• betegség
• fájdalom
• hátfájás

Hátfájás a gerinc betegségeiben, fájdalmak okai

A nem pontosan meghatározott helyű háti fájdalom egyik gyakori oka – mint említettük – sztatikus zavar is lehet. Szokatlanul hosszú tartamú állás, szokatlan testtartás egészséges egyénnek is hátfájdalmat okoz, és ilyen fájdalom keletkezésében szerepelhet a csontrendszer, az izomzat, a szalagok, ízületek bármely, mellkason kívüli rendellenessége is, így scoliosis, coxitis, általában minden aszimmetriát okozó rendellenesség hátfájást okozhat, ugyanúgy, mint azok a rendellenességek, melyek a test megszokott súlyelosztásának vagy súlypontjának eltolódásával járnak.

A fájdalmak okai

A fájdalom oka ilyenkor elsősorban az, hogy a hátizmoknak az autonóm idegrendszer útján szabályozott kiegyensúlyozott tónusát akaratlagos kompenzáló izomösszehúzódások váltják fel, melyek fáradtságérzést, kényelmetlenséget, végül pedig fájdalmat is keltenek. E rendellenességek okozta hátfájás megfelelő ortopédiai korrekcióval (fűző) megszüntethető. Szerepel a gerincoszlophoz, mellkasfalhoz rögzített szalagok által fixált zsigerek ptosisos helyzetváltozása okozta megterhelés is. A leghétköznapibb rendellenesség, mely nemcsak derékfájást, hanem néha komoly háti fájdalmat idéz elő, a pes planus.

Ha fiatal egyén panaszkodik állandó hátfájásról és fáradtságérzésről, a Scheuermann-betegség lehetőségére kell gondolni. Ez valójában ártatlan állapot, mely azonban a csigolyák elkeskenyedése miatt spondylitis tuberculosa gyanúját keltheti. A csigolyák ék alakúan megkeskenyednek, a zárólemezek a csigolyaközti porckorongok megbetegedése és a csigolyák csontosodási zavara következtében érdessé válnak. A betegség nem jár hőemelkedéssel, sem gyorsult sülylyedéssel. A gerincoszlop megfelelő területe merevvé válhat, enyhe kyphosis alakulhat ki, 16 éves koron túl azonban a betegség megállapodik és felnőttön ezért leginkább csak maradékai láthatók. E maradékok változatlanul hátfájást okozhatnak. A diagnózis elsősorban a csigolyatestek ékalakja, esetleg septikus necrosisok alapján állítható fel.

A Scheuermann-betegség

Mind a Scheuermann-betegséget, mind a gerincoszlop egyéb betegségeit el kell különítenünk a tüdő és a pleura betegségeitől, elsősorban pneumoniától, pleuritistől, pleuropneumoniától. Ezekre, mint általában a légzőszervek betegségeivel kapcsolatos háti fájdalomra más légzőszervi tünetek megjelenése jellemző: köhögés, köpetürítés, láz stb.

Scheuermann-betegség utáni állapot

Fokozott háti kyphosis, a középső háti csigolyák ventrálisan keskenyebbek, a csigolyák zárólemezei egyenetlenek, feltöredezettek. A zárólemezek mentén látható sclerosis consolidatiós jelenség pleuritis lezajlása után a pleura callusa okozta fájdalom elmosódó tompa hátfájás lehet, mely a légzéssel már nem mindig függ össze, bizonytalan jellegű, a beteg nem is tudja pontosan megadni a helyét, „valahol belül” érzi, máskor a lapocka alatt. Ilyen fájdalom bármilyen tüdőbetegséggel kapcsolatos pleuritis tünete lehet, így összefügghet a pneumonián kívül tüdőtályoggal vagy tüdőtumorral is.

