Gyors felépülés

Amit a kockázatos érzéstelenítésekről tudni kell!

Gerincérzéstelenítés – spinális érzéstelenítés

Az alsó végtagokon, illetve a has alsó részében végzett műtétekhez al­kalmazható (hólyagműtétek, nőgyógyászati műtétek, császármetszés, prosztataműtétek, stb.). Az érzéstelenítő injekciót a beteg a gerincosz­lopba kapja, a végtagok elzsibbadnak, megszűnik a fájdalomérzés és a végtagok mozgása is. Ez az állapot általában 5-6 órán át tart, ami egyes betegeknek kellemetlen érzést jelent, a többség azonban inkább a mód­szer előnyeit említi.

A módszer előnyei

Műtét közben nem szükséges az egész szervezetet „elaltatni”, a fájdalom­csillapítás a test egy részének érzéstelenítésével is elérhető. Műtét után a fájdalomcsillapító hatása még órákig tart, így a leghevesebb fájdalmakat a beteg nem éli meg. A beteg műtét közben és műtét után is tudatánál van – ez egyesek számára nem feltétlenül előnyös, azonban a legtöbb beteg szívesen veszi, hogy „nem veszítette el eszméletét”, a kiszolgáltatottság érzése így nem olyan mértékű, mint altatásnál.

Lehetséges műtét utáni szövődmények

Mivel a húgyhólyag beidegzése is érintett, ezért műtét után esetleg vize­letürítési nehézségek jelentkeznek. Ritka esetben katéterezés is szüksé­ges. A betegek legnagyobb félelme – mely szerint esetleg „véglegesen meg­bénul” – alaptalan. Irodalmi adatok szerint egyes, súlyosabb idegrendszeri működészavar az esetek 1%-ában fordul elő, azonban évi több ezer ge­rincérzéstelenítést végezve ilyen jellegű szövődményt nem tapasztaltunk.

Az bizonyos, hogy kísérő betegségek (súlyos érbetegség, cukorbetegség), műtét közbeni kivérzés a szövődmény lehetőségét fokozzák.

Jegyezzük meg! Fejfájás, hányinger: az esetek 1-4%-ában általában az érzéstelenítés utáni napon jelentkezik, 1-8 napon át tart.

Csak álló helyzetben illetve felálláskor észlelhető, tarkótáji jellegű. Kialakulását csökkentheti, ha a be­teg lapos fejaljjal fekszik, a szokásosnál több folyadékot fogyaszt. Elhúzó­dó esetekben infúzió, gyógyszerek szükségesek.

Gerincérzéstelenítés katéterrel (epidurális érzéstelenítés)

A gerincoszlopba nagyon vékony katéter felhelyezése történik, melyen ke­resztül a beteg érzéstelenítőt kap. A végeredmény lényegében ugyanaz, mint a spinális érzéstelenítésnél – az alsó végtagok és az alhas érzéstelensége. Előnye az előzővel szemben, hogy hosszú műtéteknél érzéstelenítő szer pótlólag is adható, és műtét után fájdalomcsillapítás céljára akár na­pokig használható.

Műtét után nincs fejfájás, és a beteg a katéterrel együtt mozoghat, járkálhat. Előnyeinél fogva egyre terjed alkalmazása nagy hasi műtétekhez is (vastagbél, máj, gyomor, hasi verőér stb.), altatással kom­binálva. Ebben az esetben műtét utáni fájdalomcsillapítás céljaira szintén kiválóan alkalmazható.

Az alsó és felső végtag vezetéses érzéstelenítése

A végtagok idegellátása anatómiailag jól követhető, ezért lehetőség van arra, hogy az idegtörzset a nyakon, hónalj árokban, combhajlatban és egyéb pontokon felkeresve oda érzéstelenítőszert juttassunk. A végtag az érzéstelenítőszer milyenségétől függően 2-5 órán át érzéstelen. A beavat­kozáshoz a beteg segítsége, közreműködése szükséges.

A módszer előnyei ugyanazok, mint spinális érzéstelenítésnél, bár az anatómiai különbsé­gekből adódóan a sikeresség 80% körüli. Amennyiben nem teljes az érzéstelenség, az aneszteziológus természetesen fájdalomcsillapítót ad, szük­ség szerint altatást végez. Ezzel együtt azonban előnyei miatt a betegek többsége szívesen veszi ezt az érzéstelenítési módszert.

Vérátömlesztés műtét alatt

Bizonyos műtétek vérveszteséggel járnak, melyről a műtétet végző orvos a be­teget tájékoztatja. Előzetesen hivatalos vércsoport-meghatározás szükséges, majd a műtétet végző orvos és az aneszteziológus vért biztosít a műtét idejére. Van lehetőség arra is, hogy a beteg műtét előtt saját vérét adja le, és szükség esetén a saját vérét kapja vissza. Ennek szervezése, a részletes megbeszélés az aneszteziológiai ambulancián, illetve a műtétet végző orvossal történik.

Fontos tudni!

A vérátömlesztésbe a betegnek írásban bele kell egyeznie. Amennyiben tiltakozik a vérátömlesztés ellen, arról az operáló orvost és az anesztezio­lógust már a kivizsgáláskor tájékoztatnia kell. A nagyobb műtétkockázat miatt ezen betegek előkészítése nagy körültekintést igényel, ezért a szo­kásosnál hosszabb lehet.

Hogyan készüljünk a műtétre?

A műtét fontos esemény egy ember életében, ezért arra a lehető legtelje­sebb fizikai és szellemi jólétben kell, hogy sor kerüljön. Célszerű a munka­helyi, családi ügyeket rendbe tenni, hogy a beteg csakis a műtétre tudjon koncentrálni. Ezen kívül el kell végeztetni a műtét előtti kivizsgálásokat, beleértve a kísérő betegségek, gyógyszerek ellenőrző vizsgálatát.

Az elő­készítés optimális helye az aneszteziológiai ambulancia. Arról, hogy a be­teg környezetében működik-e és hol aneszteziológiai ambulancia, a műté­ti előjegyzést végző orvos ad felvilágosítást.

Mi történik az aneszteziológiai ambulancián?

Az orvos részletekbe menően kikérdezi a beteget korábbi betegségeiről, szedett gyógyszereiről, dohányzási, alkoholfogyasztási szokásairól. Előír­ja az elvégzendő vizsgálatokat. Meghatározza a szükséges szakorvosi vizs­gálatokat. Megbeszéli a beteggel a lehetséges érzéstelenítési módszereket, a vérátömlesztés kérdését. Többszörös kísérő betegségek esetén javasolja, hogy a beteg keresse fel háziorvosát, a műtétre közösen készüljenek fel.

Jegyezzük meg! A teljes kivizsgálás és előkészítés szempontjából fontos, hogy a vizs­gálatra a beteg mindig minden orvosi papírját (zárójelentéseit, vizsgálati leleteit) hozza magával!

Az aneszteziológiai ambulancia után

Fontos, hogy a beteg az előírt vizsgálatokat végeztesse el (laboratóriumi vizsgálat, vércsoport-meghatározás, röntgenfelvételek), a szakvizsgálato­kon jelenjék meg. A háziorvos előtt való megjelenés minden műtétre váró beteg esetén kívánatos, a kísérőbetegségekben szenvedők pedig minden­képpen keressék fel háziorvosukat!

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.