• nyirok
• tartós láz

Láz nyirokcsomó-nagyobbodással, Hodgkin-kór

Akut lymphadenitis-környéki gyulladáshoz csatlakozik és ilyenkor a nyirokcsomóhoz vezető nyirokerek gyulladása piros, fájdalmas vonal alakjában látható lehet. A lymphadenitis gennyessé is válhat. Gyakori volt a lymphadenitis régebben scarlatina után. Krónikus lymphadenitisok tuberculosisos eredetűek lehetnek. Leggyakoribb megjelenési formájuk a nyaki lymphoma. Lázzal jár a generalizált lymphadenitis tuberculosa, mely nem is okoz mindig kívülről látható nyirokmirigy-megnagyobbodásokat.

Néha csupán a tüdőhilus mirigyei, máskor a mesenterialis nyirokcsomók nagyobbodnak meg. A mesenterialis nyirokmirigy-tuberculosis, polyserositis, peritonitis tuberculosa kísérőjelensége lehet és sprueszindrómát, proteinvesztő enteropathiát okozhat. A hatalmas nyirokcsomóknak megfelelő tumorok a hasfalon át tapinthatók. A lymphadenitis tuberculosa általában a fiatalok betegsége, de néhány esetben idős egyéneken is előfordul.

Az utóbbi években a tuberculosis lymphadenitis mesenterialis megnyílvánulásától elválasztották a lymphadenitis mesenterialis kórképét, mely főleg gyermekeken, fiatalokon fordul elő és legtöbbször akut vagy krónikus appendicitis klinikai képében mutatkozik. A műtét alkalmával megtalált nyirokcsomókban semmiféle specifikus gyulladásos jel nem található, a betegség lázzal jár, a nyirokcsomók néha egészen a tapinthatóság nagyságát érik el, a betegség önmagától lezajlik és ilyenkor alig lehet egyébre gondolni, mint lezajlott appendicitisre.

A nyirokcsomók azonban néha elgennyednek

Ilyen forma az abscedáló reticulocytás lymphadenitis mesenterialis, melynek okozója a Pasteurella pseudotuberculosis. A kórkép magas lázzal, enteritis vagy appendicitis képében, ritkán septikus tífuszos kórkép formájában, a hasfalon át tapintható hatalmas nyirokcsomókkal mutatkozik. Diagnózisa legtöbbször műtéti.

Lázzal és mirigy-megnagyobbodásal járó okok, betegségek

Lázzal és generalizált nyirokcsomó-megnagyobbodásokkal jár a mononucleosis infectiosa (Pfeiffer-féle mirigyláz), mely a torokgyulladásos panaszok, léptumor, a láz ellenére aránylag jó közérzet, biztosan a vérkép alapján ismerhető fel. Segítségünkre lehetnek a szerológiai reakciók, melyek azonban nem specifikusak és az esetek egy részében negatívak. Ma az EB-vírus kimutatása is segíti a diagnózist. Hasonló nyirokmirigy-megnagyobbodások keletkeznek rubeotóban is, ezek azonban főleg a tarkótájon, a nyakon mutathatók ki. Ritkán akut hepatitis kapcsán is megjelenhetnek nyirokcsomók, ilyenkor azonban inkább a hepatitist okozó mononucleosis lehetőségére kell gondolnunk.

Különösen a nyakon elhelyezkedő nyirokmirigy-megnagyobbodások esetében Boecksarcoidosisra is gondolnunk kell. Gyanúnkat kétoldali hilus megnagyobbodás, negatív tuberculin próba, pozitív Kveim vagy Schweiger-próba erősíti meg.

A Hodgkin-kór

Krónikus lázas betegen elsősorban a lymphogranulomatosis (Hodgkin-kór) lehetősége jöhet szóba akkor, ha nyirokcsomókat tapintunk. A valódi Hodgkin-kór és az ún. non-Hodgkin lymphomák elkülönítése elsősorban szövettani, de a non-Hodgkin lymphomák ártatlan lymphadenopathiával is összetéveszthetők a lymphoid leukaemia általában nem okoz komoly lázat, de ismeretesek lázas lefolyású alakjai. Valamennyi nyirokcsomó-megnagyobbodással járó kórképben elengedhetetlen a vérkép gondos vizsgálata. Ha ez nem juttat bennünket diagnózishoz, a nyirokmirigy punkciója vagy excíziója jön szóba. Megjegyezzük, hogy ismeretes Hodgkin-betegség és sarcoidosis társulása is .

