• fájdalom
• láb
• lábfájás

Az alsó végtag fájdalmai

A gerincvelőnek és burkainak, valamint a gerinc csontjainak a megbetegedései ugyanúgy gyöki tüneteket válthatnak ki a lumbális és sacralis szegmentumok területén, mint a cervicalis vagy thoracalis szegmentumokban. A tünetek azonban korántsem olyan tarkák, mint a felső végtag fájdalmait kísérő tünetek, és a megbetegedések lehetősége sem olyan nagy. Az egyes idegek területére terjedő fájdalmak is kevés körülhatárolt kórképet hoznak létre, minthogy az idegek összenyomatásának kevesebb a lehetősége.

A comb belső felületének fájdalma

A comb középső harmadának belső felére esik az a fájdalom, melyet a nervus obturatorius ramus cutaneusának összenyomatása okoz, elsősorban hernia obturatoria következtében. E sérv az adductor izomzat bénulását is okozza. A nervus femoralis a comb hyperextensiója következtében sérül, és a musculus quadriceps bénulásán kívül a comb elülső felszínének spontán és nyomási fájdalmát okozza, esetleg a patellareflex gyengülésével.

A comb külső felületének fájdalma

A comb külső felületén okoz fájdalmat, de inkább fonákérzéseket, zsibbadást, néha érzéstelenséget a meralgia paraesthetica (Roth-Bernhardt betegség), a nervus cutaneus femoralis lateralis seu fibularis bántalma. Ez idősebb, testes egyéneken, gyakrabban nőkön előforduló kellemetlenség, mely mindig diabetes gyanúját kelti. Nem a fájdalom súlyossága a panaszok lényege, hanem a zavaró, kellemetlen érzés.

Előidézhetik medencei tumorok, tályogok, csontbetegségek, exostosisok is, legtöbbször azonban nem találjuk az okát. Néha B-vitaminok hatására javul, néha diabeteses vagy más eredetű polyneuritis részjelensége vagy kezdeti tünete. Különösen szérumok vagy vakcinák okozta polyneuritisben észlelték.

Morton-féle lábfájdalom

A nervus digitális plantaris összenyomatása okozza a Morton-féle lábfájdalmat, a metatarsalgiát, a talp intenzív fájdalmasságát, melyet ki lehet váltani vagy fokozni lehet, ha a lábfejet kétoldalról összenyomjuk. Néha neuroma keletkezik, mely ki is tapintható. Néha az ujjak is érzéstelenné válnak.

Nem világos azoknak a fájdalmaknak az oka, melyek a legkülönbözőbb betegségekben mutatkoznak az alsó végtagban, leginkább a lábszárban. A legtöbb lázas betegség végtagfájdalommal jár, különösen erős végtagfájdalmakat okoz az influenza és számos egyéb vírusbetegség. Az ötnapos láznak is nevezett wolhyniai lázra különösen jellemző volt az első világháborúban az alsó végtag napokig tartó, igen súlyos fájdalma.

Trophikus zavarok játszanak szerepet a lábfájdalom keletkezésében haemolysis folyamán, ezek fekélyképződéshez is társulnak. Ilyen trophikus fekélyek és intenzív fájdalmak kísérik az öröklődő sphaerocytosist, a sarlósejtes anaemiát és thrombocythaemiában is előfordulnak.

Az alsó végtag fájdalma

Az alsó végtag meghatározatlan eredetű és jellegű fájdalmát panaszolja a hypothyreosisos beteg is, kinek néha első tünete a „reumás” lábfájdalom. Az alsó végtagok fájdalmasságának leggyakoribb okai természetesen nem ezek, hanem az ún. sztatikus zavarok. A pes planus, a két láb aszimmetriája, scoliosis, medencebetegség, egyenlőtlen megterhelés, elhízás egyaránt okozhat lábfájdalmat, mely a combba is felterjed, egészen a medencéig. Az ilyen fájdalmak okának pontos megállapítására az ortopédiai szakvizsgálat nem mellőzhető.

Ischias-szindróma

Az ischiadicus neuritis és az ischiadicus neuralgia elválasztásának alig van célja. Az ischias-szindróma oligosymptomás alakját, melyben csupán fájdalom szerepel, neuralgiának nevezhetjük, teljes alakját, idegrendszeri elváltozásokkal pedig neuritisnek. A kettő között azonban – minthogy mindkettőt legtöbbször gyöki vagy az idegekre ható nyomás okozza – csupán mennyiségi különbség van. Ischialgiának azonban – nem egzakt meghatározással – minden olyan fájdalmat szoktunk nevezni, mely a glutaealis tájról a comb felé sugárzik.

