• idegrendszer
• tünetek

Idegrendszer éretlensége. Hogyan ismerhető fel?

Mit jelent?

A központi idegrendszer fejlődése, ún. érése egy komplex, ge­netikusan meghatározott, „időzített” stádiumokból, lépcsőfokokból álló folyamat, amelyet azonban a környezeti tényezők pozitív és negatív irányban is befolyásolhatnak. Az agyi érési folyamat legjelentősebb és legdrámaibb változásai a magzati élet és a ko­rai gyermekkor során játszódnak le, melyek eredményeként végül szerkezetileg és funkcionálisan is kialakul az „érett”, felnőttre jellemző központi idegrendszer.

E dinamikus fizikai, szerkezeti fejlődési, érési folyamat során jellegzetes funkcionális fejlődési jeleket figyelhetünk meg, melyek megjelenésének, ül. változásának ismerete lehetőséget ad az újszü­lött vagy csecsemő fejlődésének felmérésére. Az agy évekig tartó, hosszú érési folyamata önmagában is számos sérülés vagy rend­ellenes fejlődés forrását jelentheti. A normális ütemben fejlődő, tehát bizonyos életkorokban megfelelő érettséget mutató idegrend­szer azonban sokkal kevésbé sérülékeny, ill. fogékony bizonyos környezeti, toxikus ártalmakra, mint az éretlen idegrendszer.

Kiket érint?

Minél korábban és kisebb súllyal születik az újszülött, annál inkább számíthatunk éretlen idegrendszerre és annak jeleire. A terminus előtt született koraszülöttet számos potenciálisan károsító hatású tényező veszélyezteti, mint például a fertőzés, oxigénhiány, drogok, táplálási zavarok. A 26. gesztációs hét előtt született extrém éretlen koraszülöttek több mint 60%-a mutatja az idegrendszeri fejlődési zavarjeleit. Ezek 10-20%-a elsősorban a mozgásfejlődés zavara, vagy ún. cerebrálparezis (agyi eredetű izomgyengeség) képében jelentkezik, a maradék pedig a tanulási és viselkedési folyamatok zavarát jelenti.

Milyen tünetei vannak?

A központi idegrendszer károsodására bizonyos gyanújelek már korán felhívhatják a figyelmet. Az izomtónus zavarát, gyengeségét, vagy épp feszességét, esetleg aszimmetriáját, a fej kontroll hiányát (amikor a baba nem képes a fejét a test tengelyében tartani ülő vagy álló, vagyis függőleges helyzetben) gyakran az édesanya észleli és hívja fel az elsőként vizsgáló gyermekorvos figyelmét arra, hogy va­lami nem tetszik.

A baba sokat sír vagy éppen túl csendes, túl sokat alszik, vagy épp ellenkezőleg, keveset alszik, nyugtalan, irritábilis, „remegős”. Szomatikus és mozgásfejlődése elmarad társaitól. Nem figyel, nem mosolyog, tárgyakat nem követ, szemkontaktust nem tart. Később a gyermek beszédfejlődése késik, viselkedése furcsa, figyelme kalandozó, hypermotil, hyperaktív, nehezen kezelhető, gyengén tanul. A színes tünetek az éretlenség mellett esetleg egyéb idegrendszeri betegség jelei is lehetnek.

Mi a teendő?

Az első és legfontosabb teendő, hogy a figyelmeztető, gyanús jelenségekre korán figyeljünk fel, beszéljük meg védőnőnkkel, gyermekorvosunkkal és kérjünk mielőbb gyermekneurológiai vizs­gálatot! A gyermekneurológus képes felmérni a baba idegrendszeri státuszát, fejlettségét, érettségét, észleli az esetleges kóros fejlődés tüneteit, felderíti ezek okát, és segít a megfelelő kezelés megválasz­tásában. Ne felejtsük el, hogy a korai diagnózis teremti meg a korai kezelés lehetőségét és az idő faktor idegrendszeri betegségek ese­tén különös jelentőséggel bír!

Mik a teendők?

A teendőket, az esetleges kezelés szükségességét a tünetek súlyossága, természete, de leginkább eredete, a háttérben álló ideg­rendszeri zavar, esetleg betegség szabja meg. Szerencsére gyakran látjuk, hogy az idegrendszer éretlenségének jelei a baba életkorával párhuzamosan spontán javulnak, majd eltűnnek, minden komo­lyabb beavatkozás nélkül.

Az idegrendszer károsodásának súlyo­sabb tünetei esetén is – természetesen a baj természetétől függően – számos, a mozgásfejlődést, a finomabb idegrendszeri funkciókat, a szellemi, nyelvi, viselkedési zavarokat javító, kezelő módszer, ezeket pedig magas színvonalon művelő szakember gárda (gyógy­tornász, gyógypedagógus, pszichológus) áll rendelkezésünkre.

Mi az, amit a szülő tehet?

A tünetek, gyanújelek korai felfedezésében a szülőnek fontos szerepe van! A következő lépés a gyermekorvosi, majd mielőbbi gyermekneurológiai szakvizsgálat. A tünetek eredetének tisztázása, gondos kivizsgálása után kerülhet sor a kezelés megtervezésére. Az egyénre szabott fejlesztési program alappillére – a legkiválóbb szak­emberek mellett is – természetesen a szülő!

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.