Gasztroenterológia

A szövődménymentes fekély klinikai képe

A klinikai tünetek alapján kevés megkülönböztetést tudunk az anamnézis bármily gondos felvétele után is szolgáltatni, a peptikus fekélybetegség számos átfedést tartalmazó tünetcsoportjában a fekélykráter lokalizáci­ójára legfeljebb csak következtetni tudunk, bizonyítani csak eszközös vizsgálatokkal lehet.

Duodenális fekély

A fekélyes fájdalom. Létrejöttének magyarázatában szá­mos elmélet szerepel. A savteóriát látszik igazolni, hogy a hiperacid fekélybetegeknél a sav közömbösítése vagy eltávolítása (leszívása, hányás) szünteti, visszajuttatása fokozza a fájdalmakat, és a jellegzetes fájdalom, étke­zés után 1-4 órával lép fel nyombélfekély-betegekben, amikor a savas gyomortartalom a duodenum bulbusába jut.

A fájdalom kialakulásához hozzájárulnak a moto­ros komponensek is: a fekély helyén fellépő spazmus, a bulbus receptív relaxációjának hiánya, az emelkedett zsigeri nyomás és tónusfokozódás. A nyombélfekélyes hasi szenzációk jellege nem mindig típusosán fájdalom­szerű, a beteg gyakran írja le felfokozott éhségérzésként, „égés” vagy tompa nyomás, csak ritkábban „görcs” meg­jelöléssel.

A fájdalom jellegét és súlyosságát több faktor befolyásolja, mégpedig:

  • a fekély helye (a pylorus és duodenum fekélyei heve­sebben fájnak);
  • a fekély nagysága (a fájdalom erőssége a kráter mére­tével arányosan nő).

A nyombélfekélyes fájdalom típusos lokalizációja ál­talában igen jól körülirtan a processus xyphoideus és a köldök között, a középvonalban, vagy attól kissé jobbra jelölhető meg, az epigastrium, ritkábban a hát felé sugár­zik. Jobb oldali és a derékba sugárzó övszerű fájdalmak a máj vagy a pancreas felé történő penetráció gyanúját keltik. Igen fontos a fájdalom napszaki ritmusának érté­kelése.

Szövődménymentes nyombélfekélyben jelentkez­het éhségfájdalom, amelyet az étkezés csak átmenetileg szüntet, és az evés után 1/2-4 órás periódusban ismét in­tenzív fájdalom jelentkezik, amely legtöbbször egészen a következő étkezésig tart.

Ennél is jellemzőbb az éjszakai fájdalom, amely a beteget álmából felébreszti, és egészen addig tart, amíg a fokozott savszekréciót és stasist a ta­pasztalt ulcusbeteg antacid bevételével vagy újabb étke­zési kísérlettel nem közömbösíti. Jellemző, hogy a nyom­bélfekélyes fájdalmat – a gyomorfekéllyel szemben – az étkezés nem súlyosbítja, sőt enyhíti, alkoholos italok és idegesség, szorongás többnyire fokozzák.

Hányinger és hányás

Nagy mennyiségű, tiszta savas gyomornedv hányása gyakran fordul elő pyloricus vagy duodenális fekélyekben, ha emésztetlen ételmaradékot is tartalmaz, fel kell vetnünk a gyomorkimenet szűkületé­nek gyanúját.

Éhség és étvágy

Az étvágy majdnem mindig jól meg­őrzött a nyombélfekélyes betegekben, bár előfordul, hogy nehéz megkülönböztetni az éhségérzetet az étkezést vagy savközömbösítést sürgetően követelő éhségfájdalomtól.

Diszpepsziás tünetek

A nyombélfekélybetegek relatíve ritkán panaszkodnak a fájdalmas attakok közötti vagy az étkezést követő teltségérzésről, puffadásról, böfögésről, de az esetek egy részében ilyen tünetek is előfordulhatnak.

A pszichés tünetek közül elsősorban a fájdalmas epizó­dokhoz és az éjszakai nyugalom megzavarásához kapcso­lódó mentális ingerlékenységet, a koncentráció hiányát és a pszichés gyengeséget érdemes kiemelni. Meg kell jegyezni, hogy – szemben a funkcionális diszpepsziával a szorongás és a szociális és társadalmi beilleszkedés zavarai az általános hiedelemhez képest nyombélfekély-betegekben lényegesen ritkábban fordulnak elő.

Gyomorfekély

Az alapvető elveket (a fájdalom mechanizmusa, jelleg­zetességei, kísérő tünetek). Moynihan eredeti koncepciója sze­rint az elkülönítés fő szempontja szinte csak a fájdalom jellegzetes ritmusa szerinti differenciálás lehetne,

Fájdalom ritmusa:

  • gyomorfekélynél „food, comfort, pain, comfort” -azaz az étkezést rövid nyugalom követi, majd
  • ezután fájdalom jelenik meg
  • ezután jelenik meg: „food, comfort, pain” – azaz az étkezés megszünteti az éhségfájdalmakat, de utána, amikor a savas gyomortartalom a bulbusba jut, a fájdalom rövi­desen újra jelentkezik.

Az étvágytalanság, hányinger és a fogyás lényegesen gyakoribb gyomorfekélynél, és ez mindig felveti a malignizálódás gyanúját.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.