• artrózis
• diagnózis
• ízület

Az artrózis pontos diagnózisa és lefolyása

Az artrózishoz vezető porclebomlás hosszú folyamat, szinte mindig hónapokig vagy évekig tart. Ennek során az egykor si­ma és csúszós felületű porc elvékonyodik,

Amikor azonban a porc tovább kopik, kezdenek megjelenni azok a tünetek, amelyek végül ráveszik a beteget arra, hogy or­voshoz forduljon. Sporttevékenységek során megfájdul a térd és más ízületek, vagy egy rövid ideig merevnek érezzük őket. Hosszabb ülés után is jelentkezhet a merevség, például amikor egy hosszabb út után kiszállunk az autóból.

A csontvégek találkozása

A porc végül olyan mértékben elkopik, hogy bizonyos pontokon a csontvégek egymáshoz súrlódnak. A betegek azt tapasztalják, hogy lépcsőn járáskor a tér­dük egy pillanatra „beakad”, esetleg csikorgó érzést tapasztal­hatnak az érintett térd vagy csípő hajlítása közben. Kerülni kezdik azokat a megszokott tevékenységeket, amelyek most fájdalommal járnak – például a napi sétát az újságárushoz vagy a hétvégi kertészkedést. Amennyiben a csípő vagy a térd az érintett ízület, a beteg bicegni kezd, hogy minimálisra csökkentse a fájdalmát.

Az ízületi folyadékban úszó apró porctörmelékek irritálhatják az ízületi belhártyát. Ennek hatására az gyul­ladásba jön, megvastagodva fájdalmat okoz, és felesleges fo­lyadékot termel, amely az ízület duzzanatához vezet. A fájdalom mellett a beteg ekkor már azt ta­pasztalja, hogy beszűkül az érintett ízület mozgásterjedelme.

„Az ízületek nem olyanok, mint az autó csapágyai, amelyek bi­zonyos számú kilométer megté­tele után elkopnak. Annál jobb, minél többet használjuk őket.”

Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

• Láz és ízületi panaszok
• Köszvény – megelőzése, ízületi károsodás
• Időnként fáj az egyik ízületem. Ízületi gyulladásom van?

Dr. Joseph Buckwalter, Iowa Egyetem, USA

Csontkinövések

Az artrózis to­vább súlyosbodik, amikor az elválto­zások már nemcsak a porcot, hanem a csontot is érintik. A csontvégek peremén kisméretű kinövések (ím. osteophyták, sarkantyúk) képződnek. A kinövések megnövelik az ízület fel­színi területét; ez az elváltozás tulajdonképpen a csontoknak a többletterhelésre adott védekező reakciója, miután a csontvé­geket védő porc lebomlik.

A csontkinövések sajnos gyakran tovább súlyosbítják a helyzetet: a csigolyák esetében például a gerincvelőt az izmok­kal összekötő idegek becsípésével súlyos fájdalmat okozhat­nak, a térdízület peremén kialakuló éles szélű kinövések pedig fokozhatják a fájdalmat és a nyomásérzékenységet. Előfordul, hogy a betegek a fájdalomtól éjszaka nem tudnak aludni.

Amikor a porc teljesen elkopott, az érzékeny csontvégek az ízületben egymáshoz súrlódnak, s a fájdalom a legkisebb moz­dulatra is elviselhetetlenné válik. Amikor a csontízületi gyulla­dás ilyen súlyos formája alakul ki a teherviselő ízületekben, a beteg mozgásképtelenné válhat, különösen az alábbi esetekben:

• Az egyenetlen porckopás olyan ízületi felszínt hozott lét­re, hogy a csontok a normálistól eltérő szögben találkoz­nak, és ez az ízület instabilitásához vezet.
• A nagy csontkinövés korlátozza az ízület mozgékonyságát.
• A csökkent használat miatt az ízületet támasztó izmok és inak megrövidülnek és meggyengülnek, ami izomgörcsök­höz és még nagyobb fokú mozgáskorlátozottsághoz vezet. Az ilyen súlyos artrózisban szenvedő betegeknek valósá­gos megváltást jelent az ízületpótló műtét.

Hogyan diagnosztizálható az artrózis?

Fájdalmunk enyhítéséhez szükség van a betegség pontos diag­nosztizálására. Orvosunknak ez általában nem jelent nehézsé­get. A diagnózis felállításához számításba veszi a kórtörténetet, valamint a fizikális és más vizsgálatok eredményeit.

Kórtörténet

Az orvos különböző kérdéseket tesz fel tüneteinkkel kapcsolat­ban: mikor kezdődtek, mikor és hol jelentkeznek, milyen jelle­gűek, idővel változtak-e, és hogyan befolyásolják az életünket.

