Koleszterin szívinfarktus

A szívinfarktus “járvány” – Nem volt mindig így!

Hogyan is kezdődött?- A kezdetek

Jegyezzük meg! A szívinfarktus a XX. század betegsége, elsősorban a civilizált országokban, ezért sorolják a civilizációs betegségek közé. Magyarországon először 1938-ban írta le Hajnal professzor a szívinfarktusra vonatkozó tudnivalókat.

Ebben az időben az összes halálozás 10%-a volt csak szívkoszorúér eredetű. Ez az arány még a II. világháború alatt sem változott, egészen 1950-ig. Ezután jelentősen, majd ugrásszerűen megnőtt a koszorúér eredetű halálozás aránya. A nyugati országokban is hasonló tendencia érvényesült. A 80-as években – egy európai felmé­rés szerint – a 35-55 éves, tehát az aktív, munkavégző korosz­tályban a szív- és érrendszeri betegségek már vezető halálok­ként szerepeltek.

A 70-80-as években a világon a legtöbb infarktus Finnországban, az Egyesült Államokban és Skóci­ában volt. A felsorolt országokban 3-4-szer annyi infarktus fordult elő, mint például a mediterrán országokban. A fejlődő országokban eközben még ritkaságszámba ment az infarktus, a busmanok között például nem is fordult elő, az afrikai or­szágokban is csak a civilizált országokénak töredékét írták le.

Nem minden országban egyenlő az infarktusok száma.
Nem minden országban egyenlő az infarktusok száma.

De azért vannak különbségek Országokon belül a kialakulást illetően:

Az európai észak-dél különbség mellett, egyes országokon belül is mutatkoztak különbségek. Ezek jelentős részben a ko­leszterinszint különbözőségével magyarázhatók. Ahogy a nyugati országokban a prevenciós programok beindultak, a táplálkozás, a dohányzási szokások, az életmód jelentősen megváltoztak, a 80-as években mintegy 20 országban csök­kent az infarktusok száma, különösen az Egyesült Államok­ban és Finnországban. A 90-es években a halálozásban a volt szocialista országok vették át a vezető szerepet, de az ezredfordulóra már Magyarországon, Lengyelországban is megindult a csökkenés, míg Kínában, Japánban napjainkban éppen nő a szívinfarktus kockázata.

A szívkoszorúér-elzáró­dást és ennek következtében infarktust szenvedett betegek 1/4-e még a kórházba jutás előtt hal meg hirtelen halállal, a kórházi kezelés során a legkorszerűbb eljárások alkalmazása mellett is elveszítjük a betegek 15-25%-át. Ezért a szívinfark­tus csökkentésében lényeges áttörés csak a megelőzéstől várhatunk.

Vigyázat! A megelőzésben a rizikófaktorok befolyásolása: a koleszterinszint, a vérnyomás, valamint a dohányzás csökkentése elsődleges fontosságú!

Ezzel egy időben az egészség­ügyi ellátás is javul, pontosabbak a diagnosztikus és terápiás lehetőségek. E két tényező együttesen eredményezi a szív- és érrendszeri eredetű halálozás lassú visszaszorulását. A rizikó­faktorok közül a koleszterin szintjének kiemelkedő szere­pe van, ezért az a szívinfarktus-eredetű halálozás megelőzésé­ben legutóbbi évtizedben és jelenleg is az ezzel kapcsolatos kutatások, vizsgálatok, gyógyszerek egyre nagyobb hangsúlyt kapnak.

A koleszterin szerepe a szívinfarktusban

A 3 fő rizikófaktor:

Évtizedes kutatások alapján a 70-80-as évekre kialakult az az álláspont, hogy a szívinfarktusnak három önálló kockázati tényezője (rizikófaktora) van, a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás és a dohányzás. Ezek mindegyike külön-külön is képes szívkoszorúér-betegséget létrehozni, de ha együttesen vannak jelen, akkor a kockázatot növelő hatásuk exponenciálisan növekszik, megsokszorozódik.

Ezen három fő rizikófaktor mellett az orvosi irodalomban még 260 más, olyan tényezőt ismertettek, amelynek jelenléte az infarktus kockázatnövelő hatását valamilyen vizsgálatban már bizonyí­totta. Ezek közül az elhízás és a cukorbetegség az utóbbi években az infarktus fő rizikófaktorai közé került.

A szívinfarktusnak egyik kockázati tényezője a magas vérnyomás.
A szívinfarktusnak egyik kockázati tényezője a magas vérnyomás.
Vigyázat! A rizi­kófaktorok közül a koleszterinről bizonyították, hogy magas koleszterinszint mellett gyakoribb az infarktus kockázata, és hogy a koleszterinszint csökkentésével ez a kockázat csök­kenthető, sőt bizonyos mértékig a kísérő érelmeszesedés is visszafejleszthető.

Ezeket a megállapításokat azonban számta­lan komoly, nagyméretű vizsgálat előzte meg, melynek rövid áttekintése tanulságos lehet a szívinfarktus-folyamat kialaku­lásának megértésében, és bátorítást ad arra, hogy nem egy „el­kerülhetetlen és végzetes járványról”, hanem megelőzhető és befolyásolható betegségről van szó.

A szívkoszorúér-elmeszesedés folyamata – Mégsem úgy van ahogy gondoltuk?

