• gyógynövények

Jávai tea – hatóanyagai, gyógyászatai alkamazása, mellékhatásai

 (Orthosiphon stamineus) Története, alkalmazott drogjai

A jávai tea, vagy más néven indiai vesetea Európában viszonylag új gyógynövény, az 1920-as évek vége óta alkalmazott hólyag- és veseszer. Napjainkban olyannyira nagy népsze­rűségnek örvend, hogy a vadon termő állományok már nem fedezik a szükségletet, ezért őshazájában, Indonéziában termesztésbe vonták. Monopreparátumait és kombinációs ké­szítményeit Európa-szerte, így hazánkban is egyre szélesebb körben alkalmazzák. Vizelet­hajtó hatása miatt testsúlycsökkentő diétákban kiegészítő szerként alkalmazzák.

Az Orthosiphon stamineus Bentham (syn. O. aristatus Miq., O. spicatus (Thunberg) Backer, Bakhuizen fii. et van Steenis) azaz a jávai tea az ajakosok (Lamiaceae) családjába tarto­zó évelő bokros növény, amely 1,5 méteres magasságot is elérhet. Délkelet-Ázsiában és Ausztrália bizonyos trópusi területein honos. Népszerű dísznövény ezeken a területeken, mert kékesfehér virágai, amelyek füzérekben csoportosulnak a hajtások végén, a belőlük macskabajusszerűen kinyúló hosszú porzószálaknak köszönhetően igen dekoratívak. A gyógyászatban röviddel a virágzás előtt begyűjtött, 7-8 cm hosszú, színi oldalán sötét­vagy barnászöld, fonákán szürkészöld, szárított leveleit alkalmazzák.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a jávai tea szárított, aprított levele és hajtáscsúcsa Orthosiphonis folium néven hivatalos. Minőségi előírások tekintetében a gyógyszerkönyv legalább 0,05% szinenzetintartalmat ír elő. Készítményekben általában a drog vízzel vagy vizes alkohollal készült száraz kivonatát alkalmazzák.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A levél jelentős mennyiségű kávésav-származékot (rozmaringsav, dikaffeoil-acetát), lipofil flavonoidot (szinenzetin, eupatorin, szkutellarein-tetrametiléter, szalvigenin, ramnazin), mellettük diterpéneket (sztaminol, neo-ortoszifol A és B, ortoszifol A-E), illóolajat, hederagenm aglikonú triterpén-szaponinokat tartalmaz. A drog akár 12%-nyi ásványi­anyag-tartalommal is bírhat, amelynek mintegy negyede káliumsó.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

A délkelet-ázsiai népi gyógyászat kedvelt gyógynövénye; a legkülönbözőbb betegségek kezelésére alkalmazzák. így javallott diabéteszben, magas vérnyomás esetén, különböző reumatizmusokban, menstruációs zavarokban, legfőképp azonban a húgyúti megbetege­désekben (hólyag- és vesebetegségben, vesekőképződés).

Preklinikai vizsgálatok

A jávai tea bakteriosztatikus és fungisztatikus, valamint gyulladásgátló hatását in vitro vizsgálatban igazolták. Az antimikrobiális hatás a kávésav-származékoknak, elsődlegesen a rozmaringsavnak és az illóolaj-komponenseknek köszönhető. A gyulladásgátlás hátteré­ben a lipoxigenáz-enzim (5-LOX) metilált flavonoidok általi gátlása, valamint az ortoszi-fol A és B antiflogisztikus hatása áll.

In vivo farmakológiai vizsgálatok támasztják alá a jávai tea vizelethajtó, enyhe görcs­oldó, hipoglikémiás és a plazma trigliceridszintjét csökkentő aktivitását. A jávai tea hatá­sára az ürített vizelet és a vizeletben levő elektrolitok (K⁺, Na⁺, CL) mennyisége nőtt. A hatást a triterpén-szaponinok és a metilált flavonoidok együttes hatásaként magyarázzák, emellett megoszlanak a vélemények a drog magas káliumsó-tartalmának a vizelethajtó hatásban játszott szerepéről. A görcsoldó hatás a metilált flavonoidoknak, a dózisfüggő hipoglikémiás és lipidszintre kifejtett hatás a vizes kivonatban levő vegyületek együttesé­nek tulajdonítható.

Humán bizonyítékok

A jávai tea hatásosságát ez idáig kisszámú klinikai vizsgálat igazolja, alkalmazása főként a növény tradicionális használatán alapul.

Egy kontroll nélküli, nyílt, 10 napon át folytatott vizsgálat során a napi félliternyi jávai tealevél forrázat hatására szignifikánsan nőtt az ürített vizelet térfogata, valamint a vize­lettel ürülő kloridion- és karbamidmennyiség. Ugyanakkor egy jóval újkeletűbb, placebó­kontrollos, kettős vak, keresztezett vizsgálatban napi 0,6 liternyi (10 g száraz levélnek megfelelő) forrázat elfogyasztását követően nem volt tapasztalható a vizelet-elválasztásra vagy a nátriumürítésre gyakorolt fokozó hatás.

Csökkent vizelési képességtől szenvedő betegek esetén három hónapos jávatea-kezelés során nem változott kedvező irányba a diu-rézis, a glomerulusfiltrációs ráta, a vizelet pH-ja, a plazma Ca²⁺-tartalma és ennek ürítése, valamint a húgysavürítés.

Egy vizsgálatban a jávai tealevél-kivonat hatására fokozódott az epetermelés mértéke és az epehólyag kiürülésének intenzitása epehólyag- és epevezeték-gyulladásban.

Indikációk, adagolás

A jávai tea a vizeletkiválasztó rendszer alsó szakaszának bakteriális és gyulladásos megbe­tegedései esetén, valamint vesehomok-képződéskor átöblítő terápiára alkalmazható. Napi adagja 6-12 g. Alkalmazásakor gondoskodni kell a fokozott, napi legalább két liter folya­dék elfogyasztásáról. Készítményekben általában szilárd kivonatát alkalmazzák, gyakran más, hasonló hatású gyógynövényekkel kombinálják.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Nem szabad irrigációs kezelést végezni csökkent szív- vagy vesefunkció miatt kialakult ödéma esetén. Terhességben és szoptatás idején való biztonságos alkalmazásához nin­csenek adatok, így az általános gyakorlat szerint nem javallott a drog fogyasztása ezen időszakokban. Specifikus nemkívánatos hatásokról és túladagolási esetről sem számol be az irodalom.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.