• gyulladás
• ízület
• ízületi fájdalom

Nem szteroid gyulladásgátlók: ízületi fájdalom és gyulladás enyhítése

A nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek azok esetében hatékonyak, akik fájdalmat, gyulladást vagy mindkettőt tapasztalnak – különösen az ízületi betegségek gyulladásos formáiban, például reumás ízületi gyulladásban vagy Bechterew-kórban.

Elsődleges választás

Ha ízületi fájdalom ellen gyógyszert használunk, nagy valószínűséggel a forgalomban lévő számos nem szteroid gyulladásgátló valamelyikét szedjük. (A „nem szteroid” azt jelenti, hogy ezek a gyógyszerek nem tartalmaz­nak prednisolont vagy a kortikoszteroidok családjának bár­mely más tagját.) A nem szteroid gyulladásgátlókat más típusú fájdalmak, így fejfájás, menstruációs fájdalom vagy fogfájás el­len is alkalmazzák.

Az először 1900-ban piacra dobott asz­pirint ma a nem szteroid gyulladásgátlók osztályába sorolják. Egy dolog valamennyi nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerre jellemző: kis adagban alkalmazva, a fájdalmat csillapítják, nagy dózisban pedig a fájdalmat és a gyulladást egyaránt.

Hogyan szedjük a nem szteroid gyulladásgátló gyógyszereket, és vigyázzunk a gyomrunkra?

A gyomor-bél rendszeri irritáció messze a leggyakoribb (és gyak­ran a legsúlyosabb) panasz, amelyet a nem szteroid gyulladás-gátlók okozhatnak. Több óvintézkedést is tehetünk annak érde­kében, hogy ezt elkerüljük.

• A gyógyszert egy pohár vízzel, étkezés közben vegyük be.
• Ne feküdjünk le közvetlenül a gyógyszer bevétele után; várjunk legalább 15-30 percig.
• Korlátozzuk alkoholfogyasztásunkat legfeljebb három italra, mert a nem szteroid gyulladásgátlók nagy mennyiségű alko­hollal együtt növelik a gyomor-bél rendszeri irritáció kialaku­lásának valószínűségé
• Érdeklődjünk orvosunknál a gyógyszerszünetekről. Ha néhány napig szedjük, majd néhány napig kihagyjuk a nem szteroid gyulladásgátlót. azzal időt adunk gyomrunknak a regeneráló­dásra. Ha a fájdalom ás a gyulladás túlságosan intenzívvé válik, szedhetünk paracetamolt a gyógyszerszünet napjaiban.
• Beszéljünk orvosunkkal, mielőtt két különböző – , szteroid, gyulladásgátlót kezdenénk kombinálni, meg akkor is, ha mindkét gyógyszert csak kis dózisban szeretnénk alkalmazni, ugyanis jelentősen megnőhet a gyomorirritáció kockázata
• Ha alkalmanként szedünk aszpirint, a savlekötőket tartalmazó készítmények (például az úgynevezett pufferréteggel bevont rágótabletták) csökkenthetik a gyomorirritációt, bár hosszan tartó használat eseten ezek sem mindig kíméletesek a gyomorhoz..
• A speciális bevonat meggátolja, hogy az aszpirin a gyomor­ban oldódjon fel, ehelyett a vékonyt élben szívódik fel. A nem szteroid gyulladásgátlóknak ez a formája azonban azzal, a hátránnyal jár, hogy a bevonat miatt hosszabb időbe telik, mire a fájdalomcsillapító hatás érzékelhetővé válik.

Sok artrózisos beteg fájdalomcsillapításra szed nem szteroid gyulladásgátlókat, a többségüknek azonban nincs szüksége nagy adagokra, mivel esetükben gyakran nem jelentkezik gyul­ladás. Azoknál azonban, akik gyulladástól is szenvednek, vala­mint az ízületi megbetegedések más gyulladásos típusaiban, a gyulladás csökkentését célzó nagy adagok alkalmazása rendkí­vül hatékony lehet, mert a gyulladás károsítja az ízületeket, és a fájdalom nagy részéért is felelős.

Számos nem szteroid gyulladásgátló kapható vény nélkül, ilyen többek között az ibuprofen is. Sok különféle márkanév alatt forgalmazzák ezeket a gyógyszereket, és van közöttük olyan is, amely csak vényre kapható, mert nagy adagokban kell szedni.

