• hipertónia
• sport

A rendszeres fizikai aktivitás szerepe a hipertóniások számára

Ha az orvos engedélyezte a fizikai aktivitás indítását, akkor:

• óvatos, kisfokú fizikai aktivitással induljunk, különösen, ha előtte nem végeztünk egyáltalán rendszerese testmozgást,
• ha egyszer elkezdtük a mozgásterápiát, akkor ne hagyjuk abba lehetőleg egy napra sem; lényeg, hogy a tréning folyamatos legyen,
• a fizikai terhelés fokozatosan növelhető az orvos által javasolt határig,
• indokolt a tréning elindítása során legalább egy hétig a pulzus és a vérnyomás mérése. Ma már számos önmérő eszközzel rendelke­zünk. Célszerű a terhelés előtt, majd 5-10-30-60 perc múlva mérés-kontrolit végezni.

Mire kell figyelni? Mikor tanácsos abbahagyni a tréninget?

• ha mellkasi nyomást érzünk
• ha a pulzusszám 100 fölé emelkedik
• ha igen erős légszomjat, szédülést, gyengeséget érzünk
• ha extra szívütéseket (szívritmuszavar) érzünk

A fizikai tréningnek vannak általános ellenjavallatai, ezek betartása kötelező:

• asztma, krónikus hörghurut, más tüdőbetegség, inzulinos cukor­betegség, stb. Ezeket azonban jobb, ha kezelőorvosa mondja el
• 65 év felett csak az orvos által pontosan meghatározott formájú és menetrendű fizikai terhelést lehet végezni

Milyen mozgásformákat válasszon egy hipertóniás beteg?

• séta kellemes környezetben (erdő, tópart)
• nem erőltető kerti munka (ásás, kapálás; terhek emelése nem szerencsés)
• úszás
• lassú futás (kocogás)
• kerékpározás

Néhány javaslat, amely segíti az olvasót a folyamatos mérsékelt tréningek szabályozásában. A javasolt tréningtervek a nemzetközi szak­lapok ajánlása alapján került összeállításra, de a kezelőorvossal ezt is érdemes megbeszélni.

Milyen figyelmeztető jelek lehetnek, amelyek a testedzés azonnali megszüntetését indokolják?

• hirtelen elsápadás
• erőteljes izzadás
• sápadt, fehér bőr, izzadással
• megszédülés, gyengeségérzés
• ájulásérzés
• zavartság

Magasvérnyomás-betegségben szenvedő ember ne műveljen erőteljes sportolást, erőltetett futást, nagy erőkifejtést igénylő emeléseket, nehéz földmunkát.

Napi életünk rohanó tempójában belső jelzőrendszert is kiépíthetünk. Ilyen „jelzőlámpák”:

• mielőtt beül az autójába, gondolja meg, nem juthat-e el oda gyalog is, vagy más közlekedési eszközzel,
• munkahelyén ne menjen autóval a 100 méterre lévő ebédlőbe,
• este, ha hazaér, mielőtt leülne a tévé elé, gondoljon arra, hogy hasznos lenne egy kis séta,
• ne egyen sokat, inkább mozogjon,
• ha nyáron strandol, mielőtt autójával „behajt a Balatonba”, gondol­jon arra, nem helyesebb-e távolabb a parttól parkolni, majd odasétálni,
• ha erdőben, parkban vagy csak úgy a szabadban sétál, talán helye­sebb, ha nem gyújt rá, hanem inkább beszívja a kellemes levegőt.

Az életminőség megítélése

Az utóbbi években rengeteget olvashatunk erről a kérdésről. Lényege, hogy akkor jó egy gyógyszeres kezelés,

• ha az az életaktivitást, közérzetet javítja
• ha a magasvérnyomás-betegséggel összefüggő panaszok megszűnnek
• ha a gyógyszerek nem okoznak mellékhatásokat

Miért hasznos az életminőség mérése?

Akkor, midőn egy kezelés sikerét az orvos megítéli, arra alapoz, hogy a betegnél elegáns és nem ritkán bonyolult paramétereket határoz meg, és bizonyítja a paraméterek javulásán keresztül a beteg gyógyulását. A kémi­ai vagy biológiai jellemzők sikeres változtatása elbűvöli az orvost még akkor is, ha a beteg közérzete nem jó. Ez nem a „műtét sikeres, de a beteg meghal” módozata, hanem az orvos természetes bizonyítási eljárásának része. Ez nagyon hasznos az orvos számára, de kevésbé érdekes a beteg szemszögéből.

Őt nem a paraméterek érdeklik, hanem az alábbi szempontok:

• megszűntek-e az addig észlelt panaszai
• jelentkeztek-e új tünetek
• közérzete javult-e vagy éppen rosszabbodott
• fizikai állapota változott-e: javult vagy romlott
• gondolkodása, koncentráló képessége változott-e vagy változatlan maradt
• munkaképessége fokozódott vagy rosszabbodott
• szexuális aktivitása keveset vagy erősen romlott-e … stb.

Ezek azok a szempontok, melyeket az ún. életminőségi vizsgálatok megmutatnak.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.