Fájdalmak diagnózisa

Ideg és ér eredetű karfájdalom

Az ideg eredetű fájdalmak nagy részét a kompressziós szindrómák, a gerincvelői és csigolya eredetű gyöki vagy plexusfájdalmak formájában már említettük. Az idegek gyulladása, a neuritis legtöbbször általános betegség. Brachialis neuritis ritkán fordul elő és így – noha az allergiás eredetű polyneuritis vagy a különböző védőoltások, a vakcinák szövődményeként keletkező polyneuritis nemegyszer főképp karfájdalmat okoz – igyekezzünk vagy helyi megbetegedésben (csigolyabetegség, gerincvelőbetegség stb.), vagy általános megbetegedésben (diabetes, leukaemia, malignus folyamatok) keresni a karfájdalom okát. Különösen az ún. paraneoplasiás szindróma részjelenségét alkothatja ismeretlen eredetűnek látszó polyneuritis.

Esettanulmányok

60 éves férfibeteg bal kar zsibbadása és fájdalma, mely sem érzési, sem reflextüneteket nem okozott, egyre fokozódott. Nyaki spondylosis volt az egyetlen kimutatható ok, az alkalmazott röntgenbesugárzás a fájdalmat és az egyéb panaszokat nem szüntette meg, sőt a besugárzás után a jobb kar is fájdalmassá vált. Subfebrilitas és fokozott süllyedés derült ki, melynek okát azonban nem lehetett megtalálni. A vérképben néhány gyanús fiatal sejt tűnt fel. Ennek alapján végzett sternumpunkcióval nyert csontvelőkenet akut blastos leukaemiát derített ki, melyben a beteg néhány hónap alatt meghalt.

Egy nőbetegünk karfájdalma hosszú hónapokon át egyetlen panasza volt. Ebben az esetben is a csontvelőcsapolás derítette ki a csontvelőbe metastatizáló tumort, melynek kiindulását csupán a sectiós hisztológiai vizsgálat fedezte fel: a primer tumor alveoláris tüdőkarcinóma volt. A tabes lancináló fájdalmai ritkán a karban is mutatkozhatnak, bár az alsó végtag fájdalmai sokkal gyakoribbak. A karra is kiterjedő herpes zoster lényegében gyöki eredetű szegmentális fájdalom.

A causalgiának nevezett fájdalmak

Itt említhetjük a causalgiának nevezett fájdalmakat is, melyek az ideget érintő traumákhoz, leginkább háborús sérülésekhez csatlakoztak. A fájdalom – leggyakrabban a nervus medianus területén – rendkívül erős égés, amelybe azonban más karakterű fájdalom is vegyül. Az ideg sérülése nem mindig mutatható ki, néha a sérülés csak érinti az ideget, vagy csupán a sérülés utáni heg kerül érintkezésbe az ideggel. Organikus eltérésként csupán mérsékelt hypaesthesia található.

A végtag hideg, kissé cyanosisos. A fájdalmat mindenfajta inger kiválthatja, így nemcsak mozgási, hanem hang vagy pszichés inger is. A fájdalmat leginkább a nedves borogatás enyhíti. Hónapok, néha néhány év alatt a fájdalom magától megszűnik. Jellemzők a fájdalmas rohamok. Causalgia minor vagy sympathalgia névvel, vegetatív zavarokkal, izzadással, bőratrophiával, körömelváltozásokkal, keringési zavarokkal járó, ugyancsak traumához csatlakozó, rohamszerű, égő fájdalmakat ismerünk, melyek nem mindig az ideget érő trauma következményei.

Injekciós sérülések is járhatnak fájdalommal. Bizonyos anyagok (kinin vagy kinintartalmú gyógyszerek, butazolidin készítmények) necrosist okoznak. Leggyakrabban a radiális, illetve az alsó végtagon az ischiadicus sérülése következik be. Itt említhetjük meg a különböző fantomfájdalmakat, melyek amputált végtag helyén keletkeznek.

