Gasztroenterológia

Székrekedés (obstipáció)

Az obstipáció (székrekedés) az összpopuláció mintegy 15%-át érintő panasz, amely gyakoribb nőkben, gyermekekben és idős korban. Az obstipáció az esetek döntő többségében primer, kisebb részében szekunder kórfolyamat következménye. Az előbbi esetben primer vagy funkcionális obstipációról, az utóbbi esetben szekunder obstipációról beszélünk.

Mikor beszélünk székrekedésről:

A szűkebb értelemben elfogadott definíció szerint obstipáció áll fenn, ha a heti székürítések száma három vagy annál kevesebb, és ez a panasz több mint három hónapja fennáll. Önmagával a székletszámmal azonban nem minden esetben jellemezhetjük helyesen az obstipációt, mivel mind a betegek, mind az orvosok fontosnak tartják a székrekedéssel kapcsolatos olyan szubjektív tüneteket is, mint a kemény, nehezen kiüríthető széklet, az inkomplett székürítés érzése, a széklet rectumban történő impaktációja, illetve az impaktált széklet manuális manőverrel történő eltávolításának igénye.

A funkcionális obstipáció kritériumai

Mivel az obstipáció oka az esetek zömében a vastagbél és a rectum funkciózavarainak következménye, a funkcionális betegségekkel foglalkozó konszenzuskonferenciákon (Róma I., II. és III.) megfogalmazták a legnagyobb obstipációs csoport, a funkcionális obstipáció kritériumait, amely a széklet frekvencia mellett a székürítés egyéb jellegzetességeit is magába foglalja. Az obstipáció csupán a székürítés frekvenciájára alapozott diagnózisa az obstipáció mértékét messze felülbecsüli, míg az obstipáció Róma III. kritériumrendszere specifikusabb, és inkább alkalmas a valódi obstipáció mértékének meghatározására.

A hasmenés és az obstipáció okainak tárgyalása során elkerülhetetlen néhány szót szólni az IBS-ről, mivel a funkcionális hasmenés és obstipációs kórképekhez hasonlóan az IBS is járhat hasmenéssel, obstipációval vagy a két tünet alternálásával (a Róma III. kritériumrendszer az IBS három fő alcsoportját – hasmenéssel járó IBS, obstipációval járó IBS és kevert IBS – különíti el).

Fontos hangsúlyozni, hogy a funkcionális hasmenést és obstipációt az IBS-től a székürítéssel kapcsolatos hasi fájdalom hiánya különíti el.

A funkcionális obstipáció diagnosztikájában szintén az ún. pozitív megközelítésű diagnosztikus stratégia ajánlott, ami az egyéb funkcionális kórképeknél ismertetett tünetorientált diagnosztikát jelenti a diagnózis biztonságát biztosító kritériumok alkalmazásával.

A primer vagy funkcionális obstipáció klinikailag három csoportra osztható:

  • normál tranzittal járó (A)
  • lassú tranzittal járó (B)
  • defekációs zavarral járó obstipáció (C)

Normál tranzit (A)

Ha a béltranzit normális, az obstipáció feltehetőleg az anorectalis szenzoros és motoros funkció károsodása miatt alakul ki. A betegek anamnézisében az IBS-ben szenvedő betegekhez hasonlóan gyakran súlyos pszichoszociális stressszituációk explorálhatók.

Lassú tranzit (B)

A lassú tranzittal járó obstipáció fiatal nőkben gyakori. Oka a vastagbél motoros funkciójának súlyos károsodása. A betegeknek általában heti egy székürítése van, az obstipáció puffadással, fáradtságérzéssel és fájdalommal társulhat. Az obstipáció a szokványos terápiával (rostpótlás, laxatívumok) szemben refrakter. Legsúlyosabb formájában colon inertiáról beszélünk, a colon motoros funkciója gyakorlatilag semmilyen stimulusra nem reagál.

Defekációs zavar (C)

A defekáció zavarainak többsége funkcionális eredetű, az abdominális, a rektoanális és kismedencei izmok koordinációjának hiányában a betegek nem képesek kiüríteni a rectumot. Az elváltozás gyakran jár lassú tranzitú obstipációval. A defekációs zavar elnevezésére számos szinonim fogalmat (anizmus, disszinergia, medencefenék-disszinergia, spasztikus medencefenék szindróma, obstruktív defekáció, kimeneti obstrukció) használnak.

A defekációs zavarok diagnosztikus kritériuma (Róma III. szerint): a funkcionális obstipáció legalább két kritériuma mellett károsodott evakuáció, a medencefenék izmainak nem megfelelő kontrakciója, vagy a rectum propulziós erejének károsodása.

A funkcionális defekációs zavarok többsége szerzett elváltozás, általában gyermekkorban kezdődik, a székeléssel járó fájdalomtól való félelem miatti székürítés-elfojtás következménye. Gyermekkorban az ún. funkcionális székletretenció a leggyakoribb defekációs zavar, amely szintén a fenti mechanizmus talaján alakul ki. Az anorectum és a medencefenék izmok károsodásainak defekációs zavart okozó speciális formái a rectokele, az ún. descendáló perineum szindróma, a rectalis hypo-sensitivitás, a rectalis prolapsus és a soliter rectalis ulcus szindróma.

A szekunder obstipáció okai

A szekunder obstipáció hátterében mechanikai obstrukció, metabolikus és endokrin betegségek, gyógyszermellékhatások, neurológiai és miopátiás elváltozások, valamint pszichiátriai betegségek különíthetők el.

Az obstipációra hajlamosító tényezők közül a legfontosabbak a női nem, az idős kor, az alacsony szocioökonomikus státus, a csökkent fizikai aktivitás, a rostszegény étrend és az obstipációra hajlamosító gyógyszerek szedése. A colon és a rectum obstrukciós folyamatai a szekunder obstipáció gyakori okai. A bal colonfél és rectum obstruktívfolyamatára jellemző, hogy az obstipáció hasmenéssel, helyesebben ún. pseudodiarrhoeával váltakozik, amelynek oka, hogy az obstipációt okozó obstrukció mögött pangó béltartalom elfolyósodik, és így a mechanikus akadályon túljutva „hasmenést” okoz.

Számos gyógyszer önmagában is obstipációt okoz, vagy ezek a szerek gyakran súlyosbíthatják az egyéb okból fennálló obstipációt (pl. antikolinerg szerek alkalmazása Parkinson-kórban, triciklikus antidepresszánsok alkalmazása depresszióban, opioid fájdalomcsillapítók vagy NSAID-ek alkalmazása nőgyógyászati betegségekben stb). Az endokrin betegségek közül leggyakrabban a hypothyreosis okoz székrekedést, de gondolni kell a hypokalaemia patogenetikai szerepére is.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.