Gyógyító természet

A vér megbetegedéseinek természetes gyógymódja

A vér bonyolult összetételű folyadék, mely vörös- és fehérvérsejtekből, vérlemezkékből, valamint a vérnedvből áll (vérplazma). Helyesen mondta Goethe, a németek költőfejedelme, hogy „A vér egy egészen különleges folyadék, tele rejtéllyel és titokkal!” Habár Goethe mondása óta immár jó másfél évszázad múlt el, amióta a kutató orvostudomány hatalmasat fejlődött és sok rejtélyt felfedett, a fizikai és kémiai vérvizsgálati módok fejlődése ellenére még sok mindenre nem tudunk pontos feleletet adni. Tény, hogy a vér a szervezet éltető nedve, ahonnan az egyes szervek, szövetek, illetve sejtjeink életlehetőségüket merítik.

A vér szerepe

A vér az érrendszerünk közvetítése útján mindenütt kering, állandó mozgásban van, a sejteket tápanyaggal látja el és a salaktermékeket elszállítja, hogy azokat a kiválasztó szervek eltávolíthassák. Mindezen létfontosságú életműködéseket a sokmilliárdnyi vértestecskék végzik el. De mind e vérsejtek, mind az általuk szállított be- és kiviteli termékek, állandó működésben vannak, kopnak, pusztulnak és újak születnek. Pusztulás és újjászületés, így állandóan egymást kiegészítve, egymás mellett zajlik le, e kis parányok, mint a hangyák fáradhatatlanul, állandóan, éjjel és nappal dolgoznak, és biztosítják a szervezet szerves anyagellátásának folytonosságát.

Vörösvérsejtek

A vörösvérsejtecskék száma egy köbmilliméternyi vérben kb. 5 millió (nőknél 4 1/2, férfiaknál 5 millió). Egy felnőtt ember vörösvérsejtjeinek száma tehát fantasztikusan nagy, kb. 40 billió. A vörösvérsejtek a csontvelőben képződnek. E sejtekben fehérjéhez kötött, vastartalmú piros festékanyag van, a vérfesték, amit latin szóval haemoglobinnak mondunk.

Fehérvérsejtek

A fehérvérsejtek száma egy köbmilliméterben sokkal kevesebb, kb. 5-8000, főképpen a lép, csontvelő és a nyirokcsomók termelik. A fehérvérsejteknek is igen nagy jelentőségük van, főleg, ha a szervezetet fertőzés éri, azaz bacilusok támadják meg, akkor e sejtek szaporodnak, és iparkodnak gennyesedés előidézésével egyrészt a bacilusokat „felfalni”, másrészt gyógyító anyagokat (úgynevezett antitoxinokat) termelni. Vérlemezkék a vérzés csillapításában játszanak nagy szerepet, amennyiben a véralvadáshoz szükséges anyagokat választják ki.

Vérmennyiség, vérképzés

Az egészséges ember vérmennyisége testsúlyának tizenhatod részét teszi ki, ez körülbelül öt liter. A vérmennyiség egynegyede a szívben és a nagy vérerekben, másik negyede az izomzatban, harmadik egynegyede a májban, míg az utolsó negyede a test egyéb szerveiben (lép, vese, agyvelő, bőr) foglal helyet. Ha a vér megbetegedéseit és ezek tüneteit fel akarnánk sorolni, erről külön könyvet kellene írni. Itt csak a legfontosabbakra akarunk utalni, ami a vérbetegségek természetes gyógyításának a megértéséhez elengedhetetlenül szükséges.

Vérképző szervek betegsége, tünetek

A vérképző szervek betegségei a vér kóros elváltozásait, a vérbetegségeket okozzák. Ilyen betegség az egyszerű vérszegénység, ennek fiatal leányokon kifejlődött alakját sápkórnak hívjuk. Ennek a betegségnek fő jellemzője, hogy a vörösvérsejtek száma alig csökkent, de a vérfesték (a haemoglobin) kevesebb, azonfelül a vörösvérsejtek nem egyenlő alakúak, hanem különböző nagyságúak. Ezek a betegek fázásról, hideg végtagokról panaszkodnak, fejfájásuk van, könnyen kifáradnak, aluszékonyak, rossz álmaik vannak, szívdobogásuk, derékfájásuk, fülük zúg, székrekedésben szenvednek, könnyen elájulnak.

