• Érzéstelenítés

Amit a kockázatos érzéstelenítésekről tudni kell!

Gerincérzéstelenítés – spinális érzéstelenítés

Az alsó végtagokon, illetve a has alsó részében végzett műtétekhez al­kalmazható (hólyagműtétek, nőgyógyászati műtétek, császármetszés, prosztataműtétek, stb.). Az érzéstelenítő injekciót a beteg a gerincosz­lopba kapja, a végtagok elzsibbadnak, megszűnik a fájdalomérzés és a végtagok mozgása is. Ez az állapot általában 5-6 órán át tart, ami egyes betegeknek kellemetlen érzést jelent, a többség azonban inkább a mód­szer előnyeit említi.

A módszer előnyei

Műtét közben nem szükséges az egész szervezetet „elaltatni”, a fájdalom­csillapítás a test egy részének érzéstelenítésével is elérhető. Műtét után a fájdalomcsillapító hatása még órákig tart, így a leghevesebb fájdalmakat a beteg nem éli meg. A beteg műtét közben és műtét után is tudatánál van – ez egyesek számára nem feltétlenül előnyös, azonban a legtöbb beteg szívesen veszi, hogy „nem veszítette el eszméletét”, a kiszolgáltatottság érzése így nem olyan mértékű, mint altatásnál.

Lehetséges műtét utáni szövődmények

Mivel a húgyhólyag beidegzése is érintett, ezért műtét után esetleg vize­letürítési nehézségek jelentkeznek. Ritka esetben katéterezés is szüksé­ges. A betegek legnagyobb félelme – mely szerint esetleg „véglegesen meg­bénul” – alaptalan. Irodalmi adatok szerint egyes, súlyosabb idegrendszeri működészavar az esetek 1%-ában fordul elő, azonban évi több ezer ge­rincérzéstelenítést végezve ilyen jellegű szövődményt nem tapasztaltunk.

Az bizonyos, hogy kísérő betegségek (súlyos érbetegség, cukorbetegség), műtét közbeni kivérzés a szövődmény lehetőségét fokozzák.

Csak álló helyzetben illetve felálláskor észlelhető, tarkótáji jellegű. Kialakulását csökkentheti, ha a be­teg lapos fejaljjal fekszik, a szokásosnál több folyadékot fogyaszt. Elhúzó­dó esetekben infúzió, gyógyszerek szükségesek.

Gerincérzéstelenítés katéterrel (epidurális érzéstelenítés)

A gerincoszlopba nagyon vékony katéter felhelyezése történik, melyen ke­resztül a beteg érzéstelenítőt kap. A végeredmény lényegében ugyanaz, mint a spinális érzéstelenítésnél – az alsó végtagok és az alhas érzéstelensége. Előnye az előzővel szemben, hogy hosszú műtéteknél érzéstelenítő szer pótlólag is adható, és műtét után fájdalomcsillapítás céljára akár na­pokig használható.

Műtét után nincs fejfájás, és a beteg a katéterrel együtt mozoghat, járkálhat. Előnyeinél fogva egyre terjed alkalmazása nagy hasi műtétekhez is (vastagbél, máj, gyomor, hasi verőér stb.), altatással kom­binálva. Ebben az esetben műtét utáni fájdalomcsillapítás céljaira szintén kiválóan alkalmazható.

Az alsó és felső végtag vezetéses érzéstelenítése

A végtagok idegellátása anatómiailag jól követhető, ezért lehetőség van arra, hogy az idegtörzset a nyakon, hónalj árokban, combhajlatban és egyéb pontokon felkeresve oda érzéstelenítőszert juttassunk. A végtag az érzéstelenítőszer milyenségétől függően 2-5 órán át érzéstelen. A beavat­kozáshoz a beteg segítsége, közreműködése szükséges.

A módszer előnyei ugyanazok, mint spinális érzéstelenítésnél, bár az anatómiai különbsé­gekből adódóan a sikeresség 80% körüli. Amennyiben nem teljes az érzéstelenség, az aneszteziológus természetesen fájdalomcsillapítót ad, szük­ség szerint altatást végez. Ezzel együtt azonban előnyei miatt a betegek többsége szívesen veszi ezt az érzéstelenítési módszert.

Vérátömlesztés műtét alatt

Bizonyos műtétek vérveszteséggel járnak, melyről a műtétet végző orvos a be­teget tájékoztatja. Előzetesen hivatalos vércsoport-meghatározás szükséges, majd a műtétet végző orvos és az aneszteziológus vért biztosít a műtét idejére. Van lehetőség arra is, hogy a beteg műtét előtt saját vérét adja le, és szükség esetén a saját vérét kapja vissza. Ennek szervezése, a részletes megbeszélés az aneszteziológiai ambulancián, illetve a műtétet végző orvossal történik.

Mit kell tudni a műtét előtti felkészítésről?

Hozzátartozói vagy saját maga révén előbb-utóbb mindenki szerez tapasz­talatot arról, mit is jelent kórházba kerülni, műtétre készülni. Az emberek többségét a betegségből adódóan is bizonytalanságérzés, félelem fogja el, de a szorongást kellő tájékozódással, illetve tájékoztatással lehet mérsé­kelni. A műtét szükségességét, idejét és módját a beteg az operáló orvossal egyezteti, és amennyiben a műtét tervezhető, a betegnek lehetősége van a műtét idejének megválasztására.

