Az orrlyukakat egyenként vizsgálják. A CCCRC-tesztnek létezik egy második része is, amelynek keretében nyolc, üvegcsényi eltérő illatot kell felismerni. A szagminták hétköznapi háztartási cikkeket és élelmiszereket vonultatnak fel a szappantól a fahéjig.
Ízlelési vizsgálatok
A szakorvos két meglehetősen egyszerű eljárás valamelyikével zárhatja ki az ízlelési zavarok fennállását. A tünetek önmagukban ritkán, általában szaglásvesztéssel párhuzamosan jelentkeznek. Az egyiket „kóstolás- és köpéstesztként” emlegetik. Amint azt a név is sugallja, a páciensnek folyadékokat kell megkóstolnia, majd azonosítani a sós, édes, keserű és savanyú alapízeket. A másik módszer lényege, hogy az orvos kóstolócsíkokat, különféle ízekkel átitatott szűrőpapírokat ad, amelyeket a nyelvre kell helyezni. Ezek segítségével szintén meg lehet vizsgálni a nyelv egyes területeit.
Hatékony kezelések
Egyelőre nem sikerült olyan terápiát felfedezni, amellyel gyógyítható lenne a szaglásnak és az ízlelésnek az öregedéssel járó fokozatos tompulása. (Amint korábban volt róla szó, ez a jelenség az ízlelő- és szaglóreceptorok pótlódásának az idősebb korban beálló lassulása miatt következik be.) Ön azonban már tudja, hogy számtalan módja van a csökkenő érzékelés javításának. Többek között az, hogy tudatos „aromatámadásnak” teszi ki szaglószerveit, vagy ízlelőbimbóit válogatott ételekkel kényezteti.
Az orvosok három alapvető megközelítést alkalmaznak a szaglási és ízlelési rendellenességek kezelésében:
- A gyógyszerek megváltoztatása: A háziorvosnak általában van lehetősége egy másik készítmény felírására, ha a jelenlegi gyógyszerek akadályozzák az ízlelést vagy a szaglást.
- Az alapbetegség kezelése: A problémát kiváltó kórok kezelése, például a légúti fertőzések gyógyítása segíthet az ízlelés és a szaglás helyreállításában.
- Orrműtét: Gyakran az elzáródások megszüntetését célzó műtétek is hatékonynak bizonyulnak. A szag- és ízérzékelés elvesztése sokszor csak ideiglenes, az állapot idővel javul. A szaglósejtek regenerálódhatnak, bár ez néha akár hónapokig vagy évekig is eltarthat (például fejsérülések után). A hiány ellensúlyozására addig is érdemes intenzívebb zamatokkal kísérletezni, több zöld-, illetve egyéb fűszert használni a főzéshez.
Egyszerű megoldások
Panasza hátterében egy másik betegség áll? Talán nincs is olyan reménytelen helyzetben. Az orvos például a megfelelő készítményekkel enyhítheti az orrdugulást, megszüntetheti az ízérzékelést is befolyásoló fülfertőzést, vagy allergia elleni gyógyszert írhat fel.
A tünetekkel összefüggő egyéb rendellenességek – depresszió, cukorbetegség, magas vérnyomás – kezelésével szintén enyhíthetők a szaglási zavarok. Dohányosoknál a szakemberek mindenképp a leszokást javasolják, mert ezzel is fejleszthető a szag- és ízérzékelés, bár a teljes javuláshoz hosszabb időre lehet szükség.
Allergia, irritáló illatok
Amennyiben szaglásvesztését irritáló anyag, például füst vagy vegyszer behatása okozza, próbálja kivédeni ezeket. Meg kell tanulnia, hogyan kerülheti el a port, az állatszőrt, illetve más allergéneket. Porallergia esetén érdemes nedves ruhával letörölni a port, gyakrabban porszívózni, valamint a szőnyegeket és a függönyöket kemény padlóburkolatra és redőnyökre lecserélni.