A klinikai kép – a kezdetben lumbagószerű, esetleg sacralis, csaknem mindig egyoldali fájdalom, mely fokozatosan az alsó végtag hátsó felére terjed, és legtöbbször bizonyos hirtelen mozdulatokhoz csatlakozik, máskor azonban fokozatosan, lassan fejlődik ki – közismert. Magának az ischias-szindrómának a diagnózisa nem ütközik nehézségbe. A nehézség sokkal inkább az etiológiai diagnózisban van.

Legfontosabb diagnosztikus jel a Laségue tünet: fájdalom az alsó végtag nyújtott helyzetében a csípőízületben végzett flexiójakor. Az a szög, melyben a fájdalom megjelenik, a tünet quantitativ megítélésére és az állapot súlyosságának megítélésére alkalmas.

A Bragard-tünet

E jel módosítása a Bragard-tünet, mely a láb dorsalflexiója révén, s a Gowers-tünet, mely a nagyujj dorsalflexiójával kiváltott fájdalmasság. Az ágyéki gerincoszlop scoliosisa nem az ischiasra jellemző, hanem mindenfajta lumbalgiára, az ágyéki lordosis megszűnése, sőt ágyéki kyphosis megjelenése azonban ischiasszindrómában gyakori.

Az ischias szindróma okai

Az ischiasszindróma okai között a discushernia szerepel elsősorban. Erre a tünetek igen hirtelen keletkezése jellemző, az anamnézisben pedig lumbago vagy régi lumbagós állapotok sora. Az L5 és gyökök nyomási tünetei nagymértékben szólnak discushernia mellett. A röntgenvizsgálat nem ad bizonyító tünetet a discushernia felismerésében; szerepe inkább egyéb okok felderítésében van. Mielográfia ugyan felhasználható, de legtöbbször nélkülözhető. A kétoldali ischiasszindróma igen ritkán származik discusherniából. Oka legtöbbször diabetes, amely valódi ischiadicusneuritist okoz.

A nem discushernia következtében keletkező ischiasszindróma aránylag ritka, minden 20 esetből talán egy. Az essentialis ischias diagnózisa nehéz. Hiányzik a lumbagós anamnézis és a beteg láb izomzatában – főleg a gastrocnemiusban – idiomuscularis domb képződése váltható ki, néha subfebrilitas, gyorsult süllyedés, hyperglykaemia észlelhető. A meghűlés, hideg, infekciók, mérgezések szerepe, a faciális gócok szerepe igen kétes és soha sem egyedüli.

Neurológiai tüneteket nem okozó, heves lumbális fájdalommal járó kezdeti discushernia lefelé sugárzó fájdalma nephrolithiasisos rohamnak is tartható, a vizeletvizsgálat és a Laségue-tünet azonban tisztázza a képet. Ugyancsak összetévesztésre adhat alkalmat a csípőízület megbetegedése: coxitis vagy arthrosis coxae. A fájdalom ilyenkor nem a comb hátsó felszínén a legerősebb, hanem mediálisan, az adductorok területén, az inguinális tájon. A comb flexiója akkor is fájdalmas, ha a térdet behajlítjuk, ischiasban a hajlított térdű láb a csípőízületben fájdalmatlanul hajlítható. Coxitisben fájdalmas az adductiós és abductiós, valamint a rotatiós mozgás is.

A Laségue-tünet

A Laségue-tünet ugyan pozitív is lehet, de nem határozottan az. Idegrendszeri eltérések nincsenek. A röntgenfelvétel is kimutathatja a csípőízület destrukcióját vagy az ízületi rés megkeskenyedését. A sacroiliacalis ízület arthritise vagy arthrosisa tuberculosisos eredetű lehet, de legtöbbször polyarthritis vagy Bechterew-betegség részjelensége. Ha a beteget hasra fektetve, az alsó végtagot a térd felett alulról felfelé emeljük és ugyanakkor az articulatio sacroiliacát másik kezünkkel rögzítjük, abban a beteg fájdalmat jelez. Maga az articulatio sacroiliaca egybeesik azischiadicus egyik nyomáspontjával, így nyomásérzékenysége egymagában nem döntő.

