Magasvérnyomás kezelése

Érelmeszesedés és trombózis az agyban – hipertónia szövődményei

Azt mondjuk tehát, hogy hipertóniában a betegség a szövődmé­nyeken keresztül realizálódik. E szövődmények közös oka az élet­fontos szervekben bekövetkező érelmeszesedés, vagyis az erek tönk­remenetele a rájuk nehezedő, állandó magas nyomás következtében.

Mivel magasvérnyomás-betegségben kizárólag az artériák területén növekszik a nyomás, csupán ezek az erek károsodnak, de mivel az artériákon keresztüljut el az oxigénnel felfrissült vér a szövetekhez, a tartós oxigén- és táplálékhiány előbb-utóbb ezeket is károsítja, ami később a sejtek pusztulásához is vezet.

Érelmeszesedésben károsodó szervek

Különösen azok a szervek ká­rosodnak, melyek oxigén- és tápanyagigénye nagy, valamint azok, amelyekben az erek szerkezete különlegesen finom és sérülékeny. Ezek a szervek az agy, a szívizomzat, a vese és a szem. Nem vélet­len, hogy a hipertóniabetegség általában ezeket a szerveket szokta leghamarabb megtámadni, és a legsúlyosabb elváltozások is e szer­vekben alakulnak ki.

Trombózis kialakulása

A tartósan magas vérnyomás hatására először a kisebb erek, az arteriolák károsodnak. Az erek falát bélelő, legbelső sejtréteg, az ún. endotélium fellazul, és résein keresztül megindul a különböző, vér­ben keringő anyagok kiszivárgása és lerakódása az érfalban.

Kezdet­ben fehérjeszerű anyagok halmozódnak itt fel, majd koleszterin, vé­gül különösen a nagyobb erek falában kalcium is lerakódik. Ehhez csatlakozik az arteriolák falában levő, azok keresztmetszetét a pillanatnyi szükségletnek megfelelően szabályozó simaizomsejtek szaporodása.

Megvastagszik az érfal

Mindezek a változások azt eredményezik, hogy az érfal megvastagszik és merevvé válik, az ér belvilága pedig beszűkül. Ez önmagában is káros a szövetek vérellátása szempontjából, de to­vábbi veszélyt jelent, hogy az érfal belseje egyenetlenné, érdessé vá­lik, ami kedvez a vérlemezkék kitapadásának.

A vérlemezkék (trombociták) élettani körülmények között a véralvadásban játsza­nak fontos szerepet: ha egy ér megsérül, ezen a helyen összecsapód­nak és a vérből kiváló hálózatos szerkezetű anyaggal, a fibrinnel együtt szinte dugót alkotnak a sérülés helyén, így megállítják a vér­zést.

Ha egy ilyen dugó olyan helyen keletkezik, ahol érszakadás és vérzés tulajdonképpen nincs, akkor a dugó az ér belvilágát fogja el­zárni, és megszűnik a véráramlás, az ér által ellátott sejtek-szövetek, pedig ha nem kapnak, valamilyen más éren keresztül vért elhalnak. Ez az állapot a trombózis, az elhalást pedig infarktusnak nevez­zük.

Artériás és vénás trombózis

Persze trombózis kialakulhat a visszerekben is, de mivel azok az elhasznált vért szállítják, szövetelhalás nem következik be, vi­szont a véráramlás akadályozottsága miatt nagyfokú pangás alakul ki, és mivel a visszerekben megnövekedett nyomás visszahat a haj­szálerekben uralkodó nyomásra, megnehezedik a vérsavó visszaszí­vása a szövetekből az érpályába, és vizenyő, ödéma keletkezik. A vé­nás trombózis tehát egészen más következményekkel jár, mint az artériás oldalon bekövetkező érelzáródás.

Az arteriolák fentebb vázolt károsodásához hasonló folyamat játszó­dik le a nagyobb artériákban is. Nyilvánvaló, hogy a sokkal nagyobb keresztmetszetű ütőerek beszűkülése lassabb folyamat, teljes elzáródásuk trombózis miatt viszont drámai tünetekkel járhat, hiszen mi­nél nagyobb egy artéria, annál nagyobb területet lát el vérrel, és elzáró­dás esetén annál nagyobb lesz az elhalt szövet mennyisége.

A magas vérnyomás által okozott érelváltozások, mint láttuk végső soron érelmeszesedésbe torkollanak. Érelmeszesedés azon­ban hipertónia nélkül is bekövetkezhet, sőt, bizonyos fokig az érfal öregedésének elkerülhetetlen velejárója. Vannak azonban betegsé­gek, melyek ezt a folyamatot gyorsíthatják, és a magasvérnyomás – betegséghez hasonló szervkárosodásokat okozhatnak.

Agyérelmeszesedés tünetei

Most már sorra véve az egyes szervek jellemző károsodásait hi­pertóniában, először az agy ereinek bántalmáról szólunk. Több for­mában jelentkezhet a tartós magas vérnyomás káros hatása, legke­vésbé feltűnő a szinte észrevétlenül kezdődő, majd egyre több tünetet okozó általános agyér-elmeszesedés (cerebrálszklerózis).

Ebben a betegségben nagyobb erek nem záródnak el, ezért drámai tünetek nem alakulnak ki, viszont a kis artériák fokozatos beszűkülése, majd az agy, különböző területein bekövetkező elzáródása apró elhaláso­kat eredményez az agy állományában. Az elhalt szövet később elfolyósodik, ezért nevezik ezeket a területeket lágyulásos gócoknak.