Mindezekben a betegségekben helyi, kopogtatásig ütögetési, nyomási érzékenységet nem tapasztalunk. Ha a gerinc végigkopogtatásakor, az álló beteg fejének a test hossztengelye irányában, vagyis hirtelen lefelé nyomásakor vagy a törzs előrehátra és oldalra hajlításakor váltunk ki fájdalmat, valószínű, hogy a gerinc csontjainak, ízületeinek vagy a csigolyák közti porckorongoknak a meg

Spondylitis tuberculosa

Anteroposterior felvételen a dorsalis VII-IX. csigolya magasságában orsó alakú lágyrészárnyék betegedéséről van szó. Az esetek egy részében a gerinc betegségei a tartás rendellenességével, látható deformitással is járnak. A fájdalom azonban nem csupán helyi, mert a gerincvelő, az agyburkok, illetve a gerincvelőburok és a kilépő idegek bántalma változatos klinikai képet és sokfelé terjedő, tartós fájdalmat okoz.

A csigolya tuberculosisa, spondylitis tuberculosa leggyakrabban az ágyéki csigolyákon, utána azonban legtöbbször a 9. és 10. háti csigolyán fordul elő. Leginkább 20-40 éves betegeken keletkezik, de lehetőségére minden korban gondolnunk kell. Ha a csigolya összeroppan és a jellemző gibbus keletkezik (Pottféle betegség), a diagnózis már könnyű. A betegség típusos triásza: a gibbus, a hidegtályog és a gerincvelőbántalom legtöbbször csak későn fejlődik ki. A betegség legelső tünete a fájdalom, mely részben helyi, részben azonban messze terjedő általános háti fájdalom, nemegyszer a karba sugárzó rendellenes érzés.

Kezdeti stádiumban levő betegség kimutatása röntgenvizsgálattal

Abban a kezdeti stádiumban, amelyben a típusos tünetek még nem mutathatók ki, a diagnózist leginkább a gerinc helyi érzékenysége alapján elvégzett röntgenvizsgálat derítheti ki. Fontos, hogy a röntgenvizsgálatot mindenkor kétirányú felvétel formájában végezzék. A spondylitis tuberculosa néha csak az oldalirányú felvételen ismerhető fel, a háromszög alakú, összeroppant csigolyatest alapján, amely gerincvelőbántalmat nem okoz. Korai tünet az is, ha a fájdalom ugyanitt mutatkozik, akkor, ha a beteg fejét az említett módon álló helyzetben hirtelen lefelé nyomjuk. Mielőtt e jellemző tünetek kialakulnának, a beteg rendszerint csak bizonytalan fájdalmat panaszol. Subfebrilitas, néha magasabb szabálytalan láz, gyorsult süllyedés már korán felkeltheti a figyelmet.

Az említett tünetek csigolyatumor és csigolyatuberculosis esetében egyaránt megjelenhetnek, a láz azonban inkább utal tuberculosisra, a nélkül azonban, hogy tumor lehetőségét kizárná. A spondylitis tuberculosában szenvedő betegek néha feltűnően izzadnak, különösen éjszaka, és külsejükön felismerhetők a súlyos betegség jelei: sápadtak, „rosszul néznek ki”, lesoványodnak, étvágytalanok.

Spondylitis tubercolosa

Reumás, arthrosisos csigolyafájdalmakkal szemben gyakran fontos elkülönítési lehetőség az a benyomás, melyet az orvos a beteg láttán nyer. A banális csigolyaelváltozások, vagy a csigolyák akut betegségei a beteg általános állapotát, külsejét alig befolyásolják. A tuberculosisos – és különösen a tumoros beteg – azonban a súlyos betegség szavakkal nem mindig definiálható, de jól észrevehető és jellemző képét adja. Itt is hangsúlyoznunk kell, hogy igen nagy hiba volna tisztán ilyen benyomások alapján végleges diagnózist felállítani, az impresszió csupán arra való, hogy az elkülönítő diagnózis műveletének gondolatmenetét bizonyos irányba indítsa.

Ha a betegséget haladottabb stádiumában látjuk, a már kifejlődött gibbus, a gerincoszlop megtöretése, hidegtályog keletkezése és a gerincvelő részleges harántlaesiójának tünetcsoportja igazíthat útba.

A diagnózis és egyben az elkülönítő diagnózis legfontosabb eszköze a gerincről készített ventrodorsalis és oldalirányú felvétel. A spondylitis tuberculosa a csigolyák közti korongban kezdődik el és így legtöbbször a beteg discus alattii és feletti csigolya egyidejű jellemző destrukcióját figyelhetjük meg. A csigolyaszerkezet elmosódik, a csigolyatest mészszegénnyé válik, osteoporosis fejlődik ki.

