• gyermek
• kezelések
• tünetek

Bélösszecsúszás gyermeknél, tünetei és kezelése

A csecsemőkori hasfájás egyik legsúlyosabb, elhanyagolt esetek­ben sebészi kezelést is igénylő betegsége a bélösszecsúszás, vagy invagináció. A betegség lényege az, hogy a vékonybél utolsó sza­kasza teleszkópszerűen betüremkedik, majd befűződik a vastagbél­be, ami bélelzáródáshoz vezet. A kórképet súlyosbítja a befűződött bélszakasz vérellátási zavarából kialakuló nyálkahártya, kritikus esetekben teljes bélfal elhalása.

Betegség kialakulása

A betegség kialakulásában a vastagbél felszálló szárának fokozott mobilitása játszik jelentős szerepet. Ez a jelenség csecsemőkorban kifejezett. Innen következik az, hogy esetek 95%-a 2 évesnél fiatalabb gyerekekben fordul elő, ezen belül 9-12 hónapos korban a leggyakoribb.

Ebben az életkorban ún. vezetőpont nélkül alakul ki, provokáló tényező a vékonybél fal nyirok elemeinek megnagyobbodása a gyomor-bélrendszert érintő adeno- vagy rota-vírus infekció következtében. Az esetek 10-20%-ban van valamilyen anatómiai eltérés, amit a perisztalti­kus hullám tovább sodor a vékonybéllel együtt a vastagbél irányá­ba.

Ez a vezető pont lehet:

• bélfalon kívüli, például megnagyobbodott hasüregi nyirok­csomó, Meckel diverticulum, bél duplikációs cysta, féregnyúlvány,
• bélfalban lévő elváltozás, a bélfalban lévő nyirokszövet felsza­porodása lokális gyulladás, vagy egyes rosszindulatú nyirokrend­szeri betegségek során,
• bélfalon belüli, például bél polipus (különösen familiáris polipózis talaján), Shönlein-Henoch betegségben leváló bélnyál­kahártya részlet, lenyelt idegen test.

A bélösszecsúszás nem ritka betegség 2000 gyermek közül 1-nél előfordul. Két év alatti gyermekek esetében spontán előfordulhat, azonban későbbi életkorokban mindig keresnünk kell a vezető pon­tot.

Jelentkező tünetek

A betegség heves tünetekkel járhat. Legtípusosabb tünete a peri­odikusan, 15-20 percenként jelentkező görcsös hasi fájdalom. Ami alatt a gyermek vigasztalhatatlanul sír, összegörnyed a fájdalomtól, leguggol, majd mintha misem történt volna, 1-2 perc múlva abba­hagyja a sírást és folytatja a játékot. Ezek a periódusok ismétlődnek, a gyermek kezd kifáradni, elesetté, bágyadttá válik.

Társuló tünetek

Bélelzáródásra jellemző tünetek társulnak az ismétlődő erős hasi görcsökhöz, a gyermek hasa puffadni kezd, gyakran epét tartalmazó hányások jelentkeznek. A betüremkedett vékonybél szakasz vérellátása rom­lik, ennek következtében a nyálkahártya károsodik, ezáltal vérzés jelentkezhet. A béllumenbe kerülő vér miatt fokozott bélmozgás indul, és véres nyákos székletet ürít a gyermek.

Diagnózis felállítás

A diagnózis felállításában nagy jelentőséggel bír a szülő meg­figyelése alapján felállított kórtörténet. Ha fent leírt periodikus sírás jelentkezik kötelezően gondolnunk kell a bélösszecsúszásra. Gyakran látjuk a has fizikális vizsgálata során a jobb alhasban tapintható sok esetben ökölnyi, az összecsúszott bélkacsoknak megfelelő térimét. Előre haladott esetekben észleljük a haspuffadást, illetve végbél- vizsgálattal a béllumenből származó vérzést. A kép­alkotók közül a hasi ultrahang vizsgálat alkalmával a bélösszecsúszásnak megfelelően koncentrikus körök képe, ún. céltábla jel mutatkozik.

Vizsgálatok

Előrehaladott esetekben natív hasi röntgen vizsgálattal bélelzáródásnak megfelelő kép mutatkozik nívó-képződéssel. Ko­rábban a diagnózisban is jelentős szerepe volt, ma inkább terápiás célból végezzük az irrigoszkópiát, mely során vízoldékony röntgen kontrasztanyagos beöntést adunk a gyermeknek. A kontraszt anyag kirajzolja az invagináció (bélbetüremkedés) szintjét, majd a beöntés folytatásával a betüremkedett bélszakasz visszanyomható, így a műtéti kezelés elkerülhető. A beöntéses vizsgálat akkor sikeres, ha a röntgen kont­raszt anyag megjelenik a vékonybélben.

Beöntéses vizsgálatok

Egyes intézetekben már nem a röntgensugár terheléssel járó irrigoszkópia az első vonalbeli kezelés, hanem a fiziológiás sóol­dattal történő egyszerű beöntés során ultrahanggal követik a bélkifűződését, a céltábla jel eltűnését. A beöntéses vizsgálatokkal történő bélkifűzés az esetek 80-85% -ban eredményes, és nem szükséges műtét. Ezekben az esetekben is nagyon fontos a megfelelő folyadék és elektrolit pótlása, illetve a 24-48 órás megfigyelés. Sok esetben látjuk, hogy az eredményes beöntéses vizsgálattal történt bélkifűzés után ismételten jelentkezik bélösszecsúszás.

Azokban az esetekben, amikor a beöntéses vizsgálat alkalmával nem lehet kifűzni a betüremkedett bélkacsot, sürgősséggel műtéti megoldáshoz kell folyamodni a bélelzáródásos állapot megszünte­tése céljából. A műtéti kezelés szükségessége gyakrabban merül fel azokban az esetekben, ahol van valamilyen vezető pont. A műtétet általában nyílt feltárásból végezzük.

Műtét célja

A műtét során a befűződést szét­választjuk úgy, hogy az invaginálódott vékonybelet nem húzzuk, mert annak vérellátása rendkívül sérülékeny. Azokban az esetek­ben, ahol van vezető pont, lehetőség szerint annak az eltávolítása, megszüntetése is célja a műtétnek. Ha a féregnyúlványt biztonság­gal el lehet látni, annak az eltávolítása is indokolt, ezzel küszöböl­hetjük ki a később esetlegesen kialakuló féregnyúlvány-gyulladás miatti műtétet.

Bélelhalás megelőzése – műtét

Elhanyagolt esetekben, amikor a betüremkedett bél vérellátása annyira zavart szenvedett, hogy bélelhalás alakult ki, az elhalt bélszakasz eltávolítása kötelező. A béleltávolítást nem igénylő esetekben a műtétet követő felépülés általában gyors és problémamentes.

Szövődménymentes esetekben a gyermekek szá­jon át történő táplálását a műtétet követően 24 óra múlva meg lehet kezdeni. Azokban az esetekben, amikor béleltávolításra kényszerü­lünk, három- négy napig csak infúzió útján pótoljuk a folyadék és tápanyag igényt, később kezdjük meg a szájon át történő táplálást.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.