Gyorsult süllyedés, leucocytosis, láz mindig egyéb betegség irányában kelt gyanút, állítólag azonban essentialis ischiasban is előfordul. A kismedencei szervek, nemi szervek pontos vizsgálatára, a prostata, a hólyag vizsgálatára mindig szükség van. Szóba jönnek a medencecsont daganatai is és a lumbális gerinc megbetegedései, az ágyéki csigolyák fejlődési rendellenességei. A panaszok ismételt megjelenése és elmúlása nem szól ischias ellen. Glutaealis myalgia esetében az izomzat mindenütt nyomásérzékeny, és az ischiasra jellemző tünetek hiányoznak.

A fájdalmak megjelenése

A fájdalmak főleg éjszakaiak, csillapíthatatlanok, vizelési és székelési zavarokkal járnak, reflexfokozódással, kóros reflexekkel (discusherniában a reflexek sohasem fokozottak!), nagyfokú izomatrophiával, nagy kiterjedésű, több szegmentumot átfogó érzészavarral, anaesthesiával és fehérjeszaporulattal a liquorban (100 mg/dl-nél=1 g/L-nél magasabb értékek discusherniában nem fordulnak elő!). A tumordiagnózis végső megerősítését a neurológiai leleten kívül a mielográfiás stop kimutatása szolgáltatja.

Keringési zavarok

A keringési zavarra jellemző legfontosabb tünet a fájdalom. Ez elsősorban akkor jelenik meg, ha a keringés zavara folytán csökkent vérellátás nincsen arányban a szükséglet fokozódásával, tehát elsősorban mozgáskor. A keringési zavar az alsó végtag fájdalmát leginkább járáskor váltja ki. A járáskor keletkező vagy járáskor fokozódó fájdalom a claudicatio intermittens. Diagnózisának felállításakor mindig gondolnunk kell ortopédiai betegség lehetőségére is, ámbár a mindennapi gyakorlatban inkább az fordul elő, hogy ortopédiai kezelés (betét stb.) folyik tévesen claudicatiós panaszok miatt.

Perifériás zavar tünetei

A claudicatio intermittens perifériás keringési zavar jele. Járáskor, a megbetegedés súlyossága szerint rövidebbhoszszabb idő múltán keletkező fájdalom, amelyet a beteg elsősorban a lábszár hátsó részén, a m. gastrocnemiusban („lábikra”) érez. Kiterjedhet a combba. Sajátos fás, zsibbadásos, elhalásos, a nagy fáradtság érzéséhez hasonló fájdalom vezeti be ezt a jelenséget, a fájdalom egyre fokozódik és olyan mértékű, hogy a beteget megállásra készteti. Pihenés a fájdalom érzését gyorsan megszünteti, ha azonban a beteg ismét elindul, a fájdalom ismét megjelenik.

A hideg fokozza a fájdalmat, mely azonban egyéb tényezőktől is függ, így ismeretes, hogy ugyanaz az útszakasz ugyanolyan sebességgel, egy alkalommal fájdalom nélkül megtehető, máskor a fájdalom már félúton megjelenik. A mozgás gyorsasága, sietés nagymértékben gyorsítja a fájdalom megjelenését. Bizonyos mértékig megítélhető a betegség abból is, hogy a fájdalom hány lépés után mutatkozik. Általában azonban a járás megkezdésekor a fájdalom hamarább érezhető, mint újabb elindulás után, így a beteg bizonyos mértékig „belejön” a járásba.

Ez a körülmény esetleg arthrosisos fájdalommal összetévesztésre adhat alkalmat. Súlyos esetben, a fájdalom nyugalomban sem múlik el, intenzív fájdalomról van ilyenkor szó, mely különösen ágyban fekve kínzó, és a beteget az alvásban akadályozza. Ilyen intenzív fájdalom leginkább akkor mutatkozik, ha az érszűkület a szövetek táplálkozási zavarát okozza, kifekélyesedést, gangraena képződést idéz elő.

Ilyenkor a fájdalom nem görcs jellegű és nem intermittáló, hanem állandó, szünet nélküli, különösen fokozódik melegben és enyhül a láb lefelé lógatásakor. Ulceratio vagy gangraena gyakori diabetesben, meg kell azonban jegyeznünk, hogy a diabeteses keringési zavar nem mindig okoz fájdalmat, sőt a diabeteses gangraena is lehet fájdalmatlan, talán a diabeteses neuritis okozta fájdalomérzési zavar folytán.

