Az epeutak anatómiája és működése
Az epeutak legfőbb élettani szerepe a májban képződött epének az emésztőtraktusba való juttatása, amely döntően az epehólyag és Oddi-sphincter motoros tevékenysége révén valósul meg Étkezést követően az epehólyag hormonális és neurális szabályozás eredményeként összehúzódik, és az epehólyagban tárolt, koncentrált epét az egyidejűleg relaxálódó Oddi-sphincteren keresztül a duodenumba juttatja.
Az epeutak anatómiája
Az epeutak két fő anatómiai struktúrára oszthatók: a májban futó epeutakat intrahepatikus epeutaknak, a májon kívül elhelyezkedő epeutakat extrahepatikus epeutaknak nevezzük. Az intrahepatikus epeutak az epecanaliculusokból, a terminális epeductulusokból (Hering-csatornák), az intralobuláris és az interlobuláris epeutakból szedődnek össze, az utóbbiak a jobb és a bal ductus hepaticuson keresztül betorkollanak a ductus hepaticusba. A ductus hepaticus az epehólyag ductus cysticusával egyesülve képezi a közös epevezetéket (ductus choledochus), amely a pancreasvezetékkel együtt a Vater-papillán keresztül nyílik a duodenumba.
Epehólyag
Az epehólyag, amelynek feladata a máj által kiválasztott epe koncentrálása, tárolása és duodenumba juttatása, egy kb. 3×7 cm nagyságú, körte alakú szerv, amely a máj jobb lebenye alatt helyezkedik el, és kb. 30-50 ml epe tárolására képes. Az epehólyag anatómiai részei a fundus, a test, a Hartman-tasak, az epehólyagnyak és a ductus cysticus, amelyben az epehólyagot bélelő hengerhámsejtek egy sajátos spirális szeleprendszert (Heister-szelep) képeznek.
Az epehólyagfalban elhelyezkedő simaizomréteg az epehólyagnyak és a ductus cysticus találkozásánál megerősödik, és egy sphincterszerű struktúrát képez. A ductus choledochus és ductus pancreaticus disz-tális simaizomelemei egy másik, sajátos sphincterrendszert alkotnak, amelyet Oddi-sphincternek nevezünk.
A sphincterrendszer részei a közös epevezeték disztális részét körülvevő choledochus vagy biliáris sphincter, a pancreasvezeték disztális részét körülvevő pancreas vezeték sphincter és a két sphincter folytatását képező közös vagy ampulláris sphincter, amely a Vater-papillán keresztül nyílik a duodenumba.
Az epeutak vérellátását a jobb artéria hepatica és az artéria gastroduodenalis biztosítja. Az epehólyagot egy végartéria, az artéria cystica látja el, így érthető, hogy az epehólyag rendkívül érzékeny már a legkisebb vérellátási zavarra is.
Az epehólyagot ellátó szimpatikus és paraszimpatikus rostok a plexus coeliacuson keresztül érik el az epehólyagot. Az epehólyag-disztenzió és -gyulladás által kiváltott visceralis fájdalom a szimpatikus aíferenseken jut a központi idegrendszerbe. Az epehólyag a fentieken kívül gazdag peptiderg rosthálózattal is rendelkezik, a rostokban immunhisztokémiai módszerekkel kolecisztokinin (CCK), vazoaktív intesztinális peptid (VIP), gastrin releasing peptid (GRP) és neuropeptid Y (NPY) mutatható ki.
Az Oddi-sphinctert beidegző paraszimpatikus rostok a vagusból származnak, a szimpatikus rostok a thoracalis és és lumbalis gerincvelői idegekből erednek. Az intrinsic rostokban noradrenalin és acetilkolin mellett substance P, VIP, szomatosztatin, encephalin, NPY és nitrogén-monoxid (NO) szintáz mutatható ki.
Az epehólyag- és Oddi-sphincter motilitás szabályozása
Az epeutakból összeszedődő májepe nagyrésze az Od-disphincter által biztosított nyomásgradiens követ-keztében a ductus cysticuson keresztül az epehólyagba kerül, ahol kb. tízszeresére koncentrálódik (hólyagepe). A máj epe további része az interdigesztív fázisban folyamatosan ürül a duodenum felé, részben az Oddi-sphincter aktív perisztaltikus tevékenysége (fázikus kontrákciók), részben az epehólyag motilin által szabályozott ciklikus kontrakciója következtében.
A postprandialis epehólyag-kontrakció kiváltásában a CCK játszik döntő szerepet, míg a kolinerg mechanizmus kisebb jelentőségű. A CCK epehólyag-kontrakciót kiváltó hatását emberben egy direkt, a simaizomsejtekre ható és egy indirekt, acetilkolint felszabadító mechanizmus révén fejti ki. Postprandialisan az étkezés hatására felszabaduló CCK egyidejűleg relaxálja az Oddi-sphinctert, és az egyidejűleg bekövetkező epehólyag-kontrakció által biztosított nyomásgradiens hatására az epe a duodenumba kerül.
A postprandialis Oddi-sphincter relaxációban a CCK domináló szerepe régóta ismert. A CCK relaxáló hatása mai tudásunk szerint indirekt módon, VIP- és NO-felszabadítás révén valósul meg. Feltételezik, hogy létezik egy reflexkapcsolat az epehólyag és az Oddi-sphincter között, amelyen keresztül az epehólyag összehúzódása reflexesen Oddi-sphincter re-laxációt vált ki (epehólyag-Oddi-sphincter reflex).
Az enterohepatikus körforgás
Az enterohepatikus körforgásnak elengedhetetlen szerepe van a szervezet epesavpooljának hatékony megőrzésében. Az enterohepatius körforgás anatómiai komponensei a máj (hepatocyták és cholangiocyták), az epeútrendszer (epehólyag és Oddi-sphincter), a vékonybél (ileociták), a portalis keringés és kisebb mértékben a colon és a vese. Étkezési szünetekben az epesavak az epehólyagban koncentrálódnak, így szintjük a vékonybélben és a portalis rendszerben értelemszerűen alacsony. Étkezés és következményes CCK-felszabadulás hatására a koncentrált epe (epesav-koleszterin-foszfolipid micellumok) a relaxálódó Oddi-sphincteren keresztül a duodenumba és a vékonybélbe jut.
Az epesavpool étkezésenként kétszer, háromszor kerül recirkulálásra, ami napi 6-10 enterohepatikus ciklust jelent. A gyakorlatban ez azt eredményezi, hogy a vékonybél naponta 10-30 g epesavat képes abszorbeálni, a széklettel távozó epesav veszteség kb. 0,2-0,6 g/ nap. Az epesavak enterohepatikus körforgása rendkívül hatékony epesavpool-konzerváló rendszer, a napi körforgásban az epesavveszteség kevesebb, mint 10%. Fontos megjegyezni, hogy az enterohepatikus körforgás cholecystectomizált betegekben is működik. Ebben az esetben az epehólyag tárolófunkcióját a proximalis vékonybél helyettesíti.
A májsejtek által szecernált epét májepének vagy canalicularis epének nevezzük, amelynek jellegzetes színét az epefesték, a bilirubin adja. Dominálóan a hemoglobinlebontásból származó bilirubint (indirekt, zsíroldékony) a máj sejtek glukuronsavval történő konjugálást követően választják ki az epébe (direkt, vízoldékony bilirubin). Az epével a bélbe jutó bilirubin bakteriális enzimek általi dekonjugáció után urobilinogénné konvertálódik, amelynek kb. 20%-a felszívódik, és megjelenik a vizeletben.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.