Az ellenállását elvesztő csigolya a nyomás alatt összelapul, keskeny, befelé hegyesedő ékalakot ölt és a csigolyák közti rés eltűnik. Igen jellemző a beteg csigolyák magasságában, de gyakran azoktól lefelé a gerinc két oldalán elhelyezkedő orsó alakú árnyék, mely süllyedéses hidegtályognak felel meg. Ha a csigolya összeroppan, jellemző idegrendszeri tünetek, igen nagy fájdalmak keletkeznek.

A csigolyatest tumora sohasem támadja meg a csigolyák közti korongot, hanem mindig a csigolyák testéből indul ki. Noha az esetek egy részében a csigolyatestet a tuberculosishoz hasonlóan mészszegénnyé teszi, gyakran mutatkozik osteoplasztikus formában, melyben a csigolyatest tömörebbé, mészben gazdagabbá válik. Elkülönítési nehézséget ezért csak az osteoplastikus forma okoz, melyben a csigolyák közti porc épsége és a csigolyatest belsejéből kiinduló folyamat megfigyelése irányítja figyelmünket tumor irányába, természetesen annak egyéb tünetein és a primer tumoron kívül.

Csigolyametasztázis

A csigolyatumorok

A csigolyatumorok legtöbbször metasztázisok, a prostata, emlő, tüdő, vese, pajzsmirigy tumorainak áttéti daganatai. Ha több csigolyában – esetleg a bordákban is – látunk csontelváltozásokat, nem lehet kétségünk a diagnózisban, ha azonban primer tumort nem találunk, és a csonton csak kis osteoplastikus elváltozás vagy felritkis látszik, elkülönítése a tuberculosistól nehéz lehet. A tumormetasztázis okozta fájdalom legtöbbször súlyosabb, mint a spondylitis tuberculosa fájdalma, és leginkább csak opiátokkal csillapítható.

A gerincvelőbántalom jelei hamarább mutatkoznak. Azt szokták mondani, hogy a tuberculosis okozta gibbus éles, hegyes, a tumor okozta gerincmegtöretés enyhébb, inkább görbület, mint szöglet. A betegek éppúgy lázasak vagy subfebrilisek lehetnek, mint tuberculosisban, testsúlyuk azonban jelentékenyen csökken, általános állapotuk súlyosabb, inkább hajlik a cachexia felé, mint spondylitis tuberculosában. A diagnózis legfőbb adata ebben az esetben a röntgenológus véleménye. Finomabb elváltozást szcintigráfiás vizsgálat mutathat ki.

Előfordul, hogy csigolyatumor eseteiben a primer daganat, hypernephroma, prostatatumor vagy thyreoideatumor sokáig rejtve marad. Különösen a prostata tumora ismerhető fel nehezen. A szérum savanyú foszfatáztartalmának növekedése adhat felvilágosítást. Ennek nátriumtartaráttal gátolható prostatikus frakcióját meghatározva, a diagnózis finomítható. Rögzítés, gipszágy vagy fűző használata általában inkább szünteti a tuberculosisos csigolyafájdalmat, mint a tumoros eredetűt. A csigolyák primer vagy szekunder daganatában a szérum alkalikus foszfatáz tartalma általában növekedett, spondylitis tuberculosában nem.

A csigolyák osteomyelitis gennyes, gócos megbetegedésekhez társul. Az infekciós spondylitis inkább mutatkozik a csigolyák ívén, mint testén és a csigolyatesten csupán perifériás elváltozást okoz. Valamennyi más csigolyabetegséggel szemben akut lefolyású és penicillinnel jól befolyásolható. Megjelenhet az akut spondylitis mint Bang-betegség vagy typhus abdominalis szövődménye is. A Bangbetegség osteomyelitisére, illetve spondylitisére az jellemző, hogy a tuberculosishoz hasonlóan elsősorban a csigolyák közti porckorongot betegíti meg és ritkán terjed ki magára a csigolyatestre.

Valamennyi, csontokra és ízületekre lokalizálódó betegség megjelenhetik a mellkasi gerincoszlopon is, és ilyenkor háti fájdalmat, ütögetési vagy nyomásérzékenységet okoz.