Érszűkület diagnózisa

Az érszűkület diagnózisának egyéb kritériumai: halványság, mely a láb felemelésekor nagyobb fokú, mint egészséges egyénen, leengedésekor tovább tart és a felemeléssel vagy leszorítással létrehozott vértelenség megszűnése után, az ép körülmények közt létrejövő, reaktív hyperaemia elmarad. A láb, lógatásakor, cyanosisosan kipirosodik. A kipirosodás, a halványság, a cyanosis a lábkülönböző helyzetében változik, ami gyulladásos pír lehetősége ellen szól. Az artéria dorsalis pedis és az artéria tibialis posterior (a belső boka alatt) lüktetése nem tapintható. Ezeknek az ereknek a tapinthatósága azonban nem zárja ki biztosan az érszűkület lehetőségét.

Az ujjak ereinek szűkülete, perifériás gangraena akkor is létrejöhet, ha a két említett ér lüktetése jól tapintható. További tünet az oszcillometriás értékek csökkenése, aszimmetriája a két végtagon, a bőr hőmérsékletének csökkenése, illetve különbsége azonos végtag különböző helyein és a két végtagon. Diagnosztikus segédeszköz, mely pontos lokalizációt tesz lehetségessé, az arteriográfia, valamint az ultrahangos vizsgálat a Dopplerelv alapján.

Vénás elzáródás alkalmával megerőltetésre szintén görcsszerű fájdalom keletkezhet a végtagban. Ez különösen a vena axillaris elzáródásakor, a karban fordul elő. Az erek anatómiai változása nélkül kialakuló neurogén claudicatio intermittens is előfordul. Pseudoclaudicatio-szindróma néven a cauda equina kompressziójának következtében létrejövő tüneteket ismerik.

Arteriosclerosis, thrombangitis obliterans, Raynaud-szindróma

A perifériás érszűkület oka idősebb korban általában arteriosclerosis, fiatal vagy középkorú egyéneken a thrombangitis obliterans (Winiwarter-Buerger-kór). E megbetegedések nagyrészt férfiakon fordulnak elő és főleg az alsó végtagon okoznak panaszokat. A harmadik lehetőség a Raynaud-szindróma, melynek tünetei gyakoribbak nőkön és inkább a kézen fordulnak elő. Az arteriosclerosis obliteráló formája a kézen ritka, csak idős korban fordul elő. Thrombangitis obliterans tünetei azonban valamennyi éren, így a kézen is megjelennek, oszcillációval már korán eltérés mutatható ki.

A két megbetegedés elkülönítése néha igen nehéz, különösen, ha tudjuk, hogy az arteriosclerosis obliterans korai alakja néha már a 40. életév előtt is kimutatható. Általában mégis 50 évnél fiatalabb egyén érszűkületében inkább kell thrombangitis obliteransra gondolnunk, noha ez aránylag ritka megbetegedés, melyet nyilván többször diagnosztizálnak, mint amennyiszer valójában előfordul.

A thrombangitis obliterans

A thrombangitis obliterans kezdetben a középső és kisereket, később a nagyereket támadja meg, gyulladásos folyamat, mely az esetek 20%-ában a vénákra is kiterjed. Bár az etiológia nem ismeretes, nikotin, lehűlés, krónikus infekció, talán immunfolyamat gyakran szerepel a betegség kiváltásában. Későbbi időszakban szekunder arteriosclerosis is rárakódik az erek primer megbetegedésére. Leggyakoribb 30-40 éves korban. Aránylag gyakran jár felületes thrombophlebitisszel. Arteriosclerosisban ez nem fordul elő. Ismeretlen eredetű vándorló visszérgyulladások mindig Buerger-kórra gyanúsak.

Megjegyezzük azonban, hogy ilyenek nemegyszer a szubakut bakteriális endocarditisnek is első jelei. Thrombangitis obliterans mellett szól a felső végtagok megbetegedése, noha ez aránylag ritka. A szemfenék – az arteriosclerosissal szemben – általában ép. Az erek röntgenfelvételen arteriosclerosisban gyakran meszesnek látszanak, thrombangitis obliteransban nem.

