Rákmegelőző életmód

Fehérvérűség (leukémia) tünetei és kezelési lehetőségei

Leukémiának nevezik a vérképző szerveket érintő rosszindulatú daganatok egy csoportját. A kór első tünete nagyon gyakran a magas fehérvérsejtszám (fehérvérsejt = leukocita), innen származik a betegség neve is: leukémia, magyarul fehérvérűség.

Mi a fehérvérűség?

A leukémia a vér egyik típusú alakos elemé­nek, a fehérvérsejteknek a termelődését érintő rosszindulatú megbetegedés. Bizonyos gének rendellenes működése folytán a csontvelőben vagy a nyirokrendszerben megszakad a fehér­vérsejtek érési folyamata – a sejtek nem képe­sek megfelelően működni, gyorsan és kontrol­lálatlanul szaporodnak, és egyre intenzívebben gátolják a normális vérsejtképződést a csont­velőben – így mind kevesebb megfelelő műkö­désű fehérvérsejt, vörösvértest és vérlemezke (trombocita) képződik.

A beteg vérsejtek szétterjednek az egész szervezetben – ezért nevezik a leukémiát rosszindulatú rendszerbetegségnek. Az érin­tett sejtektől függően megkülönböztetünk mieloid és limfoid leukémiát; mindkettőnek van heveny (akut) és krónikus formája. Az akut leukémia igen gyorsan alakul ki, és súlyos tünetei vannak, például láz, vérsze­génység, vérzékenység. A krónikus forma las­sabban fejlődik ki, és gyakran hosszú ideig rejtve marad.

Nagyon leegyszerűsítve a leuké­mia alábbi formáit különböztetjük meg:

  • akut mieloid leukémia (AML),
  • akut limfoid leukémia (ALL),
  • krónikus mieloid leukémia (CML),
  • krónikus limfoid leukémia (CLL).

Gyakoriság

Németországban évente kb. 9300-an betegsze­nek meg leukémiában (Ausztriában és Svájc­ban az új megbetegedések száma egyaránt kb. 900, Magyarországon 2100). Az esetek kb. 15 százaléka krónikus mieloid leukémia, kb. 30 százaléka krónikus limfoid leukémia, és mintegy fele akut leukémia. A betegek között valamivel több a férfi, mint a nő. A páciensek kb. 75 százaléka hatvan évnél idősebb a diagnózis felállításakor: a férfiak átlagéletkora a megbetegedéskor 68, míg a nőké 69 év. A gyermekek esetében a leukémia mind lefolyásában, mind a szükséges kezelés tekintetében különbözik a felnőttekétől. Az alábbiakban a felnőttek leukémiájáról lesz szó.

Kockázati tényezők

A leukémia okát mind a mai napig nem sike­rült kideríteni. Valószínűsítik az öröklött haj­lamnak, a radioaktív sugárzásnak, a vegysze­reknek – például a benzolnak -, valamint a betegség egyes formái esetében bizonyos víru­soknak a szerepét.

Genetikai tényezők

A leukémia nem örökletes betegség, mégis kapcsolat lehet a családban előforduló bizo­nyos súlyos betegségek és a leukémia kocká­zata között. A rizikót kromoszóma-rendelle­nességek is növelhetik: Down-kórosok esetében például hússzor magasabb az akut mieloid leukémia kialakulásának kockázata.

Radioaktív és röntgensugárzás

Az erős radioaktív sugárzás károsítja a géneket és ezáltal leukémiához vezethet. Különösen az akut formák esetében vetődött fel a sugár­zás jelentősége. Ezt bizonyították azok a hosszú távú vizsgálatok is, amelyeket a Hirosima-ban és Nagaszakiban ledobott atombombák túlélőinek bevonásával végeztek. A kutatások azt is kiderítették, hogy már enyhe sugár­terhelés, például a gyakori röntgenvizsgálat is valamelyest növeli a leukémia kockázatát.

Vegyi anyagok

Gyaníthatóan szerves oldószerek, például benzol, de rovarirtó és növényvédő szerek is okozhatnak leukémiát. A kemoterápiás keze­lések során használt citosztatikus gyógyszerek szintén károsítják a csontvelőt, ezért hosszú távon hozzájárulhatnak a leukémia kialaku­lásához.

Tünetek

A leukémiának nincsenek jellegzetes tünetei. Az akut megbetegedés szimptómái hirtelen lépnek fel, míg a krónikus formák esetében alattomosabbak:

  • feltűnő sápadtság, kiütések,
  • láz, fertőzésekre való hajlam, csontfájdalom,
  • vérzékenység, vérszegénység (anémia), nehezen elállítható vérzések,
  • légszomj, szédülés, éjszakai verejtékezés,
  • étvágytalanság, fogyás,
  • megnagyobbodott nyaki, hónalji és ágyéki nyirokcsomók,
  • megnagyobbodott lép és/vagy máj,
  • szájüregi gyulladások.

E tünetek mindegyike jelentkezhet egyéb betegségekben is, ezért tisztázásuk érdekében orvoshoz kell fordulni.

Korai felismerés és diagnózis

A leukémiát nem lehet szűrővizsgálatokkal megelőzni. Ha a fenti tüneteket észleljük, forduljunk orvoshoz, aki alapos vizsgálatot végez (például megtapintja a nyirokcsomóinkat, lépünket és májunkat), majd vérvizsgálatra küld minket, amelynek során meghatározzák a vérben a fehérvérsejtek, a vörösvértestek és a vérlemezkék számát. Végső bizonyosság csontvelővizsgálattal nyerhető – ehhez helyi érzéstelenítésben csontvelőmintát vesznek, amelyet a patológus megvizsgál.

Terápia

A legfontosabb kezelési mód a kemoterápia. A cél a ráksejtek teljes elpusztítása (teljes remisszió) vagy legalább jelentős visszaszorí­tása (részleges remisszió). A kezelés eredményességétől függően a kemoterápia mellett sugár- vagy interferonkezelést alkalmaznak (az interferonok az immunrendszer hírvivő anyagai, amelyek segítenek például a vírusfertőzések legyőzésében), illetve csontvelő-átültetést vagy őssejtbeültetést végeznek. Az utóbbi esetében egészséges vérképző őssejteket adnak a páciensnek infú­zió formájában. Az őssejtek magától a betegtől vagy megfelelő donortól származhatnak.

Gondozás és kilátások

A kezelés lezárása után kezdődik a gondozás, amelynek során számos vizsgálatra kerül sor. Hogy milyen gyakran, az betegenként változó.

A vizsgálatok célja:

  • a betegség kiújulásának korai felfedezése és kezelése,
  • kísérő betegségek nyomon követése,
  • a beteg támogatása testi, lelki és szociális problémáinak megoldásában.

A felnőtt leukémiás betegek relatív ötéves túlélése 35-50 százalék. A krónikus formák prognózisa jobb, mint az akut leukémiáé.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.