Nem szteroid gyulladásgátlók: pro és kontra

Ezek a gyógyszerek úgy hatnak, hogy gátolják a szervezetben a fájdalomgeneráló vegyületek, az ím. prosztaglandinok termelő­dését. A „kártékony” prosztaglandinok termelését a ciklo-oxigenáz (COX)-2 nevű enzim gátlásával akadályozzák meg.

Kétélű fegyver

Sajnos azonban a COX-2 gátlásán kívül a hagyományos nem szteroid gyulladásgátlók a COX-1 enzimet is gátolják, amely pedig a „hasznos” prosztaglandin termelésé­ben vesz részt. Ez a fajta prosztaglandin a nyálkahártya regene­rálásával védi az emésztőrendszert az állandóan jelen lévő sa­vas és maró emésztőnedvek károsító hatása ellen. Nem csoda tehát, hogy a vényre kapható, nagy hatású nem szteroid gyulladásgátlók nagyobb valószínűséggel okoznak panaszokat, mint a vény nélkül kaphatók.

Bár a nem szteroid gyulladásgátlók csillapítják a fájdalmat és a gyulladást, súlyos gyomor-bél rendszeri panaszokat, töb­bek között fekélyt és jelentős vérzést is okozhatnak. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a nem szteroid gyulladásgátlók használóinak nagy része nem ta­pasztal semmilyen súlyos mellékhatást.

A megfelelő nem szteroid gyulladásgátló kiválasztása

Mindegyik nem szteroid gyulladásgátló alapvetően ugyanúgy hat, mégis gyakran előfordul, hogy akik az egyik nem szteroid gyulladásgátló szedése következtében nem mutatnak javulást, egy másiktól sokkal jobban lesznek. A betegeknek néha több különböző nem szteroid gyulladásgátlót is ki kell próbálniuk, mire megtalálják a számukra legmegfelelőbbet. Altalánosság­ban elmondhatjuk, hogy többnyire 7-14 napon belül derül ki, megtaláltuk-e a számunkra legalkalmasabb gyógyszert.

COX-2 gátlók: a kíméletesebb nem szteroid gyulladásgátlók

Az ízületi gyulladás okozta fájdalom csillapítására szolgáló gyógyszerarzenál legújabb tagjai a COX-2 gátlóknak nevezett gyógyszerek. A hagyomá­nyos nem szteroid gyulladásgátlókkal összehason­lítva ezek az új, vényre kapható készítmények kisebb valószínűséggel okoznak vérzést és más gyomor-bél rendszeri panaszokat.

Ez igen jó hír a nem szteroid gyulladásgátlókat használók mintegy 30%-ának, akiknél a régebbi gyógyszerek makacs gyomor-bél rendszeri panaszokat okoznak, valamint annak a kb. 10%-nak, akik a kellemetlen mellékhatások miatt kényte­lenek felhagyni a nem szteroid gyulladásgátlók szedésével.

Régi barát új szerepben

Az aszpirin továbbra is hasznos gyógyszer az alkalmi ízületi panaszok ellen,, de a reumás artritisz és a betegség más gyulla­dással járó típusainak esetében már nagyrészt felváltották az újabb nem szteroid gyulladásgátlók.. Ez azzal magyarázható, hogy az aszpirin súlyosabban károsítja a gyomornyálkahártyát; és a gyulladáscsökkentő hatás kiváltásához naponta négy-hat adagra van szükség, szemben sok más nem szteroid gyulladásgátlónál, amelyek esetében már napi egy-két adag is elegendő.

Ennek ellenére azonban, hogy az ízületi gyulladás kezelésé­ben háttérbe szorult az aszpirin, továbbra is hatékonyan alkalmazható más célokra.

Hatásmechanizmus

Mindegyik nem szteroid gyulladás­gátló alapvetően ugyanúgy, a ciklooxigenáz (COX) enzim gát­lásával csillapítja a fájdalmat.1991-ben fedezték fel a kutatók, hogy a COX két formában van jelen a szervezetben: a „jótékony” COX-1 a gyomor-bél rendszert bélelő nyálkahártyát védő hasznos prosztaglandinokat termel, a „kártékony” COX-2 pedig olyan prosztaglandinok termeléséért felelős, amelyek jelentős szerepet játszanak a fájdalom és a gyulladás kialakulásában.