Arteriosclerosis és tünetei

Arteriosclerosis mellett szólnak e betegség egyéb jelei, így a vascularis vesebaj, hypertonia, szívgyengeség, melyek thrombangitis obliteransban nem mutathatók ki. Előfordul azonban ritkán thrombangitis obliteransnak is visceralis megjelenése: uveitis, cerebrális, tüdő, gastrointestinalis Buerger-kór formájában.

Az elmúlt években sajnos egyre több fiatalember arteriosclerosisa került elénk, és nem látszik lehetetlennek, hogy a thrombangitis obliterans diagnózissal kezelt betegek egy része korai arteriosclerosisban szenved. Az artériák és vénák gyulladásos jelei mindenesetre Buerger-kór mellett szólnak, különösen akkor, ha e jelenségek szegmentális elhelyeződésűek vagy az erek bizonyos területei épek maradnak. A diabeteses angiopathia gyakran erősen perifériás, a kialakult necrosis nem fájdalmas, neuritiszszel jár, Kimmelstiel-Wilson-szindrómával, diabeteses retinopathiával és a diabetes egyéb jellegzetes tüneteivel.

A ma már minden esetben elvégzendő arteriográfiás vizsgálat fontos felvilágosítást ad az érszűkület helyéről, kiterjedéséről, a kollaterálisokról. A thrombangitis obliterans jellemző képe: szűk, sima falú, kihúzott erek, szegmentális elzáródások, meszesedés hiánya.

Panangitis az említetteken kívül más okokból is származhat. Az artéria radiális, ulnaris, tibialis posterior elzáródását észlelhetjük pseudoxanthoma elasticumban. Érszűkületet okozhat a polyarteritis nodosa és az SLE angitise. Perifériás értünetek polycythaemia vera kezdeti jelenségei is lehetnek. Ritkább arteritisek gyulladásos folyamatokhoz, phlegmonéhoz, abscessushoz csatlakozhatnak, általános infekciók részjelenségei lehetnek vagy az arteritis temporalist kísérő generalizált arteritis, a ritka ifjúkori eosinophil arteritis megjelenési formáiként okozhatnak keringési zavart.

A Raynaud-szindróma

A Raynaud-szindróma lényege rohamokban mutatkozó szimmetrikus érösszehúzódás, elsősorban a kéz ujjain, de különösen kezdetben a lábon is. Férfiakon ritka, nőkön gyakori jelenség. Az első rohamok fiatalkorban jelennek meg, legtöbbször közvetlenül a pubertás után, de néha később is, pl. terhesség idején. A rohamok jellegzetesek. Az ujjak (pl. hideg hatására) elfehérednek, zsibbadtak, érzéstelenek, ezután szederjessé válnak, hidegek, fájdalmasak, végül a roham oldódásakor átforrósodnak, kivörösödnek, a fájdalom csökken, majd megszűnik.

Súlyos esetben azonban az asphyxias, tehát a második szak állandósul, és a fájdalom megmarad. Ezekben az esetekben, de sokszor ismétlődő rohamok hatása alatt máskor is, a bőr atrophiássá, fénylővé válik és az ujjvégeken száraz gangraena támad. Gangraena nélkül is bekövetkezhet az utolsó ujjperc sorvadása, a bőr feszessé, keménnyé, fényessé válása, a körmök letöredezése és a sclerodermiához hasonló állapot.

A Raynaud-szindróma jellegzetességei összefoglalva a következők: megjelenés hidegre vagy emotio hatására; szimmetrikus megjelenés; gangraena, fekélyképződés hiánya; érszűkületet okozó megbetegedés hiánya.

A Raynaudszindróma szekunder formái a következő alapbetegségekben fordulnak elő:

1. Arteriosclerosis, thrombangitis obliterans, artériás embolia szívbetegségben, szubakut bakteriális endocarditisben perifériás emboliák, perifériás thrombosisok polycythaemia verában, thrombocytosisban, Moschcowitz-szindrómában, akut infekciókban, pl. vírusbetegségekben hidegagglutininek hatására.
2. Foglalkozási ártalom (mosónők, állandó rázást okozó gépek kezelői, pl. aszfaltfúrók), hideghatás, elektromosság hatása.
3. Scalenus-anticus-szindróma
4. Sclerodermia: Nemcsak az ujjak, hanem az egész szervezet, főleg az arc megbetegedése, mely a beteg külső megjelenése alapján felismerhető. Néha sokáig csak a bőr összehúzódása és szűkülése, a scleroderma vehető észre, az érszűkületek csak később alakulnak ki. Máskor a Raynaud-szindróma a betegség első tünete. A sclerodermiához néha univerzális calcinosis társul, mely szintén Raynaudszindrómával jár
5. Egyéb autoimmun betegségek: lupus erythematosus disseminatus, dermatomyositis. Ezekhez is jellemző bőrelváltozások társulhatnak.
6. Idegbetegségek: sclerosis multiplex, a gerincvelő és a gerinc betegségeiben gyöki bántalmak.
7. Mérgezések: Elsősorban az anyarozs jön szóba, illetve az ergotinkészítményeknek a sora, melyeket a migraine kezelésében vagy más célból hosszasan használnak. Az ergotismus gangraenosus ma már ritka betegség. Nikotinabusus is lehet perifériás érszűkület súlyosbító tényezője. A szerotoninantagonista methysergid, pizotifen ugyancsak perifériás érszűkületet, Raynaud-szindrómát okozhat. Ez a gyógyszer abbahagyása után igen hamar eltűnik.
8. Cryoglobulinemia Waldenströmféle macroglobulinaemiában, máj betegségekben, plasmocytomában, leukaemiákban és más szekunder cryoglobulinaemiákban, valamint az ún. primer cryoglobulinaemiában. A perifériás erekben hidegben kicsapódó fehérjék elzárják a keringés útját. Nemcsak a kéz és a láb ujjaiban, hanem az orrhegyen is necrosisok keletkeznek és a klinikai kép golyóthrombus képéhez válik hasonlóvá. A szérumban hideg hatására in vitro kicsapódás is észlelhető.
9. A percvolumen akut megkisebbedésében, pl. paroxysmusos tachycardiában, szívinfarctusban, sokkban, a pitvar golyóthrombusában, aortastenosisban és aortaívszindrómában.

A Raynaud-szindróma kideríthető ok nélkül előforduló alakját, mint primer tünetcsoportot, Raynaudbetegségnok is nevezik. Ez 20 évesnél kevéssel idősebb nőkön fordul elő, férfiakon csak ritkán, a sápadtság, cyanosis, majd hyperaemia mindkét kéz 2-5. ujján keletkezik, lehűléskor vagy emotio hatására.

Aortaív szindrómát

Ha már amúgy is a felső végtagon előforduló érszindrómákat tárgyalunk e fejezetben – itt említjük meg az aortaív szindrómát is. Ez az aortának az aortaív területén megjelenő gyulladásos betegsége, melynek következtében az innen kiinduló erek és ágak szűkebbé válnak vagy elzáródnak. A be tegséget endangitis obliterans, reumás arteritis, autoimmun betegség, tuberculosis, lueses érbántalom egyaránt okozhatja, az esetek 90%-ában arteriosclerosis, néha a bántalom veleszületett. Takayashu-betegségnek az ismeretlen eredetű formát mondjuk. A klinikai képben az egyik oldali vagy akár kétoldali felső végtagban fájdalom, hidegérzés, paraesthesia, izomgyengeség keletkezik, majd kialakulhatnak a kéz trophiás zavarai is.

A fájdalmat főképp mozgás váltja ki, ezért a kar claudicatio intermittenséről is beszélhetünk. Legfontosabb tünet a radiális pulzus hiánya az egyik vagy mindkét karon, de esetleg csak azt tapasztaljuk, hogy a radiális pulzus az egyik kézen kisebb amplitúdójú, mint a másikon. Ez a „kartípus” vagy „válltípus”. Az ún. „carotistípus”-t subclavian steal szindrómának szokták nevezni, ez az összes eseteknek mintegy harmada. Ebben a szűkület az artéria subclaviának az artéria vertebralis elágazódása előtti részén van és ennek következtében az artéria vertebralis áramlási iránya megfordul, a kart az agyi keringés rovására látja el a vér.

Ilyenkor neurológiai tünetek keletkezhetnek, átmeneti aphasia, hemiparesis, görcsök, apoplexia képe alakul ki. Az arc egyoldali ischaemiás izomatrophiájára, a rágóizomzat claudicatiójára, látásromlásra, a retina ereinek nyomáscsökkenésére kerülhet sor. Az érszűkület helye arteriográfiával kimutatható. Mindez bizonyos mozdulatokra heveny módon következik be, a beteg szédül, elájul az agyalap hypoxiája következtében.