Sokáig úgy képzeltük el a szívkoszorúér-elmeszesedés folya­matát, hogy a szívkoszorúerekben általában körülírt helyeken lerakódó koleszterin-mész beszűkíti az erek belfelületét, és amikor ez a szűkület eléri a 80-90%-ot, akkor a lelassult ke­ringéshez vérrögösödés, trombózis kapcsolódik, elzáródik az ér. Ennek következtében a mögöttes területen szívizom-elha­lás, szívinfarktus alakul ki. Ezeket a koleszterin-mész lerakó­dásokat plakkoknak nevezi az orvostudomány.

Érelzáródás

Akiknek kisebb méretű pklakkja van, ott elkerülhető az infarktus?

Az elmúlt évtizedekben azonban kiderült, hogy elsősorban nem azok kapnak infarktust, akiknek a megnövekedett plakkja már csaknem elzárta a szívkoszorúeret, hanem elsősorban azok, akiknek akár 50%-os szűkületnél is kisebb mértékű plakkja van, de a plakk összetétele kedvezőtlen, tele van zsírokkal, ko­leszterinnel, kevés benne a mész. Az ilyen plakkot körülvevő tok könnyen megreped, a magja szabaddá válik, amelyen a vérből oda kerülő vérlemezkék megtapadnak.

A dohányzás nagyban hozzájárul az infarktus kialakulásához.
A dohányzás nagyban hozzájárul az infarktus kialakulásához.

Az így kialakult vérrögök mérsékelt fokú szűkület esetén is könnyebben elzárják a szívkoszorúerétől. Ez a felfedezés – amit számos kórbonctani vizsgálat is bizonyított, – megváltoztatta a szívkoszorúér-betegség kivizsgálásának és kezelésének a me­netét is. Kiderült, hogy a szervezet koleszterinszintjének csökkentésével a plakk koleszterintartalma is csökken. így a sérülékeny plakk stabillá válhat.

Ennek megfelelően a koleszterinszintet csökkentő eljárások és gyógyszerek nemcsak a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének, hanem kezelésének a gyógyszerei közé is bekerültek. A betegség megelőzését azonban jóval élőbbről és jóval korábban kell kezdeni.

Koleszterinnel létrehozott érelmeszesedés

Kutatási eredmények! 1913-ban egy pétervári kutató, Anyicskov nyulak tápláléká­hoz nagy adag koleszterint keverve, néhány hónap alatt a nyu­lak főverőerén, aortáján makroszkóposán és mikroszkóposán is kimutatható koleszterin lerakódást, az emberi érelmeszese­déshez hasonló elváltozást tudott kimutatni. A koleszterin­etetéssel létrehozott érelmeszesedés mellett egyúttal észlel­te a vér koleszterinszintjének emelkedését is.

(Érdekes, hogy ilyen kísérleteket genetikai okokból kutyákon és macskákon kevésbé, nyulakon és patkányokon sokkal könnyebb volt lét­rehozni.)

Az állatkísérletek után az emberi kutatások is előrelendültek.

Kimutatták, hogy a magas koleszterinszint gyakran csalá­don belül öröklötten, halmozottan fordul elő. (Orvosi nomenklatúrával familiáris hypercholesterinaemiának neve­zik azt az öröklődő állapotot, amikor a koleszterinszint a bel­ső termelés fokozódása miatt magas.) Ilyenkor nem ritkán a szemhéjon sárgás koleszterin-lerakódások ún. xanthelasmák is láthatók, mely az egyetlen külső jele lehet a magas kolesz­terinszintnek.

Nobel-díj a koleszterin kutatásáért

A lipid-anyagcsere, a koleszterinkutatás egyik legkiemelke­dőbb állomása volt, amikor 1985-ben Brown és Goldstein or­vosi Nobel-díjat kapott a koleszterin okozta betegségekkel kapcsolatos, több mint 10 éven át folytatott, eredményes ku­tatómunkáért, “mert felfedezéseik széles és lenyűgöző teret nyitottak a kutatók számára az érelmeszesedés okozta betegsé­gek birodalmában”. A két tudós kimutatta, hogy a sejtek az LDL által szállított koleszterint nagyrészt a felszínükön kép­ződő ún. LDL-receptorok, felfogókészülékek segítségével tudják felvenni a vérből

Nobel-díj a koleszterin kutatásáért
Nobel-díj a koleszterin kutatásáért

A receptorok szerepe:

Ezeknek a receptoroknak a száma öröklötten vagy különböző hatásokra más és más lehet, és a kapacitásuk sem korlátlan. Ha a koleszterin, és vele párhuza­mosan az LDL-koleszterinszint nő, akkor ezek a receptorok már szubmaximálisan telítettek. Minél magasabb a szint, an­nál inkább. Ha pedig – mint a familiáris hypercholesterinaemia öröklött eseteiben – a receptorok fele hiányzik, és ezek nem tudnak több koleszterint felvenni, a felesleg részben visszamarad a vérben és lerakódik az érfalban: kialakul az ér­elmeszesedés.

Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy a koleszterin sejtbe jutásá­nak, valamint lerakódásának más útjai is vannak. Bizonyos esetekben a koleszterin-lerakódás nem a klasszikus úton – a receptorokon -, hanem másként megy végbe: a koleszterin különböző tényezők hatására közvetlenül a plakkba kerül. Mindez kedvez az érelmeszesedés-folyamat kialakulásának, tehát az érfal sejtjeiben nő a koleszterin koncentrációja. A No­bel-díjas kutatás nemcsak tudományos érdekességű, hanem megteremtette a lehetőségét annak, hogy olyan gyógyszere­ket kísérletezzenek ki, amelyek befolyásolják a receptorok működését, ezáltal csökkentik a vér koleszterinszintjét.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.