Segítsünk az orvosnak a pontos diagnózis felállításában!

Rendkívül fontos, hogy az első találkozás alkalmával az orvos tisztában legyen a kórelőzménnyel, mert ez sokat segít a betegség típusának meghatározásában és annak eldöntésében, milyen laboratóriumi vizsgálatokra van szükség. Nagy szolgálatot teszünk orvosunknak is és magunknak is, ha felkészülten jelenünk meg a rendelőben. Vigyük magunkkal az alábbiakat:

• Az egyéb betegségeinkre vonatkozó leleteket.
• Egy listát arról, hogy milyen gyógyszert szedünk, beleértve a vényre, mind a vény nélkül kapható készítményeket, gyógyteákat és étrendi kiegészítőket is.
• Írjuk össze mióta tapasztalunk ízületi fájdalmat, hirtelen vagy lassan jelentkeztek-e a tünetek, mely ízületekben jelentkeztek először, mi váltotta ki őket ( pl. sportolás vagy lépcsőn járás), továbbá azokat a tevékenységeket, amelyeket az ízületi fájdalom miatt már nem tudunk végezni.

Esetlegesen fennálló egyéb betegségeinkről is kikérdez (hiszen ezek is okozhatják apanaszokat), és érdeklődik, hogy milyen gyógyszereket szedünk ( azok ugyanis megváltoztathatják a javasolt újabb orvosságok hatását).

Az orvosok szerint a következő három kérdésre adott válasz segít leginkább megállapítani, hogy a beteg ízületi gyulladás­ban vagy más, a csontokat és izmokat érintő betegségben szen­ved-e, és milyen súlyos a mozgáskorlátozottsága.

• Érez fájdalmat vagy merevséget az izmaiban, ízületeiben vagy a hátában?
• Okoz önnek nehézséget az öltözködés?
• Okoz önnek nehézséget a lépcsőn járás?

Ha valamelyik kérdésre igen a felelet, az orvos további kérdé­seket tesz fel. A következőket igyekszik tisztázni.

• Fájdalom. A fájdalom helye, intenzitása, jellege és jelent­kezésének ideje.
• Merevség. Semmilyen más betegség nem okoz ugyan­olyan típusú ízületi merevséget, mint az artrózis.
• Az artrózisban szenvedő betegek legalább 85-90%-a nem tapasztal duzzanatot. A duzzanat azonban je­lezheti az ízületi károsodás mértékét, vagy akár arra is utalhat, hogy valamilyen más rendellenességről van szó.
• Súlyosság. A fájdalom mértéke jelzi, hogy mennyire káro­sodott az ízület, s hogy milyen kezelésre van szükség.
• Kórokok. Értékes segítség lehet, ha elmondjuk, hogy ért-e valamilyen sérülés bennünket a fájdalom jelentkezése előtt, mert ebből kiderülhet, hogy másodlagos artrózisban szenvedünk-e. Ilyen előzmény hiányában valószínűbb, hogy betegségünk elsődleges artrózis.

Fizikális vizsgálat

Az általános egészségi állapotunkat felmérő rutinvizsgálatot (vérnyomásmérés, a szív meghallgatása) követően orvosunk a problémás ízületekre összpontosít – megtapogatja őket, hogy lássa, mennyire duzzadtak és érzékenyek, és megfigyeli a mű­ködésüket járás közben vagy amikor lehajolunk. Azokat az ízü­leteket is megvizsgálja, amelyek szintén érintettek lehetnek, bár velük kapcsolatban még nem jeleztünk panaszokat.

A vizsgálat során az orvos megkér, hogy mozgassuk az ízü­leteinket (aktív mozgás), majd ő is megmozgatja őket (passzív mozgás). Ízületi betegség esetén a mozgás korlátozott, és mind az aktív, mind a passzív mozgás fájdalmat okoz. Ha az orvos jobban meg tudja mozgatni az ízületet, mint mi magunk, akkor valószínűleg nem az ízületünkkel van baj, hanem a körülötte lévő inakkal vagy izmokkal.

Az egyes ízületeket különféleképpen vizsgálják.

Kéz

Az orvos csontos megnagyobbodásokat keres az ujjvégi ízületeken vagy a középső ujj ízületeken. Ezek a kinövések vagy csomók az artrózis egyértelmű jelei.

Csípő

A legjellemzőbb tünet a korlátozott mozgásterjede­lem. A beteg behajlított térddel a hátán fekszik, az orvos az egyik kezét a térdére helyezi, a másikkal megfogja a beteg sar­kát, és kifelé, illetve befelé forgatja a lábfejet. A korlátozott be­felé forgás a csípőízületi kopás tipikus korai jele.

Térd

Az ízület mozgása mellett az orvos azt is megvizsgál­ja, nincsenek-e duzzadt területek a térdízület körül.