A macskakarmolási betegség hosszan tartó subfebrilitassal, néha lázzal jár és egyetlen tünete a nyirokcsomó-nagyobbodás lehet, mert a karmolás vagy harapás után 3-14 nappal keletkező papulát a beteg gyakran nem veszi észre. A nyirokcsomó lassan alakul ki, 10-30 nap alatt, regionális és gennyedésre hajlamos. A közönséges lymphadenitistől az elkülönítés csak az anamnézis ismeretében lehetséges, de diagnosztizálható a vírusbetegség bőrreakcióval is, melyhez az anyagot a beteg nyirokcsomó váladékából állítják elő. Lymphogranuloma inguinale antigénnel végezhető komplementkötési próba is alkalmazható.

Nicolas- Favre betegség

A lymphogranuloma inguinale (Nicolas-Favre betegség) szintén oka lehet az ismeretlen eredetű láznak. A betegségre csupán az inguinális nyirokcsomók utalnak, de esetleg észrevehető a primer affectio a vulván vagy a penisen. A nyirokcsomók kemények; gyakran elgennyednek. A betegségnek sokféle szövődménye lehetséges, amelyek az elkülönítő diagnózisban nehézséget okozhatnak, így: meningitis, keratoconjunctivitis, erythema nodosum, polyarthritis, colitis, splenomegalia. A szérum gamma globulintartalma erősen megszaporodott. Diagnosztikusán jól felhasználható a Freiféle intracutan próba, de leírtak komplementkötési reakciót is. A betegséget vírus okozza.

További ritkább lehetőség a toxoplasmosis. Ennek fő tünetei idegrendszeriek, melyek mögött a generalizált lymphadenopathia háttérbe szorul. Csupán a teljesség kedvéért említjük meg a nálunk elő nem forduló pestis bubóit.

Nem előtérben álló tünet, de gyakori a lymphadenopathia az immunbetegségekben. Ilyen az utóbbi években leírt angioimmunoblastos lymphadenopathia. Nyirokcsomó-nagyobbodásokat találhatunk a lupus erythematosus disseminatusban, de egyéb kórképekben is, így a Felty-szindrómában, Still-betegségben, a tularemiában, Bang-lázban, macroglobulinaemiában stb. A tumormetastasisként megjelenő nyirokcsomók a primer daganat helyétől függetlenül is járhatnak tumoros lázzal.

A nyirokcsomók megnagyobbodásától mindig el kell különíteni az egyéb mirigyek megnagyobbodását, így pl. a strumát (szcintigráfia alkalmával a struma szövetében tapasztalhatók beütések, a nyirokcsomóban nem) vagy a nyálmirigyek duzzanatát. Az utóbbiak közül a parotitis (mumps) járhat lázzal.

A parotitis (mumps)

Parotitisban előbb az egyik, majd a másik fültőmirigy duzzad meg mérsékelt láz és lymphocytosis kíséretében. A betegségnél magánál súlyosabbak a szövődmények: pancreatitis, orchitis, meningitis. A betegség elsősorban a parotis lázzal járó duzzanatáról ismerhető fel, el kell azonban különíteni a parotitis epidemicát egyéb gyulladásos parotitisektől, amelyek esetleg gennyedéssel is járnak.

Ezekben a vérkép balra tolt, tehát nincs lymphocytosis, mint mumpsban és a fültőmirigy fájdalmas. Ilyen gyulladás leginkább gondozatlan, súlyos betegen keletkezik és legtöbbször egyoldali. A parotis megduzzadása gyulladás nélkül éhezésben, éhezési vizenyőben, alkoholizmusban következik be. Előfordulnak a parotis malignus tumorai is. A Mikulicz-szindrómában kialakuló parotisduzzanat a submandibularis, submaxillaris mirigy és a könnymirigy duzzanatával jár együtt. Ugyanezek a mirigyek duzzadnak meg a Sjögren-szindrómában is, mely azonban láztalan megbetegedés.

Egy esetünkben a főleg a sinus maxillaris területére terjedő duzzanat – melyet Mikulicz-szindrómának tartottak – Wegener-granulomatosisnak bizonyult. E betegségre a felső légutak necrotizáió granuiomája, tüdőinfiltrátum, bőrulceratio és veseelégtelenség jellemző. Ismeretesek akut lázas, fulmináns formái is.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.