A feltételezések és tények elkülönítése

A meloxicam volt az első engedélyezett COX-2 gátló gyógy­szer, ezt követte később a celecoxib. Bár a COX-2 gátlók jelen­tős előrelépésnek számítottak az ízületi gyulladás kezelésében, nem szabad megfeledkeznünk az alábbiakról:

• Ha az általunk használt nem szteroid gyulladásgátló ha­tékonynak bizonyul és nem okoz panaszt, a COX-2 gát­lóra való áttérés nem feltétlenül jár jobb eredménnyel.
• A klinikai kísérletekből kiderült, hogy COX-2 gátlók al­kalmazása esetén is előfordulhat gyomorfekély, irritáció és más panaszok, bár jóval kisebb gyakorisággal. Újabb vizsgálatok szerint ezek a gyógyszerek fokozhatják a szívhez kapcsolódó és érrendszeri szövődmények kocká­zatát, különösen nagyobb adagokban és a kezelés elején.
• A COX-2 gátlók sokkal drágábbak, mint a hagyományos nem szteroid gyulladásgátlók, ami fontos tényező lehet, mivel a háziorvosokat egyre inkább a költséghatékony gyógyszerek felírására ösztönzik.
• Az aszpirintól eltérően a COX-2 gátlók nem akadályoz­zák a véralvadást, ezért nem védenek a szívroham és a stroke ellen. Ha COX-2 gátló gyógyszert szedünk, ne hagyjuk abba az aszpirin alkalmazását, ha azt a szívre vagy érrendszeri okokból írták fel számunkra.

Valóban a COX-2 gátló a legjobb választás esetünkben?

A következő kérdések segítségével eldönthetjük, érdemes-e COX-2-kezelést választanunk:

• Abba kellett hagynunk valamilyen hagyományos NSAID szedését azért, mert szervezetünk nem tolerálta?
• Volt-e korábban vagy van-e jelenleg gyomorfekélyünk?
• Elmúltunk már 65 évesek? (Az idősek esetében megnő a hagyományos nem szteroid gyulladásgátlók által okozott vérzés és gyomor-bél rendszeri panaszok kockázata.)
• Szedünk jelenleg valamilyen kortikoszteroidot? (A prednisolont vagy más kortikoszteroid gyógyszert szedő bete­gek esetében nagyobb a gyomor-bél rendszeri vérzések kockázata.)

Ha a válasz egy vagy több kérdésre igen, hasznos lehet szá­munkra a COX-2-kezelés!

Különböző nem szteroid gyulladásgátlók, különböző kockázatok

Nagy-Britanniában a nem szteroid gyulladásgátlókat szedő betegek 1-2 százaléka kerül kórházba a gyógyszerek gyomor-bél rendszerre gyakorolt káros mellékhatásai miatt. Becslések szerint évente 2500-3000 haláleset hozható összefüggésbe e gyógyszerek használatával. Ennek ellenére a nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazása egyre inkább terjed, és azt mondhatjuk, hogy a lelkesebb használók vállalják a kockázatot.

Enyhe kockázat:

Celecoxib, todolac, ibuprofen, meloxicam, nabumeton.

Súlyos kockázat:

Acetilszalicilsav, diflunisal, fenbufen, indometacin

Közepes kockázat:

Diclofenac, ketoprofen, naproxen.

Az Egyesült Államokban megkérdőjelezik a meloxicam besorolását

Az Egyesült Államokban a gyógyszerek forgalomba hozatalát engedélyező hatóság (FDA) 2000-ben nem szteroid gyulladásgátlóként adott engedélyt a gyógyszer forgalmazására, de ellenezte a COX-2 gátlók osztályába való besorolását azzal az indokkal, hogy a terápiás dózisban szelektíven és nem specifikusan gátolja a COX-2 enzimeket. Az FDA szabályai szerint a COX-2 gátlóként engedélyezett gyógyszereknek- még kétszeres terápiás dózisban is- kizárólag a COX-2 enzimeket szabad megcéloznunk.

A hialuronsav-injekció enyhíti a térdfájást?

Ha térdízületi artrózisban szenvedünk, és a paracetamol vagy a nem szteroid gyulladásgátlók nem segítenek, érdemes fontolóra venni egy ú] eljárás, az úgynevezett hialuronsav-pótlás alkalmazását. A hialuronsav az ízületi folyadék egyik természe­tes összetevője, amely a térd és a többi ízület kenésében játszik szerepet. A hialuronsav-pótló gyógykezelést artrózis okozta térdfájda­lomban szenvedő betegeknél alkalmazzák. A szert öt injekció­ban adják be egyhetes időközönként. Az orvos érzésteleníti a bőrt, és közvetlenül a térdbe fecskendezi a gélszerű anyagot.