Artériák és vénák betegségei

Az artériák szűkülete, elzáródása és a vénák megbetegedései okozta fájdalmakat inkább az alsó végtagok fájdalmainak tárgyalásakor ismertetjük. A kar és a kéz fájdalma a vena axillaris és a vena subclavia thrombosisában következik be. E thrombosis oka legtöbbször ismeretes: mediastinalis tumor, emlődaganat nyirokcsomó áttétele, nyaki borda, az arteria subclavia aneurysmája, a clavicula sérülése stb. Néha fiatal egyénen keletkezik a vénás elzáródás, gyakran erőltetett mozdulat (tenisz, kuglizás, foglalkozási ártalom) után.

A kar merevvé, nehézkessé válik, és a kéz megduzzad. Fájdalom keletkezik, mely nem éles, inkább lassú, állandó, tompa és a hónaljban a legerősebb. A diagnózist a felületes vénák tágulatai teszik könnyűvé, melyek a karon, a pectoralis izomzat és a váll területén figyelhetők meg. Néha az elzárt véna is tapinthatóvá válik a hónaljárokban, legtöbbször azonban nem. Kétes esetben az elzáródást venográfia igazolhatja.

A Paget-Schroetter szindróma

A felső végtag keringésének hirtelen akadályozottságát Paget-Schroetter szindrómának nevezik. A felső végtag hirtelen megduzzad, fájdalmassá válik, esetleg csak mozgáskor és a beteg nem tudja a karját használni.

Az elzáródást neurovascularis, sympathikus tünetek is kísérik: paraesthesia, gyengeség, a verejtékelválasztás és a hőszabályozás helyi zavara. Az elzáródás venográfiával megállapítható, de a tünetek oly határozottak, hogy e vizsgálatra általában nincs szükség. Tüdőembolia nem fenyeget. A szindróma főleg fejlett izomzatú fiatal egyéneken fordul elő. Szekunder módon a vena subclavia elzáródásához is csatlakozhat. Ezt mediastinalis tumor, Pancoast-tumor idézi leggyakrabban elő. Kétoldali megjelenése is ismeretes.

Helyi duzzanattal járó ízületi gyulladások elkülönítése könnyű (fájdalom az ízület mozgatásakor, a gyulladás általános jelei stb.). Kéz-váll szindrómában nincsenek vénatágulatok, és a fájdalomdomináló tünet, itt a fájdalom háttérbe szorul.

Nyirkokkal kapcsolatos hónalji fájdalmak

A radikális emlő műtét után kialakuló karduzzanat, mely fájdalmakkal és paraesthesiával jár, elsősorban nem vénás, hanem nyirokpangás következménye. Az ujjak gennyes gyulladásának felfelé terjedése folyamán, a karon lymphangitis is keletkezhet, amikor a seb helyétől a hónaljárok nyirokcsomói felé fájdalmas piros vonalak formájában figyelhetők meg a gyulladt nyirokerek. A hónalji nyirokcsomók ilyenkor megnagyobbodnak és a piros vonalak mentén a kar igen fájdalmassá válik, gyakran hőemelkedés vagy láz is megjelenik.

Sérülés okozta karfájdalom

Karfájdalmat okozhat a vállfájdalommal együtt megjelenő arteriovenosus fistula, mely aneurysma, pulzáló angioma formáját öltheti. Legtöbbször sérülés következménye. A vénák artériás pulzálásából, a kar duzzanatából, hypertrophiából, az erek felett hallható zörejekből, a vénás nyomás fokozódásából, a systoles és diastoles vérnyomás nagy különbségéből ismerhető fel.

Nagyobb anastomosis az artéria és a véna között az aorta insufficientia következményeihez hasonló szív és keringési változásokat okoz. Egy esetünkben lövési sérülés az artéria subclavia területén okozott arteriovenosus anastomosist, melynek legsúlyosabb tünete a felkar és a váll fájdalmassága volt. Megjegyezzük, hogy az artéria mammaria interna arteriovenosus fistulája, a ductus arteriosus Botalli persistens zörejéhez hasonló hangos zörejt okoz, fájdalmat azonban nem.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.