Gerinc

Az orvos kitapogatja a gerincoszlop körvonalait, hogy lássa, nincsenek-e rendellenesen nyomásérzékeny terüle­tek, továbbá megvizsgálja a mozgástartományt – például, hogy meg tudja-e érinteni a beteg a vállával a fülét.

Laboratóriumi vizsgálatok

Vérvizsgálat

Az artrózis majdnem mindig megállapítható anélkül, hogy laborvizsgálatokra lenne szükség, amelyek az esetek többségében amúgy is általában normális értékeket mu­tatnak. A laborvizsgálatok fő célja azonban az, hogy kizárják más betegségek, például a reumás ízületi gyulladás lehetőségét. Néhány orvos ezért rutinszerűen kétféle vérvizsgálatot végeztet valamennyi beteg esetében, akik ízületi panaszokkal keresik fel. Ezek a reumatoid faktor és a vérsejtsüllyedés vizsgálata, amelyek segítenek kimutatni a reumás ízületi gyulladást.

Az ízületi folyadék vizsgálata

Az ízületből injekciós tűvel vett ízületifolyadék-minta elemzése is segít kizárni más lehetsé­ges betegségek jelenlétét. A rendellenesen magas fehérvérsejt­szám gyulladásra utal, ami számos betegség, többek között a köszvény, a reumás ízületi gyulladás vagy a pikkelysömörhöz társuló ízületi gyulladás, illetve a fertőzéses eredetű ízületi gyul­ladás (szeptikus arthritis) esetleges meglétét jelezheti. A folya­dék lecsapolása az ízületből a nyomás csökkenésével jár, és a fájdalmat is enyhítheti.

Röntgenvizsgálat

Ez a diagnosztikai eljárás nem túlságosan hasznos az artrózis kimutatásában, mivel jelentős mennyiségű porcnak kell elkop­nia, mire a károsodás megmutatkozik a röntgenfelvételen. Ismert esetekben azonban a röntgen kimutathatja a károsodás mértékét. A röntgenfelvételből kiderülhet, mennyi porc bomlott le, károsodott-e a csont, vagy képződtek-e csontkinövések.

Meglepő, de igaz. Érdekes módon előfordulhat, hogy a be­teg tüneteinek súlyossága semmilyen összefüggést nem mutat az ízület röntgenképével. Az esetek kétharmadában, ahol a röntgenvizsgálat artrózist mutat ki, a betegnek nincs panasza. Másrészről vannak olyanok, akiknek az ízületei tökéletesen normálisnak látszanak a röntgenfelvételen, mégis kínzó fájdal­maik és más ízületi kopásra utaló panaszaik vannak.

Egy másik képalkotó eljárás – a mágneses rezonancia (MR) vizsgálat – a lágy szövetek, például az izmok és az inak sérülé­seinek kimutatására alkalmas. Az MR-vizsgálatokkal azonban eddig nem sikerült a röntgenvizsgálatnál jobb eredményeket el­érni az artrózis által érintett ízületek megítélésében.

Hogyan tovább?

Mindenki megdöbbenéssel veszi tudomásul, ha közlik vele, hogy krónikus betegségben szenved. Életünk végéig számítha­tunk az állandó fájdalmakra? Vajon folytathatjuk a munkán­kat, ezután is utazhatunk? A válasz megnyugtató: az artrózis nem olyan betegség, amelytől rettegnünk kell.

• A jó hír. A betegség – még súlyos formájában is – az ízüle­tekre korlátozódik, és nincs kihatással a szívünkre, az agyunk­ra vagy bármely más szervünkre. Napjainkban a betegek több­ségét gyulladáscsökkentő gyógyszerek, testedzés, pihenés, nedves hő és a jelen könyvben bemutatott önsegítő módszerek kombinációjával hatékonyan lehet kezelni (a fájdalmat és ízü­leti merevséget enyhíteni, az ízület mozgékonyságát javítani).
• Műtéti megoldások. Amikor a csípő vagy térd fájdalma és mozgásképtelensége más módszerrel már nem csillapítható, ízületpótló műtét elvégzése válhat szükségessé. A súlyos ízületi kopásban szenvedő emberek többsége látványos javulást vár­hat a beavatkozás után – megszabadulnak a fájdalomtól, és ízületük ismét remekül működik.

Mit ígér a jövő?

Egy Svédországban kifejlesztett új eljárás sorén mintát vesznek az egészséges porcból, amit tenyésztésre elküldenek a laboratóriumba. Amikor több millió sejt képző­dött, a sebészek eltávolít­ják a sérült porcot, és a helyére be ültetik a labo­ratóriumban tenyésztett porcot, még önnél is újabb módszer egy olyan műtéti beavatkozás, amelynek során kis mennyiségű porcot és csontot távolítanak el a beteg lábszárából, azt ledarál­ják, ás a sérült ízületbe helyezik, ahol serkenti a porc növekedését.