Az arthrosis az időskori hátfájás legfőbb oka

Az idősebb korban mutatkozó hátfájás leggyakoribb oka az arthrosis. A hypertrophies osteoarthrosis vagy arthrosis deformans elsősorban contfelrakódások, tüskék, sarkantyúk, elmeszesedések formájában mutatkozik. Annyira gyakori betegség, hogy szinte kétségeink támadnak, vajon a panaszolt háti fájdalmak és a talált meszes felrakodások között valóban vane összefüggés. Igen gyakran találunk ugyanis idősebb egyénen spondylarthrosisra jellemző változásokat anélkül, hogy a betegnek bármilyen panasza volna.

A spondylarthrosis

A spondylarthrosis fájdalma a pihenés utáni első mozgások alkalmával a legerősebb. Ha a beteg belejön a járásba, mozgásba, hajlásba, a fájdalom enyhül, így a panaszok reggel, az ágynyugalom után a legerősebbek vagy tartós ülés után felálláskor. Néha azonban éjszaka is megjelennek. Mindez amellett szól, hogy talán nem is a kisízületek, csontok röntgenfelvételen kimutatható elváltozása, hanem inkább izomspasmus a fájdalom oka.

A fájdalom helye

A fájdalom helye és kiterjedése igen sokféle, legtöbbször a gerinc két oldalán elterjedő fájdalmat panaszol a beteg, és maga a gerinc is legtöbbször nagyobb területén érzékeny nyomásra vagy ütögetésre. Az érzékeny terület, mely több csigolyára terjed, merev, mozgása korlátolt. A teljes merevség nem arthrosisra, hanem inkább gyulladásos csigolyamegbetegedésekre, spondylarthritisre jellemző. A fájdalom a gerincoszlop előre és hátra hajlításakor és különösen függőleges tengely körül forgatáskor mutatkozik. Szemben a gerincoszlop tumorával, arthrosisban idegrendszeri tünetek a szegmentális fájdalmon kívül nem vagy alig fordulnak elő. Nem gyorsult a vérsejtsüllyedés sem, legfeljebb mérsékelten növekedett, 15- 30 mm/óra értéket találunk.

Röntgenfelvétel készítésekor elsősorban csigolyatumor és tuberculosis lehetőségét kell kizárnunk. A deformáló spondylarthrosisra utaló jelek közt a csigolyatestek peremének előreugrása, csőrszerű képződmények, a csigolyák közti hidak, csontkapcsok keletkezése, exostosis, sarkantyúképződés szerepel. E jelek kimutatása azonban – minthogy lényegében a korral járó változásokról van szó – önmagában nem zár ki súlyosabb betegséget, a csigolyákat tehát gondosan kell a röntgenképen vizsgálnunk és minden esetben oldalirányú felvételt is kell készítenünk.

Az arthrosisos változásokat elsősorban ízületekben és ízületi felszíneken kell keresni, az ízületi felszínek érdessé válásában, deformálódásában. E röntgenjelek nemcsak a háti, hanem a nyaki és főleg a lumbális gerincoszlopon is megtalálhatók. Gyakori az articulatio sacroiliaca arthrosisos megbetegedése, és néha az ileum peremén is durva felrakodások, érdességek láthatók.

A deformáló spondylarthrosis jellemzője

A deformáló spondylarthrosis jellemzője minden más hasonló csigolyamegbetegedéssel szemben az, hogy a beteg általános állapota nem rossz, és a közérzetre vonatkozó panaszok egyáltalában nincsenek.

A gerincoszlop egy részének fokozatosan kifejlődő, végül teljes merevséget okozó Bechterew-Strümpell-betegség közérzetet is befolyásolja és a beteg általános állapotát is lényegesen rontja. A vérsejtsüllyedés sebessége – szemben a spondylarthrosis deformansszal – lényegesen gyorsult, és a fájdalom – nem tekintve egyes fájdalommentes időszakokat – igen nagymértékű, kínzó. A fájdalom jellege, fokozódása az éjszakai, hajnali órákban, általában rosszabbodása a pihenés után olyan, mint arthrosisban, az elkülönítést azonban megkönnyíti a merevség kifejlődése Bechterew-betegségben a nyaki, a mellkasi és a lumbális gerincoszlopon.