Állatok kiváltotta allergiában szenved? Sajnos nincs jobb megoldás, mint a kis kedvenc eltávolítása az otthonából. Bár egyéb állatokra (pl. kutyára) is lehetünk érzékenyek, leggyakrabban a macska a felelős az ilyen jellegű panaszokért. Az emberek közel 15%-a, az asztmások 35%-a allergiás a macskaszőrre.
Az allergén anyagok (szőr, nyál és bőrfehérjék) teljes kiiktatásáig azonban hónapok vagy akár évek is eltelhetnek. Még az sem biztos, hogy a saját háziállata idézi elő a kellemetlenségeket. A tünetek akkor is jelentkezhetnek, amikor olyan új lakásba költözik, ahol az előző tulajdonos macskát tartott. Ha az allergia oka nem nyilvánvaló, tanácsos allergia-tesztet végezni.
A jövő gyógymódjai
Gyógyszerrel megelőzhető a szaglásvesztés?
A chicagói Northwestern Egyetem kutatói szerint az orrnyálkahártya-gyulladás, a krónikus orrmelléküreg-gyulladás és az ehhez hasonló megbetegedések következtében kialakult szaglásvesztés az orrüregi szaglóreceptorok elhalásának felgyorsulásával áll összefüggésben. A szaglóhám ilyenkor is képes új sejtek létrehozására, csak nem olyan gyorsan, mint általában. így a szaglóreceptorok megfogyatkozása a szagérzékenység csökkenését eredményezheti. A minociklin nevű antibiotikum szedése segíthet a problémán, mert fertőzés elleni hatása mellett gátolja a sejtpusztulást.A kutatók a minociklin egereken végzett tesztelése során kimutatták, hogy a szer mérsékelte a szaglóreceptorok elhalásának ütemét. Arra nincs bizonyíték, hogy az új sejtek regenerálódását is fokozza, mégis úgy vélik, hogy felhasználható az anozmia kezelésében. Bár a készítmény emberekre gyakorolt hatását még nem vizsgálták, a sejtpusztulással (apoptózissal) kapcsolatos egyéb neurológiai rendellenességek terén már folynak kísérletek.
Fertőzések és elzáródások
A háziorvos antibiotikumot is írhat fel a bakteriális légúti vagy orrmelléküreg fertőzésekre
Az alapprobléma megszűnésével a szaglás is rendszerint helyreáll. Makacs orrváladékozás esetén a szakember inhalálást vagy párásító készülék alkalmazását javasolhatja, hogy a váladék fellazuljon. E módon meg lehet előzni az érzékeny nyálkahártya kiszáradását, különösen éjszaka. A krónikus középfülgyulladás szintén befolyásolhatja az ízlelést. Fellépése esetén mindenképpen forduljon a háziorvoshoz vagy a fül-orr-gégészhez, hogy szakszerű kezelésben részesüljön.
Ha szaglászavarait orrpolip okozza, az orvos valószínűleg műtéti beavatkozást ajánl
Addig is kortikoszteroid gyógyszerek szedését tanácsolhatja az orrnyálkahártya duzzanatának visszaszorítására. Néha a szteroidtartalmú készítmények is segíthetnek újra „életre kelteni” a szaglást. Elképzelhető, hogy – mivel ezek nyákképzők – a tejtermékek fogyasztásának mellőzésével szintén vissza lehet szorítani az orrdugulást, egyúttal a szagérzékelés is javul.
A szájüreg rendellenességei
A háziorvos kezelheti a szájfertőzéseket, íny- vagy fogbetegség esetén pedig fogorvosi vizsgálatot javasolhat. Ha a szájszárazság tünetei jelentkeznek, a nyálelválasztás serkentésére és az ízlelési zavarok enyhítésére szolgáló készítményt írhat fel a beteg számára.
Műtét
Az orvos műtéti beavatkozást tanácsolhat az orrpolip kezelésére. A terápia első lépéseként szteroidos cseppekkel csökkentik a polip méretét. A polipeltávolítás egyszerű beavatkozás, általában helyi érzéstelenítésben végzik. Ehhez hasonlóan, ha gyógyszerrel nem sikerül megszüntetni a krónikus orrmelléküreg-gyulladást, kisebb operációval ki lehet tisztítani az orr- és arcüregeket.
