• csonttörés
• törés

Törések gyermekkorban (csontok és a porcok törése)

A csontok és a porcok törése. A kisgyer­mekek esetében az összes balesetek 10-15 százalékát a törések jelentik. A csontozat bármely részét érinthetik, beleértve a por­cokat is. Bármilyen életkorban előfordulhat csonttörés, leggyakrabban játék vagy sport­tevékenység közben.

Okai:

A törés általában egy hirtelen baleset következménye. Ritkábban erős izomösszehúzódás okozza, néha pedig egy ismételten előforduló könnyebb sérülés is összeadódva törést okozhat. A törések nagy részében valamilyen baleset törté­nik, de kisgyerekeknél a rossz bánásmód következménye is lehet.

Tünetek:

A különféle jellemzők alapján a következő törések vannak:

• Teljes törés: amikor a törés két vége eltá­volodik egymástól. A törés iránya szerint lehet spirális, ferde, szilánkos.
• Stressztörés: több kisebb ismételt trauma okozza a törést, gyakran fordul elő olyan gyerekeknél, akik túl korán kezdenek el sportolni.
• Nyílt törés: ha a törött csont kitüremkedik a testből, és érintkezik a külvilággal. Ez az egyetlen eset, amikor fertőzésveszély is fennáll, pl. tetanusz vagy üszkösödés. Ellátása szakorvos feladata, és nagy figyel­met igényel.
• Nem teljes vagy zöldgally-törés: a törés két széle nem távolodik el egymástól, a csont belseje eltörik, de az azt körülvevő szövet egyben marad.
• Születési törés: a szülés pillanatában következik be.

A gyerekgyógyászatban leggyakrabban előforduló törések típusa:

• Bokatörés: a boka kificamodását követi, a gyerek sír, fájlalja a boka külső részét, ami be is dagad.
• Csuklótörés: a kézre esés következ­ménye, a leggyakoribb gyerekkorban.
• Kulcscsonttörés: a születés során, a váll rossz helyezkedése következtében fordul elő. Jellemzően nincsen semmi­lyen tünete, sokszor észre sem vehető, súlyosabb esetben enyhe fájdalmat okozhat a babának, hamar gyógyul.
• Növekedési porctörés: a csontnak azt a részét érinti, ahol a csont növekedését előmozdító porc található, ezért visszamaradást okozhat a növekedésben vagy abnormálisan fejlődik ki a csont. Ezek közül leggyakrabban a combcsont törése és elváltozása fordul elő.
• Sípcsonttörés: általában spirális irány­ban törik, azokat a gyerekeket érinti, akik az első lépéseiket teszik, és egy­szerű futás vagy játék közben elesnek. Fájdalmas, a gyerek nem szívesen jár, lába bedagad.
• Kézujjtörés: általában ütés okozza, bedagad, fáj, véraláfutásos
• Spirálos törés: a törésvonal a csont felszínén spirálvonalban fut végig.

Diagnózis:

Többnyire a gyerek már törésgyanúval érkezik az orvoshoz. A vizs­gálat során bizonyos tüneteket megfigyelve (daganat, fájdalom, nehéz mozgás, a sérült testrész használatában akadályoztatás) az orvos röntgenfelvételt kér, hogy kizárja vagy megerősítse a törést. Az újszülöttkori kulcscsonttörésnél a gyerekorvos már csak akkor diagnosztizálja a törést, ami­kor gyógyul és megjelenik a hegesedés a csonton. Csak ritkán, néhány esetben fordul elő, amikor a kar kinyújtva fekszik a törzs mellett, hogy az esetleges idegi károsodás kizárására ellenőrzik, tudja-e mozgatni az ujjait a kis beteg.

Terápia:

Ha a sérülés súlyos, és se­bészeti beavatkozás történt, ortopéd szakorvos kezelése szükséges. Az egysze­rű töréseknél, miután kiegyenesítették a csontot, gipszben rögzítik, amíg össze nem forr. Általában elég egy gipszkötés, ami a törés típusa szerint meghatározott ideig marad fenn.

• Bokatörés: a térd alatt gipszelik be, 4-6 hétig tart.
• Csuklótörés: a gipsz 3 hétig marad fenn.
• Kulcscsonttörés: normális esetben nincs szükség a váll bekötésére vagy begipszelésére, csak óvatosan kell mozgatni a babát, amíg össze nem forr a csont. Ez általában 2-3 hét. Néhány esetben kötést tesznek fel, ami a vállat egyenesen tartja, és csökkenti a csontokra helyezkedő nyomást. A gyógyulási folyamat 3-6 hét.
• Sípcsonttörés: a gipsz a térd fölé ér, 3-4 hétig kell viselni.
• Kézujjtörés: általában sínbe teszik, időnként az egész kezet rögzítik.
• Zöldgally-törések eseté­ben, ha nincs különösebb funkciójuk, a gipszkötésre nincs szükség, elég, ha az érintett részt pihentetjük.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.