• táplálkozás

Feldolgozott élelmiszerek és magas koleszterin-szint kapcsolata

Az igazság a táplálkozási szokások mögött: Evolúció és tudományos eredmények

Mivel etetik az állatkertben a vadállatokat? Természetesen olyasmivel, ami hasonlít az eredeti környezetükben fogyasztott táplálékukhoz. Hogyan táplálkoztunk mi, emberek, a gyorséttermek, a nagyüzemi hústermelés és a fagyasztott készételek megjelenése előtt? A táplálék java részét akkor növényi eredetű ételek tették ki. A gabonafélék magvait nagyrészt egészben fogyasztották, nem pedig tápanyag- és rosttartalmuktól megfosztva. Megdöbbentő módon az emberi táplálkozás sokkal többet változott az elmúlt néhány évtizedben, mint a megelőző hosszú évezredek alatt.

Sajnálatos módon az emberi táplálkozás sokkal többet változott az elmúlt néhány évtizedben.

Mi áll a génjeinkben?

Genetikailag vadászó-gyűjtögető elődeink étrendjére vagyunk programozva, arra, amit az ember a megjelenése óta eltelt idő 99,6 százalékában fogyasztott. Területileg ugyan voltak eltérések, de alapvetően nagyjából a következők voltak a fő jellemzői.

• A bevitt energia legfeljebb 30 százalékát tették ki fehérjék.
• Az energiabevitel 45-60 százaléka származott szénhidrátokból (kivétel nélkül magas rosttartalmú összetett szénhidrátokból).
• Az energia bevitel 20-30 százalékát adták a zsírok (elsősorban telítetlen zsírok).

Hogyan táplálkoztak elődeink?

Indulás vacsorázni

Őseink nyilvánvalóan ettek húst, ha hozzá tudtak jutni, ami azt sugallja, hogy a hús önmagában nem rossz dolog. Ámde az a hús, amit fogyasztottak, vadállatokból származott, nem pedig szűk karámokba rekesztett marhákból, apró ketrecekben szorongó tyúkokból vagy zsúfolt telepeken hizlalt disznókból. Mivel a vadak a szabad természetben legeltek, húsukban több volt az omega-3 zsírsavaknak nevezett telítetlen zsírokból (amelyekről később bővebben is lesz szó).

Ma azonban a húsukért tartott állatok túlnyomó többségét jelentős részben feldolgozott takarmánnyal táplálják (ahelyett, hogy a szabadban legelhetnének, vagy az omega-3 zsírsavak képződéséhez nélkülözhetetlen gabonával, magvakkal vagy moszatokkal etetnék őket), s emiatt nagyon kevés van bennük e létfontosságú tápanyagból. Ráadásul a vadon élő állatok húsának eleve igen alacsony a zsírtartalma – a teljes energiatartalom alig 5 százaléka, míg a kukoricával etetett marhák húsában ez az arány inkább 30 százalék.

Őseink az elejtett állatok minden ehető porcikáját megették – beleértve a csontvelőt, a májat és egyes egyéb szerveket is -, így meglehetősen sok koleszterint fogyasztottak – talán még többet is, mint amennyi a mai átlagos emberek étrendjében szerepel. Sok tojást ettek, a tengerparton élők táplálkozásában pedig fontos szerep jutott a csigáknak, kagylóknak és rákoknak. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy a koleszterinszintjükkel nem volt semmi gond

Az ősember idejében nem volt gond a koleszterin szinttel.

Honnan tudjuk ezt?

Például onnan, hogy a ma még élő vadászó-gyűjtögető törzsekhez, illetve a nem iparosodott körülmények között élő népekhez tartozók esetében nemigen fordul elő magas koleszterinszint. A tudományos adatok egyelőre nem adnak egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy az étrendi koleszterint figyelembe kell-e egyáltalán venni, különösen azok esetében, akiknél magas a szívbetegség kockázata. Ugyanakkor egyre több kutatási eredmény jelzi, hogy aki összességében egészségesen táplálkozik, annál az étrendi koleszterin nemigen hat a vér koleszterinszintjére.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.