A súlyos vérszegénységben gyakran öröklött hajlam is szerepet játszik, de leginkább kiállott, súlyos fertőző betegségek, súlyos vérzések, gyakori szülés, izgalmak után váltódik ki. Akik rossz életkörülmények között élnek (hiányos táplálkozás, kevés szabad levegő, egészségtelen, nedves és sötét lakás, napfény hiánya, ülő életmód), ezzel mind hozzájárulnak a vérszegénység keletkezéséhez. Mindezen tényezők már meg is adják a választ, hogy mi a teendő. Egyúttal bizonyítják a természetes gyógytényezők nagy befolyását a gyógyításban.

Természetes gyógyítás

A kiváltó okok különös tekintetbevétele mellett együnk sok friss gyümölcsöt, amelynek gazdag ásványi só és vitamintartalma a vérképzést hatalmasan előmozdítja, ugyanakkor az idegrendszer és a belső elválasztású mirigyek működését felfokozza. Együnk sok zöldfőzeléket, lehetőleg nyersen is (saláták), különösen azokat, mint például a spenótot, amelynek nagy a vastartalma, ami a haemoglobinképzést növeli, a gyermekláncfű, a csalán (utóbbiakat hazánkban még nemigen méltatják), hónapos retek, fejes saláta, földieper, sárgarépa (nyersen is!) cseresznye (ez különösen gazdag vasban), alma, narancs és banán. Az aludttej, joghurt is igen előnyös élelmiszerek. Vannak vastartalmú ásványvizeink, amelyeket ivókúrák alakjában is adunk.

Hidegvíz-kúrák

De hatalmas edző és serkentő tényező a hidegvíz-kúra, a légkúra és a helyesen alkalmazott napfürdők. Ezek ugyanis nemcsak a vérképző szerveket, hanem az egész idegrendszert, így az egész szervezetet edzik, így a félfürdő, a combzuhany határozottan erősíti a hosszú csontok csontvelőjét, ami fontos helye a vérképzésnek. Reggel teljes lemosást végezzünk. Eleinte langyos vízzel kezdjük, amit fokozatosan lehűtünk.

Vészes vérszegénység

Amíg az egyszerű vérszegénység aránylag könnyebben befolyásolható betegség, amely megfelelő rendszabályok alkalmazásával javul, azaz meg is gyógyul, van a vérszegénységnek egy súlyos formája, a vészes vérszegénység, amelynek a kezelése ugyan az utolsó évtizedekben a májkezelés folytán nagy előrehaladást tett, mégis sajnos olyan végzetes bajnak kell tekintenünk, amelyből a beteget csak a legritkább esetben vagyunk képesek teljesen kigyógyítani. A vészes vérszegénységet az jellemzi, hogy szinte hírtelenül a vörösvérsejtek száma katasztrofálisan csökken, így nem ritka, hogy a szokásos 4-5 millió vörösvérsejt helyett alig egymillió van egy köbmilliméterben.

Az ilyen betegek feltűnően halványak, bőrük sárgás-zöldes színt vesz fel, ajakpirosságuk teljesen elhalványodik, súlyos gyomorpanaszaik vannak, mivel gyomorsavuk teljesen eltűnik, nyelvük jellegzetesen száraz, málnaszerű. Ezeknél a betegeknél is alkalmazzuk a vízeljárásokat, a lemosásokat a hasra meleg borogatásokat helyezünk, a legnagyobb eredményt ellenben a máj készítmények adagolásával értük el. Ott, ahol a betegek eltűrik, még ma is szeretünk nyers, azaz félig főtt májat etetni.

Fehérvérűség

Másik súlyos és sajnos mind gyakoribb vérbetegség a fehérvérűség, amelynek jellegzetes tulajdonsága, hogy a fehérvérsejtek nemcsak mértéktelenül elszaporodnak, úgy, hogy á szokásos 6-10000 helyett azoknak sokszorosa van egy köbmilliméter vérben, ellenben a szokásos és rendesen kifejlődött, egyenletes jellegű, kifejlett fehérvérsejtek helyett úgynevezett fiatal, azaz éretlen fehérvérsejtek keletkeznek, néha óriássejtek, maggal és mag nélkül. A vérképző nyirokmirigyek alaposan megduzzadnak, néha daganatszerű csomók keletkeznék, a lép is mindenkor megnagyobbodik, ugyanúgy a máj.