Hatásmechanizmus:

Az anyag az ízületben pótolja a térdet megtámadó artrózis miatt megfogyatkozott hialuronsavat. A kutatók többféle mechanizmussal magyarázzák e kezelés hatá­sát. Az egyik elmélet szerint a szer fokozza az ízület lengéscsil­lapító képességét, kipárnázza az ízületet, és enyhíti a mozgás okozta fájdalmat. A legújabb kutatások szerint a hialuronsav-pótlás eredményeképpen tapasztalható fájdalomcsökkenés akár 9-12 hónapig is tartósan megmaradhat, és az injekció­kúra biztonságosan ismételhető.

A hialuronsav-pótlás kétségtelenül segít néhány betegnek, a reumatológusok azonban egyelőre várakozó álláspontra he­lyezkednek a kezeléssel kapcsolatban. Különösen azok számá­ra lehet hasznos, akiken a nem szteroid gyulladásgátlók nem segítenek, vagy akik nem tolerálják a gyógyszereket.

Mellékhatások: Általában enyhe mellékhatásokkal jár, például fokozott fájdalommal, a térd duzzanatával, bőrkiütés­sel vagy viszketéssel az injekció beadásának helyén.

A kortikoszteroidok enyhülést nyújtanak -ennek azonban ára van

A Prednisolon (egy közismert kortizonszármazék) az 1950-es években történt bevezetése forradalmasította a reumás ízületi gyulladás kezelését. Már néhány napi szedés után a bete­gek a gyulladás csökkenését tapasztal­ják, és helyreáll a mozgásképességük.

Nem tartott azonban sokáig, hogy felismerjék a kortikoszteroi­dok sötét oldalát is: a jótékony hatások csak a kezdeti adagok növelésével tarthatók fenn, ami súlyos mellékhatások kialaku­lásához vezethet. Az orvosok igyekeznek csak végszükség ese­tén alkalmazni őket.

Hatásmechanizmus: Az egyes szteroidok különböző hatást fejtenek ki: némelyik hosszabb ideig hat, de lassabban, mások esetében viszont gyorsabban érezhető a fájdalomcsillapí­tó hatás. A szteroidok a porc és az azt körül­vevő képletek gyulladásáért és pusztulásáért fe­lelős vegyületek termelődését gátolják. A legújabb adatok szerint a kortikoszteroidok egy a gyulla­dás kialakulásáért felelős másik vegyületcsoportot, a citokine-ket is gátolják.

A cél az ízület

A szteroidoknak közvetlenül a fájó ízületbe történő befecskendezésével csökkenteni lehet a súlyos szövödmények kialakulásának kockázatát, amely akkor jelentkezik, amikor a beteg a gyógyszert szájon át vagy izomba fecskendezve kapja.

A fertőzésveszély minimalizálása: A szteroidinjekció alkalmazása előtt fontolóra kell venni a kezelés ideiglenes előnyeit és esetleges kockázatait, különösen az ízület fertőződésének veszélyét, ami súlyos szövödmény. A fertőzésveszély minimalizálása érdekében nem adják be a szteroidinjenkciót, ha a beteg szervezetében valamilyen, pl. húgyúti vagy légúti fertőzés áll fenn.

Látványos javulás

A reumás ízületi gyulladás kezeléseként alkalmazott kortikoszteroidokat szájon át vagy injekció formá­jában kell alkalmazni. Mindkét esetben ajánlatos az óvatosság, ezért alkalmazzák az úgynevezett mikrodózisos terápiát, vagyis olyan alacsony adagokat, amelyek csökkentik a gyulladást, ám kivédik a nagy adagok által gyakran kiváltott súlyos mellék­hatásokat. Súlyos esetekben a szteroidok látványos javulást eredményezhetnek. Végül azonban a gyógyszer már nem hat, és mellékhatások jelentkeznek.

Nem árt az óvatosság

Általában nem tapasztalhatók súlyos mellékhatások, ha a be­teg csupán egy-két hónapig szed kortikoszteroidot. Még a nagy dózist igénylők esetében is a legtöbb mellékhatás megszűnik,

Amikor abbahagyják a gyógyszer szedését. Nem árt azonban tudni róluk:

• Folyadék-visszatartás. A beteg 5-10 kilót hízhat, ami magas vérnyomás kialakulását eredményezheti.
• Csontvesztés. A szteroidok hatására csökken a csontok kal­ciumtartalma, ami csontritkuláshoz, csonttöréshez vezethet.
• Egyéb mellékhatások: szürke hályog, sérülékeny bőr, érzelmi labilitás, fertőzésveszély, a nagy ízületek, például a csípő káro­sodása, és gyermekek esetében növekedési zavarok.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.