Hogyan kezelhető az artrózis?

Nem feltétlenül kell átengednünk életünk irányítását a beteg­ségnek, mivel igenis rendelkezünk elég erővel ahhoz, hogy kor­dában tartsuk. Szinte minden artrózisos eset jól reagál a kezelésekre, ame­lyek sikerrel csillapítják a fájdalmat, oldják az ízü­letek merevségét, segíte­nek megőrizni az érintett személy aktivitását és munkaképességét, meg­óvják és megerősítik az ízületeket, valamint meg­akadályozzák a tünetek újbóli súlyosbodását.

Mindezeknek az ered­ményeknek az eléréséhez az orvossal együttműködve számításba kell vennünk tüneteink súlyosságát, hogy mely ízületek érintettek, és mennyire korlá­toz a betegség a mindennapjainkban, továbbá életkorunkat és esetleges egyéb betegségeinket. Sok beteg számára az alábbiak­ban leírt kezelési módok nagy körültekintéssel megtervezett kombinációja a leghatékonyabb. Minderről részletesebben a későbbi fejezetekben olvashatunk.

Fogyjunk le!

A túlsúly többletterhet ró teherviselő ízületeinkre, különösen a térdünkre és a csípőnkre. Ha artrózisban szenvedünk és túl­súlyosak vagyunk, néhány fölösleges kiló leadása a tünetek je­lentős javulását hozhatja. Az ideális megoldás az olyan étrend, amely egyenletes és fenntartható fogyást tesz lehetővé.

Melegítés vagy hűtés

A forró vizes palack, forró törülköző, hőpárna vagy forró zu­hany formájában alkalmazott hő rendkívül hatékonyan kezeli a kopás okozta fájdalmat és merevséget. Egyelőre ismeretlen okokból a nedves hő nyújtja a legnagyobb enyhülést. Diater-miával vagy ultrahangos kezeléssel mély vagy átható hőt is le­het juttatni az érintett testrészbe. A hideg az akut gyulladásos ízületek számára a legjobb, ez azonban artrózisban ritka.

Testedzés

Artrózisban az orvosok valaha kifejezetten ellenezték a test­edzést, mert úgy vélték, hogy a mozgás további károsodást okozhat az ízületekben. Az elmúlt évtizedben végzett kutatások során azonban kimutatták, hogy a testedzés az ízületi kopás egyik legkiválóbb ellenszere. A megfelelő gyakorlatok csillapít­ják a fájdalmat, javítják a mozgékonyságot, és segítik a fogyó­kúrás erőfeszítéseket. Járulékos előnyként a testedzés az általá­nos egészségi állapotot is javítja.

Gyógyszerek

Sokféle vényre és vény nélkül kapható gyógyszer segíthet csillapítani az artrózis fájdalmas tüneteit. Ezek közé tartozik a fájdalomcsillapító paracetamol, a külsőleg alkalmazandó krémek (különösen a térd és az ujjak bedörzsölése hatékony) és a nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek (NSAID-k), például az ibuprofen. Ez utób­biak a fájdalom csillapítása mellett a gyul­ladást is csökkentik. Az újabb típusú nem szteroid gyulladáscsökkentők, mint a celecoxib és a meloxi-cam, jóval kisebb valószínűséggel okoznak vérzést és egyéb gyomor-bél rendszeri mellékhatásokat, mint elődeik.

Hialuronsav-injekció

Azoknak a csontízületi gyulladásos betegeknek, akiknek a nem szteroid gyulladásgátlók és más fájdalomcsillapítók nem segí­tettek, egy új kezelés is a rendelkezésükre áll: a hialuronsav-injekciókúra. Ez az anyag természetesen jelen van az ízület ke­nését végző ízületi folyadékban. A zselészerű hialuronsavat hetente fecskendezik a térdbe három-öt héten keresztül. Ezek az injekciók klinikai kísérletekben ugyanolyan hatéko­nyan enyhítették akár több hónapig is a fájdalmat, mint a nem szteroid gyulladásgátló gyógyszerek folyamatos szedése.

Szteroidinjekciók

A szteroidoknak az érintett ízületbe történő közvetlen befecs­kendezésével ideiglenesen csillapítható a fájdalom, és csökkenthető a gyulladás. A szteroidokat általában intenzív fájdalom és gyulladás fellángolása esetén írják fel, illetve akkor, ha a beteg­nek nem használ más fájdalomcsillapító. Ezt a rövid távon eredményes módszert a mellékhatások veszélye miatt évente két-három alkalomnál többször nem szabad használni.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.