Arteria anonyma

A Takayashu-betegségben a szövettani képgyulladásos sejtcsoportokat, óriássejteket bizonyít. Legtöbbször fiatal nők betegségéről van szó. A diagnózist – melyre megfelelő sebészi terápia lehetősége miatt kell törekedni – angiográfia biztosítja. Minthogy a felső végtag ereinek nyomása a betegségben lényegesen kisebbé válik, az állapotot „fordított coarctatio”nak is nevezik. Ismeretesek közlések, melyek szerint a Takayashu-szindróma lymphogranulomatosisban, Bechterew-betegségben, reumatoid arthritisben is előfordul, sőt észlelték antikoncipiens szerek használata folyamán is.

Ritka panangitis

A thrombosisos thrombopeniás purpura ugyancsak főleg nőkön előforduló ritka panangitis, melyet a lupus erythematosusszal szövődött esetei alapján autoimmunbetegségnek szoktak tartani. Magas lázzal, haemolysis jelenségeivel, felhasználásos thrombopeniával, purpuraval jár és különböző visceralis jelenségekkel, melyeket a kiserek jellegzetes, szövettani képben jól felismerhető thrombosisos elzáródása okoz az agyban (idegrendszeri góctünetek), a vesében, a májban.

A végtagokban Raynaud-szindróma alakul ki. Fatális kimenetelű betegség, melynek azonban gyógyult eseteit is közölték. Diagnózisában segítségünkre lehet a szűkült ereken áthaladó vörösvérsejtek különleges, töredezett alakja, dacryocyták (könnycsepp alakú) vörösvérsejtek megjelenése.

Thrombosis, embolia, phlebitis

Az artériás embolia legfontosabb tünete az elzáródás helyén és attól perifériásán hirtelen keletkező igen erős fájdalom. A végtag az elzáródás alatt hideg, sápadt, majd cyanosisossá válik. A pulzus az emboliától perifériásán nem vagy alig tapintható. Nagyobb ér elzáródása súlyos sokk tüneteivel is együtt jár. Kisebb ér elzáródásakor a tünetek a kollaterálisok kialakulásával párhuzamosan fokozatosan enyhülhetnek.

Az aorta bifurcatiója feletti elzáródás mindkét láb elfehéredését, fájdalmát okozza. Ha az elzáródás nem teljes, a tünetek enyhébbek, a pulzus esetleg tapintható, az izomgyengeség nem olyan nagyfokú és a fájdalom intenzitása csökken. A hasi aorta sclerosisa fokozatosan vezet az elzáródás kialakulására. Ilyenkor – főleg férfiakon – a lábak gyengesége, járási képtelenség, mindkét láb izomzatának atrophiája alakul ki és a pulzus tapinthatatlanná válik (Leriche-szindróma). A perifériás arteriosclerosisos érszűkülettől a femoralisok lüktetésének tapinthatatlansága és az állapot aránylag gyors kialakulása különíti el ezt az állapotot. Kétes esetben az aortográfia, arteriográfia dönt.

Artériás embolia

Artériás emboliák a bal pitvar tágulatával járó szívbetegségekben, különösen pitvari fibrillatióban, fali thrombusok keletkezésekor, pl. szívizominfarctusban, septikus endocarditisben, endocarditis lentában, vitiumokban, az aorta fali thrombusaiból arteriosclerosisban, végül foramen ovale apertum esetében vénás végtagthrombosisból is származhatnak.

Thrombophlebitis

Thrombophlebitisben, traumák után keletkező szegmentális artériagörcs ún. pseudoembolia képét idézheti elő. Ez jön létre véletlenül intraarteriálisan adott sztrofantin vagy más intravénás gyógyszer hatására is. Ha az ischaemiához vénás pangás jelei (duzzanat, cyanosis) is társulnak, phlegmasia coerulea dolens képét látjuk. A vena femoralis akut thrombosisa az oedemás végtag megdagadását és fájdalmasságát okozza, mely reflexes érszűkület következtében a bőr fehér színével jár. Ez a phlegmasia alba dolens.

Vénás thrombosisok kevésbé idéznek elő fájdalmat, de a kísérő reflektoros artériás spasmusok esetleg elkülönítő diagnosztikus nehézséget okozhatnak. Vénás thrombosisban a végtag nem válik hideggé, a cyanosis nagyfokú, de nem jár halványsággal, a végtag erősen megdagad, oedemássá válik. Az artériás pulzus tapintható marad, amíg a tapintást a nagy ödéma nem teszi lehetetlenné. Az oszcillometriás vizsgálat eredménye – éppen az ödéma miatt – nem megbízható. Venográfiával az elzáródás kétes esetekben kimutatható.

