• hipertónia
• kortizol
• vese

Mellékvesekéreg túltermelése és a Conn-szindróma – a hipertónia okai

A mellékvesekéreg a mellékvesének másik, a velőtől anatómiailag és működés szempontjából is teljesen elkülönült része, mely maga is több rétegből áll, és számos olyan hormont termel, melyek túlter­melése külön-külön is magas vérnyomást okozhat.

Összefoglalóan kéreghormonoknak nevezzük ezeket, közös tulajdonságuk, hogy az anyagcsere különböző szakaszait szabályozzák, és egyik közülük a nátrium-anyagcserére kifejtett hatása révén közvetlenül is szere­pet játszik a vérnyomás szabályozásában. Láttuk, hogy a nátrium a konyhasó egyik alkotóeleme felhalmozódása a szervezetben a vérnyomást emeli.

Aldoszteron hatása

A mellékvesekéreg középső ré­tegének hormonja, az aldoszteron egyik pontos hatása, hogy a vesén keresztül történő nátriumürítést csökkenti, azonos konyhasóbevitel mellett így fokozatosan túltelítődik a szervezet nátriummal, a vér­nyomás tehát nőni fog.

Ez is egy védekezési mechanizmus: ha vala­milyen okból csökken a vérnyomás, az aldoszteron termelése foko­zódik, és bár nem azonnal, csak néhány nap alatt növekszik a vérnyomás. Az aldoszteron tehát a vérnyomáscsökkenés elleni vé­delem második vonalának tekinthető hatása nem gyors, de tartós. Az első védelmi vonalhoz tartozó hormonok: az adrenalin, a noradrenalin és a korábban tárgyalt renin-angiotenzin rendszer gyorsan képesek emelni a vérnyomást vészhelyzetben, de a keringésben ezek a hormonok nagyon gyorsan elbomlanak, így hatásuk is múló.

Conn-szindróma

Az aldoszteron nem közvetlenül növeli a vérnyomást, hanem a nátrium­felhalmozódáson keresztül, ami maradandóbb vérnyomás emelke­dést eredményez. Az aldoszteron kóros, indokolatlan túltermelése viszont akkor is növeli a vérnyomást, amikor erre nem volna szük­ség. Ezt tapasztaljuk hiperaldoszteronizmusban, ilyenkor vagy egy kis egyébként jóindulatú daganat termeli a többlethormont, vagy a mellékvesekéreg aldoszteront termelő rétege mindkét oldalon megnagyobbodik, és nagy mennyiségben választja ki a vérbe a hor­mont.

A Conn-szindróma tüneti

Első leírójáról ezt a betegséget Conn-szindrómának is neve­zik, felismerését megkönnyíti, hogy az aldoszteron amellett, hogy a vesében fokozottan visszatartja a nátriumot a kálium­ürítést, valamint a savas tulajdonságú anyagok kiürítését fokozza. A fokozott káliumveszteséget jól ki lehet mutatni a vizeletben, de a las­san feltétlenül kialakuló káliumhiány panaszokat is okoz a betegnek: nagyfokú izomgyengeséget érez, és éjszaka sok vizeletet ürít.

Ha a beteg ilyen panaszokkal jelentkezik és vérnyomása magas, feltétle­nül gondolni kell Conn-szindróma lehetőségére, persze csak akkor, ha a káliumvesztés egyéb okait kizártuk. Ugyanis nagyon hasonló tü­neteket, alacsony vérkáliumszint-értéket és jelentős vizelettel törté­nő káliumvesztést okozhat a vizelethajtó gyógyszerek rendszeres szedése, nagy mennyiségű hashajtó, tartós alkalmazása pedig a szék­lettel történő káliumvesztést fokozhatja olyan mértékben, hogy ez már a vér káliumszintjének csökkenéséhez vezet.

A Conn-szindróma egyértelmű bizonyításához meg kell határozni a vér aldoszteron-szintjét és az aldoszteron vizelettel ürülő lebontási termékeit. Ha az aldoszterontermelés csak kismértékben fokozott, és a hormonmeg­határozások eredményei közel esnek a normális szint felső határá­hoz, meg kell próbálni az aldoszteronelválasztást külső ingerekkel fokozni (pl. 12 órás állással, vízhajtó adásával), mert a kóros aldoszteronelválasztás erősebben reagál, és igen magas most már bizonyító értékű, leletet kapunk.