Többnyire erre is ambuláns vagy egynapos sebészeti ellátás keretében, helyi érzéstelenítésben kerül sor. A fül-orr-gégész először mindkét esetben koponya-képalkotó vizsgálattal (CT, MRI) deríti fel a probléma mértékét és a csontok elrendezését. Ezek a súlyosnak távolról sem minősíthető beavatkozások rendkívül sikeresen csökkenthetik az elzáródást, és javíthatják a szagérzékelési képességet.
Az orr kiegyenesítését és a normális légátáramlás biztosítását célzó műtétek szintén segíthetnek enyhíteni azoknak a betegeknek a szaglási zavarait, akiknek görbe az orra, vagy elferdült az orrsövénye. (Az orrsövény a két orrlyukat elválasztó csont és porclemez.) A kétféle operáció akár együtt is végrehajtható.
Általános kezelések
Az alapbetegség gyógyulásával az érzékek gyakran hamar visszatérnek. Ráadásul bizonyos típusú íz- és szaglászavarok csak ideiglenesek, az érzékszervek működése kezelés nélkül, önmagától helyreáll. A szakemberek jó tanácsokkal szolgálhatnak a tekintetben is, hogy a speciális terápiát követően miként lehet felgyorsítani a javulási folyamatot.
A hiányzó szag- és ízérzékelés kezelésére egyes szakemberek cinktartalmú táplálékkiegészítők szedését javasolják. Ezek hatékonyságát a szóban forgó rendellenességekkel összefüggésben klinikai kísérletekkel egyelőre nem igazolták. Előfordulhat, hogy az orvos A-vitamin szájon át vagy injekció formájában történő alkalmazását ajánlja. Az A-vitamin-hiány szaglásvesztéshez vezethet. Néhány állatkísérlet bizonyítékkal szolgál arra, hogy az A-vitamin-származékok (karotinoidok) javíthatják a szaglóreceptorok regenerálódását a szaglást ért károsodást követően.
Hozza újra működésbe ízlelőbimbóit!
Ha a szag- és ízérzékelése valóban lecsökkent, érdemes fokozni az ingereket, mert az ösztönzőleg hathat tompuló érzékszerveire is.
Íme, néhány megszívlelendő tanács:
- Válasszon erős zamatú élelmiszer-hozzávalókat és szószokat.
- Ne hagyja ki a reggelit. Az ízérzékelés reggel a legerősebb.
- Kísérletezzen ismeretlen fogásokkal. Ha nem szokott főzni, próbáljon ki valami különlegességet egy étteremben.
- A gusztusos ételek általában jobb ízűek is. Egészséges, változatos színű alapanyagokból állítsa össze a menüt. Tálalja a fogásokat zöldfűszerekkel, citrom- vagy narancskarikával.
- Ízfokozásra használjon több zöld- és egyéb fűszert.
- Kémiai érzékei stimulálására bolondítsa meg az ennivalót egy kis erős paprikával vagy más fűszerrel.
- Ízesítse leveskockával, (sómentes) ételízesítővel a rizs vagy tészta főzővizét, a leveseket, ragukat.
- Étkezések előtt hagyja, hogy az illatok átjárják a helyiséget, ahol eszik. Ettől nagyobb lesz az étvágya.
- Melegen szolgálja fel a fogásokat, így jobban érzi az ízüket.
- Lassan rágja meg az ételeket, hogy több zamat szabaduljon fel belőlük.
- Ne igyon tűzforró teát vagy kávét, mert ezek károsíthatják az ízlelőbimbókat. Várjon néhány percet, hogy lehűljenek.
- Üljön egyenesen evés közben, mert így jobban érzi az étel illatát.
- A tálalás is sokat számít. Terítse meg szépen az asztalt, rakjon rendet, esetleg tegyen egy gyertyát az asztalra, vagy hallgasson kellemes zenét.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.