A betegség oka ismeretlen. Gyakran súlyos fertőző és lázas megbetegedés alakjában lép fel, és rövid hetek alatt halálhoz vezet, máskor lassabban fejlődik, csak sajnos szintén a gyógyíthatatlan betegségek közé tartozik, habár megfelelő gyógymódok alkalmazásával (amelyek közé egyebek mellett a röntgenbesugárzás is tartozik) sikerül a baj kifejlődését meglassítani, és éveken át tűrhető életet teremteni a beteg részére. Az edzés céljából természetesen itt is szerepet játszanak a diétás és a vízgyógyászati eljárások, de sajnos olyan előnyös befolyásolásra nem számíthatunk, mint az egyszerű vérszegénység esetén.

Nem is kellene megemlíteni, hogy ott, ahol bármilyen vérmegbetegedést gyanítunk, a legelső dolog alapos vérvizsgálatot végezni és a vérképet meghatározni, ami a mai technika mellett olyan egyszerű, hogy bármilyen orvos falun is elvégezheti, ha mikroszkóp áll rendelkezésére.

Vérzékenység

Szólnunk kell még egy, szerencsére nálunk ritkábban előforduló, azonban annál alattomosabb megbetegedésről, a káros vérzékenységről (amit latinul haemophiliának nevezünk). Ezen betegség öröklött baj, melynek vezető tünete a vérzési hajlam, mert a vér alvadóképessége hiányos. Egészen sajátságos e baj öröklődése, amely csakis férfiakat támad meg. Ha az apa vérzékenységben szenved, a fia nem lesz beteg, a leánya is egészséges marad, ellenben a leány fiúgyermekei mind vérzékenyek lesznek. A bajt tehát csak a férfiak öröklik, de ugyanakkor a család nőtagjai, habár ők maguk egészségesek maradnak, a bajt átviszik fiúgyermekeikre.

Vérzékenység örökletessége

Ha egy vérzékeny családból származó leány összeházasodik egy teljesen egészséges férfival, a házasságból származó fiúk betegek lesznek. Ha pedig egy vérzékeny férfi egy egészséges nőt vesz feleségül, a gyermekek egészségesek maradnak. E betegséget tehát csak úgy lehet kiirtani, ha szigorúan és következetesen keresztülvisszük, hogy vérzékeny családok leánygyermekei hajadonok maradjanak, fiúgyermekeik viszont csak egészséges leányokat vegyenek el. Ebből is láthatjuk, hogy minő nagy jelentősége van annak a legújabb magyar törvénynek, amely kötelezővé tette a házasság előtti hatósági orvosi vizsgálatot.

Vérzékenység és tünetei

A vérzékenység legfontosabb tünetei a vérzés mellett az ízületek és végtagok fájdalmai. Természetesen mindenütt: a bőrben, a nyálkahártyákon, a hasüregben keletkezhetnek vérzések, jelentéktelen külső behatásra, különösebb külső sérülések nélkül is. A legcsekélyebb ütés vagy vágás végzetessé válhat. Kezelésénél a legnagyobb figyelem fordítandó arra, hogy a vérzékeny ember olyan körülmények között éljen, hogy minden sérüléstől mentes lehessen. Ha a vérzés bekövetkezik, azt azonnal csillapítani keli.

Vérzékenység kezelése

A kezeléshez ma már eredményes gyógyszerek állnak rendelkezésre, amelyek hivatva vannak a vér összetételét megjavítani és a véralvadásnál nagy szerepet játszó vérlemezkék számát szaporítani. Ezenfelül szerep jut a természetes gyógymódnak is. Elsősorban a helyes diétát kell alkalmazni. Növényi étrend javallt, nyers koszt, gyümölcskúrák előnyösek. A vízkúra, természetesen a legszigorúbb orvosi felügyelet mellett, ugyanúgy célozza az edzést, mint a vér összetételének a befolyásolását, amelyek a vér alvadásképességét fokozzák. A gyógynövények között is vannak olyanok, amelyek régi tapasztalatok alapján ezt a célt elősegítik. Ilyenek a mezei zsurló, a pásztortáska.

A gyógyítható vérszegénységek kezelésében igen hatékony tényező az éghajlati gyógymód, ha a beteget néhány hétre egy olyan magaslati helyre küldhetjük, amelynek légköre a vérsejtképződést elősegítheti. E szempontból a legelőnyösebb az 1000-1500 méter magasság.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.