A Bechterew-betegek

A Bechterew-betegek a betegség kifejlődött formájában jellemző, előredűlő, merev tartásukról könnyen felismerhetők. Radiológiai vizsgálatkor a gerincoszlopot tartó szalagok elmeszesedése, elcsontosodása jellemző, mely végül a gerincoszlop karakterisztikusan homogén, bambusznádszerű jellegét adja. Elmeszesednek az inravertebrális porckorongok, de kiterjedésük nem változik. A kisízületek, különösen a sacroiliacalis ízület elmeszesedése már korán felismerhető, az utóbbi a betegség első tünete lehet, és akkor mutatható ki, amikor a betegség jellegzetes képe még hiányzik.

A fájdalmakat az elcsontosodó szalagoknak a hátsó gyökökre gyakorolt nyomása okozza. A fájdalmak ezért gyakran gyöki jellegűek, övszerűek, szegmentálisak. Minthogy a fájdalmak köhögésre, tüsszentésre is fokozódnak, discopathiával is összetéveszthetők. Gyakori a fájdalmak periodikus megjelenése, intermittálása. Néhány napon át, néha hetekig tartó fájdalmas periódus után csaknem panaszmentes időszak következhet.

Akut kezdet és gyors progresszió is előfordul. A betegség bizonyos fennállása után az esetek egy részében a perifériás ízületek megbetegedése is kialakul és ilyenkor nehéz a Bechterew-betegséget reumatoid arthritistől elkülöníteni. A legfőbb különbség az, hogy reumatoid arthritisben a gerinc elváltozásai szokatlanok vagy háttérbe szorulnak és a jellemző sacroiliacalis megbetegedés is hiányzik, melyet a legfontosabb korai röntgenjelnek kell tekintenünk

Bechterewbetegség

Ostitis fibrosa cystica generalisata (Recklinghausen-betegség)

Recklinghausenbetegség: Felritkulások a csontokban

Döntő fontosságú lehet a gerinc jellegzetes megbetegedése

A beteg fiatal kora is inkább Bechterew mellett szól. Nőkön a Bechterew-betegség ritka. Reumatoid arthritist bizonyítanak a reumatoid faktort kimutató próbák, melyek azonban a Bechtereweseteknek csak mintegy 10%-ában mutathatók ki. A süllyedés sem mindig gyorsult. Láz a betegség aktív stádiumának gyakori kísérője.

A Parget-kór jellemzői

Ostitis deformans (Paget-kór) főleg a tibián, a koponyacsonton, a medencecsonton, a claviculán okoz látható deformitást és kevésbé a gerincoszlopon. Sectio alkalmával azonban a csigolyákat is mindig betegnek találjuk. A gerincoszlop előbbutóbb merevvé és fájdalmassá válik, gibbus keletkezik, a dorsolumbalis lordosis fokozódik, a gerincoszlop hossza csökken és a beteg alacsonyabb termetűvé válik. A betegség csak idős egyéneken fordul elő, felismerése a radiológus számára nem okoz nehézséget. A kiszélesedett, részben fellazult, részben durván elmeszesedett csontok jellemző képet adnak.

Parget-kór

A szérum alkalikus foszfatáz tartalma e betegségben is növekedett és a vizelet kalciumtartalma és hidroxiprolintartalma is megnőtt, mint hyperparathyreosisban; az utóbbiban található egyéb biokémiai változások azonban a Paget-kórban hiányoznak, ugyanígy az általános tünetek is, nem tekintve a Paget-kórral gyakran társuló arteriosclerosis tüneteit. Ismeretes hyperparathyreoidismussal társult Paget-kór esete is.

A betegség fő tünete a fejfájás és a határozatlan „reumás” fájdalom. A koponyacsont deformitásai idegeket nyomhatnak, így előfordul szemizombénulás, hallászavar, hypaesthesia vagy hypalgesia a végtagokban, ischias, epilepsia, diabetes insipidus is. A betegséggel kapcsolatban keletkező cardialis dekompenzációt percvolumennövekedéssel magyarázzák, a beteg csontokban kialakuló shuntok feltételezésével. Segíthet a diagnózisban a kalcitonin tapasztalt hatása.

