Elősegíti-e az izommunka a visszérbetegség kialakulását?
Az álló munka elősegíti a visszérbetegség kialakulását, különösen az erre hajlamos egyénekben, veleszületett vénafal-gyengeség és vénabillentyű-gyengeség esetén.
A vénák szerepe nem egyszerűsíthető le arra, hogy visszajuttatják a vért a kapillárisokból a szívbe, hanem módosítják a hemodinamikai paramétereket, s aktívan részt vesznek a cardiovascularis adaptációban . A vénás keringés kóros megváltozása igen súlyos megbetegedéseket is okozhat. Visszértágulat akkor alakul ki, amikor valamely ok miatt nem zárnak tökéletesen a vénákban lévő billentyűk.
Anatómiai felépítésük és elhelyezkedésük alapján négyféle vénabillentyűt különböztetnek meg, de élettani szempontból az a lényeges, hogy egészséges emberben a vénabillentyűk tökéletesen zárnak, s megakadályozzák, hogy a vénákban a vér visszafelé, a kapillárisok felé áramoljon.
A vénabillentyűk szakaszokra osztják a vénákat, s így a teljes vénás véroszlop hidrosztatikai nyomása helyett csupán az adott érszakaszban lévő vér hidrosztatikai nyomása hat az érfalra ortosztatikus testhelyzetben. Ha bármely okból (öröklött vénafalgyengeség, álló foglalkozás stb.) úgy kitágul a véna, hogy a vénabillentyűk nem zárják el az eret, akkor megnő a véroszlop hidrosztatikai nyomása. Emiatt lassabban áramlik a vér a szív felé, következésképpen felgyülemlik a vér a kitágult vénákban.
Ezért tovább növekszik a véroszlop nyomása, még inkább lassul a véráramlás, mígnem a lassan áramló vér bealvad, trombus képződik. A trombusképződés súlyos következményekkel (embolizáció, érfalgyulladás stb.) járhat. Következésképpen a visszértágulat gyógykezelést igényel.
Kiket érint? Megelőzés
Bármely vénás érszakasz kitágulhat, de leggyakrabban az alsó végtag (v. saphena magna) vénáin jelentkezik a visszértágulat. Főként a középkorúak betegsége. A visszértágulat kialakulása megelőzhető, ezért különös gondot kell fordítani a kockázati tényezőkre (családi előfordulás, álló foglalkozás stb.). A megelőzés legjobb módja a rendszeres testedzés, elsősorban a dinamikus végtagmozgásokat igénylő gyakorlatok (pl. kocogás, futás, úszás).
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.