Spironolakton gátló hatása

Ha a diagnózist így egyértelművé tettük, izotópvizsgálat segítségével meg kell állapítani, hogy a mellékvesekéreg daganata vagy kétoldali túlműködése okozza-e a magas vérnyomást és a tüneteket: előző esetben ugyanis műtéti megoldásra van szükség, míg a túlműködés ellensúlyozására gyógyszer szedése is elegendő lehet.

A spironolakton ugyanis gátolni tudja az aldoszteron hatását a vesében, így nem következik be sem nátrium­visszatartás (és annak következtében hipertónia), sem kálium- vagy savvesztés (utóbbi nem szokott tüneteket okozni, de a szervezet fo­lyadékterei, így a vérsavó lúgos irányba történő eltolódása, ha hosszú ideig fennáll, károsíthatja az anyagcserét, főleg a csontok­ban). Az aldoszterontermelő daganat sikeres eltávolítása végleges gyógyulást eredményez.

Kortizol hormon túltermelése

A mellékvesekéreg legkülső rétegében olyan hormonok termelőd­nek, melyek elsősorban a cukor- és fehérje-anyagcserére hatnak. Legfontosabb közülük a kortizol, mely fontos szerepet játszik a ma­gyar származású Selye stresszelméletében. Ez a hormon ugyanis szintén felkészíti a szervezetet a terhelés elleni védekezésre, fokozott termelése elősegíti, hogy a szövetek különösen az agy energiaellátása megnövekedett szükséglet esetén is, a vércukorszint emelése révén biztosítva legyen.

A kortizol kismértékben a vérnyomást is emeli, ami szintén része lehet a stresszre adott reakciónak, és a vér­nyomáscsökkenés elleni védekezés második védelmi vonalának felel meg. Jelentősége tehát a többi vérnyomásemelő hormonhoz képest nem túl nagy, de kóros túltermelésének egyik fontos tünete lehet a vérnyomás tartós emelkedése.

A kortizol túltermelésének okai

A kortizol túltermelése az aldoszteronhoz hasonlóan  lehet egy kis mellékvesekéreg-daganat követ­kezménye, de a kéreg külső rétegének egyenletes, mindkét oldali megvastagodása és fokozott működése is felelős lehet túlzott mennyiségű hormon termeléséért. Ez utóbbi leggyakoribb oka a mellékvesekérget irányító agyalapi mirigy (hipofízis) fokozott mű­ködése, első leírójáról ezt a betegséget nevezzük Cushing-kórnak (ejtsd: kusing).

Nagyon jellemző ezeknek a betegeknek az arca és alkata, az arc kikerekedik („holdvilágarc”) és általában pirospozs­gás a vörösvértestek számának megszaporodásától és a bőr alatti erek tágulásától, a testen pedig sajátos elhízás jelei láthatók: a csípő keskeny marad, a has viszont megnő, és zsír rakódik le a hát felső részén is („bölénynyak”). A has és comb bőrén gyakoriak a széles, vöröses-lila szabálytalan csíkok, ún. striák. Mindehhez jellegzetes laboratóriumi eltérések elsősorban a vércukorszint emelkedése társulnak.

Cushing – kór

A Cushing-kórban szenvedő beteget szinte ránézésre fel lehet ismerni, nem szabad azonban elfelejteni, hogy az arc és a test, hasonló deformálódását okozhatja a kortizol (vagy hasonló hatású más gyógyszer) tartós adagolása is, amit bizonyos gyulladásos és al­lergiás betegségekben (pl. asztmában) kiterjedten alkalmazunk. Ha ilyen gyógyszert a beteg nem szed, a külső jelek és tünetek alapján el kell kezdeni a kivizsgálást, mely először hormonmeghatározások­ból áll.

Részben a kortizol lebontási termékeit kell meghatározni a vizeletben, részben a kortizol vérszintjének napi ingadozását kísér­jük figyelemmel. Ugyanis egészséges emberen a kortizolszint a vér­ben reggel a legmagasabb és este lényegesen alacsonyabb, Cushing-betegségben reggel igen magas értékeket kaphatunk, és elmarad a vérkoncentráció csökkenése az esti órákra.

Cushing-betegség diagnózisa

Azt a jelenséget is ki­használjuk a pontos diagnózishoz, hogy egészséges emberen kívül­ről adott kortizol (vagy kortizolhoz hasonló gyógyszer) a szervezet saját termelését leállítja, mert a hipofízis érzékeli a vérben levő ma­gas hormonszintet (amit a kívülről bevitt hormon hozott létre), ezért a kortizoltermelés leállítására ad utasítást a mellékvesekéregnek. Cushing-betegségben azonban nem áll le az amúgy is fokozott korti­zoltermelés, vagy csak egy kis csökkenést észlelhetünk.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.