Diagnózis

A thrombophlebitis diagnózisa csak akkor ütközik nehézségbe, ha a folyamat a mély vénákban zajlik. A felületes thrombophlebitis a gyulladt ér kipirosodásából, spontán és nyomási fájdalmából könnyen felismerhető. A fájdalom intenzitása nagymértékben változik, máskor az egész alsó végtagra kiterjedő égő, sajgó fájdalom. Néha változó intenzitású, akár görcsszerű fájdalomról van szó, mely a gastrocnemiusok területére terjed és izomgörcs gyanúját kelti.

Mély vénákban zajló folyamatokban az alsó végtag gondos tapintásával néha fájdalmas területet találunk, anélkül, hogy kipirosodás látható volna. A comb területén tapintáskor néha érzékeny köteg vehető észre, néha azonban azt sem tapinthatjuk. Ilyenkor a végtag körfogatának pontos mérésével állapítjuk meg a legtöbbször meglevő oedemát, ha a két végtagot összehasonlítjuk. Minél nagyobb véna záródik el a gyulladás kapcsán, annál nagyobb az ödéma, felületes thrombophlebitisben ezért ödéma általában nincs.

A felületes thrombophlebitis pirossága esetleg orbánccal téveszthető össze, de a helyi nyomási fájdalom és a gyulladt véna rajzolata, a pirosság határának elmosódása megkönnyíti a diagnózist.

A thrombophlebitis általános tünetei:

A vérsejtsüllyedés gyorsulása, leucocytosis, láz, vagy legalább hőemelkedés, tachycardia a fekvő vagy műtét után levő betegen lokális tünetek nélkül is thrombophlebitis gyanúját kelti. Fontos jel a rossz közérzet is.

Payer-jel

Számos vizsgálati jelet írtak le a mélyvénás elzáródás diagnózisára. Ilyen a Payer-jel: a talp belső oldalának fájdalmassága; Lovel-jel: a láb fájdalmassága köhögéskor; Mayer-jel: a tibia alsó harmadán a belső felület nyomására érzékenység; Tscharmak-jel: a gastrocnemius tapintási vagy nyomási érzékenysége stb. a thrombosis legpontosabb diagnózisa ma különböző fibrinogénmeghatározási módszerekkel, Doppler ultrahanggal, pletizmográfiával, izotópeljárásokkal lehetséges.

A varixok

Az alsó végtag fájdalmasságát okozhatják a vénák tágulatai is, a varixok. A fájdalom fáradtságérzéssel szövődik, és egyáltalában nem függ a varixok nagyságától és kiterjedésétől, sokkal inkább az alsó végtag megterhelésétől és a beteg érzékenységétől. Súlyos fájdalmakat okoznak a rendszerint varixok nyomán keletkező fekélyek. Fekélyes folyamatok az alsó végtagon hematológiai betegségekre is felhívják a figyelmet, így gondolnunk kell corpuscularis haemolysissel járó betegségekre, pl. öröklődő sphaerocytosisra, sarlósejtes anaemiára, thrombocythaemiára, thalassaemiára.

Arteriosclerosis, hypertonia is kedvez lábszárfekélyek keletkezésének. Gondolnunk kell ilyenkor a ritka Werner-szindrómára bőratrophia, bőrpigmentáció, hyperkeratosis, a bőr kifekélyesedése, hegyes orr, csökkent mimika, korai őszülés, teleangiectasiák, izomatrophia, cataracta, diabetes mellitus, törpenövés.

A láb lymphangitise gennyes gyulladásokhoz csatlakozik, és az inguinális nyirokcsomókig terjedő piros, fájdalmas vonalak alakjában ismerhető fel. A krónikus nyirokér-elégtelenséggel járó elephantiasisos kórképek általában nem fájnak.

Legtöbbnyire fiatal férfiakon, atlétákon, katonákon észlelték megerőltető járás után a tibialis anterior szindrómái. Ennek lényege a praetibialis izmok, elsősorban a musculus tibialis anterior szövettani vizsgálattal felismerhető gyulladása, esetleg necrosisa. A betegség bőrpírral, leucocytosissal, néha subfebrilitassal járhat.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.