A belső receptoringerlő hatású szerek
A receptorhoz való kötődésük alapján több alcsoportot lehet megkülönböztetni a béta-blokkolók között. Az ún. belső receptoringerlő hatással is bíró szerek, ami azt jelenti, hogy a receptorhoz kötődve kismértékben utánozzák a receptor saját élettani anyagának, az adrenalinnak a hatását, ezáltal a gátló hatás mérséklődik, és az ilyen szerek pl. nem csökkentik túlságosan a pulzusszámot, vagy a szívösszehúzódások erejét.
Az előző cikkekben felsorolt szerek viszont nem rendelkeznek belső receptoringerlő hatással, ezért elsősorban olyan betegek kezelésében van fontos szerepük, akiknek eleve magas a pulzusszámuk, pl. pajzsmirigytúlműködés következtében, vagy akiknek célszerű a szív munkáját erélyesebben csökkenteni, így a koszorúserek elmeszesedése miatt mellkasi fájdalomtól (anginától) szenvedő betegek esetében.
Fontosabb tudnivalók
A Propranolol és a Tobanumot viszont nem szokták adni inzulinnal kezelt cukorbetegeknek, mert esetleges inzulin-túladagolás esetén fokozhatják a vércukorszint-csökkenés káros hatásait, és lassítják a vércukorszint normalizálódását. Egyéb anyagcserehatásuk sem túl, kedvező mert növelik a vér zsíralkatrészeinek szintjét, ami fokozza az érelmeszesedést. Ebből a szempontból a Visken tűnik a legkevésbé ártalmas szernek. Külön említjük meg a Betalocot, melynek az a jelentősége, hogy asztmára hajlamos betegek is szedhetik kellő óvatossággal.
A béta-receptorok ugyanis a hörgők falában is kimutathatók, és itt ellazulást okoznak, bénításuk tehát hörgőgörcsöt, vagyis asztmás rohamot válthat ki. A hörgők falában levő receptorok kis fokban eltérnek a szívizomban levő receptoroktól, ezért lehetett olyan gyógyszert kidolgozni, mint a Betaloc, mely kardioszelektív (cor = szív, selectio = válogatás), vagyis csak a szívizomzathoz kötődik, a hörgők falában levő receptorokhoz nem. Súlyos asztmában azonban ezt a gyógyszert sem szokták megkockáztatni.
Hipertónia kezelése
A béta-receptor-bénítók ma is fontos szerepet töltenek be a hipertónia kezelésében, elsősorban azért, mert aránylag kevés a mellékhatásuk. Fontos tulajdonságuk, hogy nem okoznak só és vízvisszatartást a vesében, így vizelethajtók nélkül is adhatók. Legfőbb alkalmazási területük a fiatalkori hipertónia, különösen annak gyorsult vérkeringéssel járó változatának kezelése, mert itt különösen jól ki lehet használni a béta-blokkolók szívműködést fékező hatását, és nem kell tartani a szív kimerülésétől. A szívre kifejtett gátló hatását használjuk ki, mint már említettük az angina pektorisz kezelésében, az ilyen betegek akkor is kaphatnak béta-
receptor-gátlókat, ha vérnyomásuk normális.
Hatásuk
A vérnyomáscsökkentő hatás kifejlődéséhez legalább 1-2 hét szükséges, míg a szívre kifejtett gátló hatás már napok alatt jelentkezik. Tartós szedés esetén sok esetben csökkenteni lehet az adagokat 1-2 év után, a hatóanyag szervezeten belüli feldolgozásának feltételezett lassulása következtében.
Általában azt lehet mondani, hogy a hatóanyag feldolgozása tekintetében jelentős egyéni különbségek lehetnek, ezért a gyógyszer adagját mindig adott beteg érzékenységétől függően kell megválasztani, előfordul, hogy a pulzusszám ugyanolyan mértékű csökkenéséhez az egyik betegnek tízszer annyi gyógyszerre van szüksége, mint a másiknak.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.