Műtétek sürgősségi fokozatai és javallatai

• Tervezett műtét: választható időpontban végzett műtét, melyben sürgős­ség nem áll fenn (visszér, sérv, kozmetikai műtétek stb.). Kivizsgálásra, előkészítésre kellő idő áll rendelkezésre.
• Sürgős műtét: a lehető legkorábban (optimális esetben 1 héten belül) elvégzendő műtét, gyorsított kivizsgálással (daganatos megbetegedések, ismétlődő vérzések stb.).
• Sürgősségi műtét: lehetőleg 24 órán belül elvégzendő műtét, melynek elmaradása maradandó károsodást okozna vagy a beteg életét veszélyez­tetné (törések, érelzáródások, vakbélgyulladás stb.).
• Azonnali műtétek: a beteg életét közvetlenül veszélyeztető állapotok esetén azonnal végzendő műtétek (súlyos sérülések).

Műtéti érzéstelenítés

Az esetek egy részében az érzéstelenítést az operáló orvos végzi (ld. helyi érzéstelenítés), azonban a műtétek jelentős részében aneszteziológus or­vos és asszisztens által alkalmazott módszerek szükségesek. Az aneszté­zia érzéstelenítést jelent, mely ma már nemcsak altatással lehetséges.

Az érzéstelenítési módszer megválasztása az aneszteziológus orvos feladata, melyhez ismernie kell a végzendő műtétet, az adott betegséggel összefüg­gő panaszokat, és a beteg egyéb, úgynevezett kísérőbetegségeit (magas vérnyomás, cukorbetegség, szívbetegség stb.).

Helyi érzéstelenítés

Kisebb beavatkozásokhoz alkalmazható érzéstelenítési forma, melyet az operáló orvos végez: helyi érzéstelenítő szert juttat a műtéti területbe. Ez a beteg számára egy tűszúrást, kisebb feszítő fájdalmat jelent, műtét köz­ben nyomást, húzást érezhet, fájdalmat azonban nem.

Lehet-e következménye az érzéstelenítésnek?

Az eljárásnak kevés szövődménylehetősége van. A leggyako­ribb panasz (főleg fogászati műtétek kapcsán) a szívdobogás-érzés, mely később esetleg úgy kerül a beteg adatai közé, mint helyi érzéstelenítő szer­re való túlérzékenység. Azonban az esetek 90-95%-ában ez nem valós túl­érzékenység, inkább a helyi érzéstelenítő szerhez adott érösszehúzó szer (és a félelem) által okozott izgatottsági tünet.

Természetesen, amennyi­ben a beteg iratai között túlérzékenységre utaló adat szerepel, azt minden esetben komolyan kell venni, és a következő érzéstelenítés előtt ki kell vizsgálni. Kétségtelen ugyanis, hogy egyes, ritka esetekben valóban fel­léphet túlérzékenységi reakció, amely különböző súlyosságú lehet.

Mit kell tudni az altatásról?

A nagyobb beavatkozásokhoz a műtéti érzéstelenítést aneszteziológus orvos és asszisztens végzi. Altatáskor a beteg vénásan elaltató szert kap, majd a műtét során erős hatású fájdalomcsillapítókat és altatószereket.

A beteg légzését műtét közben ellenőrzik, a biztonság érdekében a beteg arcára maszkot, esetleg légcsövébe lélegeztető csövet helyeznek, melyen át a beteg oxigénellátását biztosítják. Az altatás jelentős beavatkozás a szervezet működésébe, és mint minden orvosi beavatkozás, szövődmé­nyeket, mellékhatásokat rejt magában.

Hogyan készüljünk a műtétre?

A műtét fontos esemény egy ember életében, ezért arra a lehető legtelje­sebb fizikai és szellemi jólétben kell, hogy sor kerüljön. Célszerű a munka­helyi, családi ügyeket rendbe tenni, hogy a beteg csakis a műtétre tudjon koncentrálni. Ezen kívül el kell végeztetni a műtét előtti kivizsgálásokat, beleértve a kísérő betegségek, gyógyszerek ellenőrző vizsgálatát.

Az elő­készítés optimális helye az aneszteziológiai ambulancia. Arról, hogy a be­teg környezetében működik-e és hol aneszteziológiai ambulancia, a műté­ti előjegyzést végző orvos ad felvilágosítást.

Mi történik az aneszteziológiai ambulancián?

Az orvos részletekbe menően kikérdezi a beteget korábbi betegségeiről, szedett gyógyszereiről, dohányzási, alkoholfogyasztási szokásairól. Előír­ja az elvégzendő vizsgálatokat. Meghatározza a szükséges szakorvosi vizs­gálatokat. Megbeszéli a beteggel a lehetséges érzéstelenítési módszereket, a vérátömlesztés kérdését. Többszörös kísérő betegségek esetén javasolja, hogy a beteg keresse fel háziorvosát, a műtétre közösen készüljenek fel.

Az aneszteziológiai ambulancia után

Fontos, hogy a beteg az előírt vizsgálatokat végeztesse el (laboratóriumi vizsgálat, vércsoport-meghatározás, röntgenfelvételek), a szakvizsgálato­kon jelenjék meg. A háziorvos előtt való megjelenés minden műtétre váró beteg esetén kívánatos, a kísérőbetegségekben szenvedők pedig minden­képpen keressék fel háziorvosukat!

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.