A medence deformálódása okozta fájdalom

Osteomalaciában a gerinc deformitását, a kyphoscoliosis kialakulását mindig megelőzi a medence deformálódása. A fájdalmak valamennyi csontra kiterjednek, de különösen erősek a hátban és a deréktájon, gyakran rohamszerűen fokozódnak, olyan mértékben, hogy a beteget ágyba kényszerítik. A csigolyák öszszelapulnak, bikonkáv korongokká válnak, melyek közt az intervertebrális porcok inkább még kiszélesednek. A bordák így közelebb kerülnek egymáshoz, és a gerinc a hal gerincéhez válik hasonlóvá.

A betegség kialakult formáját nem nehéz felismerni. A csontok nyomásérzékenyek, a medence deformitása miatt a betegnek jellemző kacsajárása van. A betegség leginkább a terhesség alatt kezdődik, vagy felszívódási zavart tudunk kimutatni. A betegség D-vitamin adására mindig javul. A röntgenképen a csontok struktúrája eltűnik, nem ismerhető fel, a corticalis elvékonyodik, a röntgenkép olyan, mintha a felvétel alkalmával az expozíció hibás lett volna, úgyszólván csak a kontúrok látszanak. Jellemző a hosszú csontok elhajlása, meggörbülése.

Nehézséget elsősorban a kezdődő esetek okoznak, amelyekben a röntgenfelvétel lelete bizonytalan és a betegek inkább csak fáradékonyságuk és hátfájdalmaik miatt kerülnek orvoshoz. A késői rachitis, az elsősorban a gerincre terjedő puerperális osteomalacia, a klimaxos és senilis osteoporosis elkülönítő diagnózisát a csontelváltozások egységes tárgyalásakor részletezzük. Az elkülönítő diagnózisban elsősorban a kalcium és foszforanyagcsere, valamint az alkalikus foszfatáz vizsgálata szerepel.

Az osteoporosis betegség

Az osteoporosis valamennyi csont, de elsősorban a gerincoszlop állományának megbetegedése. A csontállomány megkevesbedik, anélkül, hogy volumene változnék. Az osteoporosis a calcipeniás osteopathiák közé tartozik, melyekben a csontállomány mészszegénnyé válik. A corticalis ebben a betegségben is elvékonyodik és a csigolyák ellenállása a nyomással szemben csökken. A gerincoszlop deformálódik, főleg kyposcoliosis fejlődik ki. A hátfájás vagy állandó tompa fájdalom vagy a mozgással összefüggő hirtelen éles fájdalom, és így könnyen összetéveszthető más csigolyafolyamatokkal. A gyakorlatban az osteoporosis általában radiológiai diagnózis, és a csont mészszegénységén alapul.

Az osteoporosisos csont – így hátfájás esetében a csigolya – nyomásra, ütögetésre érzékeny, néha körülírt fájdalmat okoz. A fájdalom radicularisan kisugározhat. A fájdalmat microfracturákkal, a porosisos csontszövetben pangó vér okozta érfalfeszüléssel szokták magyarázni, de az idegvégződések összenyomása is szóba jön.

A Baastrup-szindróma

A jellegzetes alsó háti fájdalom oka lehet az ún. Baastrup-szindróma, a lumbális processus spinosusok összeérése a csigolyák lelapulása következtében, mely periostalis izgalmat és ebből származó fájdalmat okoz. Az ilyen fájdalmat néhány ml novokainnak a processus spinosusok közé fecskendezése megszünteti. A Baastrup-szindrómát osteoporosis is okozhatja, de nemcsak az, hanem számos egyéb csontfolyamat, leggyakrabban spondylarthrosis.

Osteoporosis

A fájdalom oka

A bordaívek alsó részén a hátba is sugárzó fájdalom oka osteoporosisban a gerinc megrövidülése. A meggyengült csigolyák körül kialakuló izomtónusfokozódás, izomspasmus is szerepet játszik a fájdalom keletkezésében. A betegség hosszú fennállása után szemmel látható alakváltozás (a testhossz csökkenése, az alsó testfél hosszabb a felsőnél, a fesztáv nagyobb a test magasságánál, a Michaelisrombusz felső háromszöge ellapult, a mellkas és a has elődomborodik, az alsó bordák és a crista ilei közti távolság megrövidült) is bekövetkezik. Jellemző az áttetsző, finommá váló bőr, melyen pl. a kézháton a vénák átlátszanak.

Az elkülönítés elsősorban osteomalaciától fontos. Míg osteomalaciában a szérum alkalikus foszfatáz aktivitása lényegesen nő, a szérum kalciumtartalma inkább csökkent és ugyanígy viselkedik a szérum foszfortartalma is. Osteoporosisban ezek az értékek normálisak. A csontok meghajlása, deformitása osteomalacia, spontán törése inkább osteoporosis mellett szól. Intravénás kalciumterhelésre osteoporosisban a szérum kalciumtartalma magasra emelkedik és lassan tér vissza a normálisra, 3 órával a kalcium beadása után még nagyobb a kiindulási értéknél.

A kalcium kiürülése a vizeletben normális vagy nő. Osteomalaciában a szérum kalciumtartalma a beadás után kevéssé nő és gyorsan visszatér a normális értékre, a vizeletben csak kevés kalcium ürül ki vagy egyáltalában semmi (előzetesen kalciumszegény étrenden meg kell határoznunk a beteg spontán kalciumürítését). Az osteomalacia természetesen osteoporosissal is társulhat pl. éhezésben vagy a felszívódás zavarában. Ilyenkor osteoporomalaciáxóról beszélünk.

Gracilis alkatú, igen sovány, fiatal nőbeteg hátfájdalma miatt több alkalommal került röntgenvizsgálatra. Az egyik csigolya határozott megkeskenyedése és lokális fájdalmassága, valamint a csigolyák osteoporosisa elsősorban tuberculosis gyanúját keltette, annál is inkább, mert a betegnek időnként hőemelkedése, sőt magasabb láza is volt. A végleges röntgenológiai diagnózis azonban a Scheuermannféle betegségben állapodott meg és a radiológus arra kérte a belgyógyászt, hogy a hőemelkedés más okát kutassa. Néhány héttel a döntés után a betegen meningitis basilaris tuberculosa típusos képe fejlődött ki. A gyógyulást hozó hosszas kezelés folyamán a hátfájdalmak is nyomtalanul eltűntek.

A hát területének felső részére terjedő cervicalis szegmentumok fájdalmassá válhatnak nyaki discushernia következtében. Ekkor azonban a felső végtag fájdalmassága dominál és ezért a nyak fájdalmassága kapcsán már említett nyaki discopathiák jelentőségét az elkülönítő diagnózisban inkább a végtagok fájdalmasságának tárgyalásakor beszéljük meg.

A 2-12. thoracalis szegmentum területén azonban minden olyan folyamat fájdalmat okozhat, mely a hátsó gyököket nyomja, így a csigolyák traumás megbetegedése is, csigolyatörés vagy repedés – az utóbbi az okozott gyulladás, vérzés, duzzanat révén – különösen a csigolyák diszlokációval járó traumái, melyeknek diagnózisa elsősorban radiológiai. Spondylolisthesis főleg a lumbális csigolyák megbetegedése. Polyradiculomyelitis, a gerincvelő tumora szintén okozhat hátfájdalmakat; ez utóbbi betegségek a kísérő neurológiai tünetekből ismerhetők fel (érzés, mozgás zavara stb.). fájdalomnak az a formája, melyet általában lumbagónak szoktak nevezni, egyik leggyakoribb jelenség és egyben az akut hátfájdalom leggyakrabban előforduló alakja.

Az egyenes háti szindróma

Itt említjük meg az egyenes hát szindrómát is, amely nem annyira háti és mellkasi fájdalmat, Az általános gyakorlatban az alsó háti, mint inkább congenitalis vitiumokkal, pitvari septumdefektussal, pulmonalisstenosissal, az artéria pulmonalis idiopathiás dilatatiójával összetéveszthető hallgatózási leletet és szívpanaszokat okoz. Mellkasdeformitás, melyet a fiziológiás háti kyphosis hiánya, a mellkasi gerinc egyenessége, a mellkas szűk dorsoventralis átmérője okoz.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.