Egy idő után az agy tele lesz ilyen apró lágyulásokkal, és ez fokoza­tosan a szellemi képességek hanyatlásához, emlékezetkieséshez, sú­lyosabb esetben nagyfokú személyiségváltozáshoz vezet: a beteg in­dokolatlan cselekedeteket végez, aszociálissá válik, képtelen lesz felmérni tettei következményeit, érzelmileg elsivárul, majd teljesen befelé fordul, hozzáférhetetlenné válik, amit esetleg indokolatlan dühkitörések, rabiátus viselkedés válthat fel.

Jegyezzük meg! Sajnos az agyi érelme­szesedés ilyen súlyos formáit rendszerint nem lehet már gyógysze­rekkel befolyásolni, az ún. agyi értágítók és anyagcsere-javítók (Cavinton, Reergin) rendszerint hatástalanok maradnak. Súlyos esetben szükségessé válhat a beteg zárt elmegyógyászati osztályra történő el­helyezése.

Agytrombózis, agyi infarktus tünetei

Az agyi erek betegségéből fakadó másik két kórformát egyaránt a hirtelen kialakuló, súlyos tünetek jellemzik. Az egyik lényegesen gyakoribb akkor jelentkezik, ha egy nagyobb ütőér az agyban elzáródik, és az általa ellátott terület elhal. Ezt a betegséget nevez­zük agytrombózisnak vagy agyi infarktusnak.

Attól függően, hogy az agy mely területén következik be az elhalás, különböző főleg bénulási tünetek jelentkeznek. Leggyakoribb, hogy a test egyik felén bénulás jelentkezik: a beteg hirtelen észreveszi, hogy valame­lyik keze ügyetlenebb lesz, leesik, nem tud vele fogni, a láb elgyen­gülése miatt hirtelen egyensúlyát veszti, elvágódik, eszméletvesztés azonban általában nem szokott bekövetkezni.

Agytrombózis tünetei

A bénult végtagok petyhüdtek, az arcizmok bénulása miatt a száj sarka lefittyed, eset­leg nyál csorog belőle. A bénulást gyakran kíséri zsibbadás, súlyo­sabb esetben érzészavar. Az ilyen típusú bénulást hemiplégiának nevezik (hemi =fél, plegia = bénulás), oka az agy olyan területén bekövetkező elhalás, ahol az agykéregből a test izmai felé haladó és a mozgató (vagyis az izomműködés „parancsát” továbbító) idegszá­lak szorosan egymás mellett futnak, így kisebb területen bekövetke­ző elhalás is jelentős roncsolást végezhet.

Szerencsés esetben nem ezen a helyen következik be az elhalás, hanem kicsit távolabb, bénu­lás akkor is bekövetkezhet, mert az elhalt terület körül az agyállomány vizenyőssé válik, ez azonban néhány nap alatt felszívódik, és a bénulás részben vagy teljesen meggyógyul.

Ha az idegpálya (vagy központ) elhal, nem képződik helyette új, azonban a szomszédos pá­lyák (vagy központok) részben átvehetik az elhalt rész működését. Ez azonban lassú folyamat, néha hónapokig is eltarthat, a beteg tehát bizakodhat. Előfordul, hogy az elhalás nem a mozgató idegrostokat károsítja, hanem a beszédközpontot: ilyenkor a beteg átmenetileg sajnos néha végleg elveszíti beszédkészségét. Néha csak a beszéd­megértés szenved zavart, máskor a gondolatai kifejezésére lesz kép­telen a beteg, de egyébként megért mindent.

A látó-, halló-, szagló-és ízlelőközpontok vagy a hozzájuk tartozó idegpályák is károsod­hatnak, és ilyenkor a megfelelő érzékelőképesség esik ki. Általában azt mondhatjuk, hogy az agytrombózis tünetei igen változatosak le­hetnek, hiszen nem lehet kiszámítani, hogy mekkora területen és hol következik be az elhalás.

Agyvérzés, gutaütés okai

Az agytrombózisnál lényegesen súlyosabb, az esetek mintegy fe­lében a beteg halálát okozó szövődmény az agyvérzés (apoplexia). A köznyelv apoplexiának, gutaütésnek nevez általában minden, hir­telen kezdődő és bénulással járó betegséget, de szerencsére az ilyen elváltozások hátterében az esetek többségében trombózis, és csak 15%-ban agyvérzés húzódik meg.

Az agyvérzés oka, mint a neve is mutatja valamely nagyobb agyi artéria megrepedése. Meszes, merev falú erek könnyen átszakadnak, ha nagyobb feszülés éri az ér-falat. Érdekes módon az állandóan, egy szinten magas vérnyomás ebből a szempontból kevésbé veszélyes, sokkal alacsonyabb vérnyo­más mellett is bekövetkezhet a szakadás, ha a nyomás hirtelen emel­kedik, pl. fizikai megerőltetés, izgalom következtében.

Persze na­gyon előrehaladott érelmeszesedésnek kell már lenni ahhoz, hogy egy ér megrepedhessen az agyban, ezért szokott ez a súlyos szövőd­mény főleg idős embereken bekövetkezni.

Agyvérzés tünetei

Az agyvérzés tünetei hirtelen kezdődnek: a beteg egyik pillanatról a másikra hasogató fejfájást érez, esetleg hányni kezd, majd másod­percek alatt elveszti eszméletét. Ilyenkor már észre lehet venni a száj félrehúzódását, az eszméletét vesztett beteg egyik oldali végtagjai lógnak, míg a másik oldalon élénk, öntudatlan mozgásokat végez­hetnek.

Nagyon súlyos, az agykamrákba is betörő vérzés mind a négy végtagra kiterjedő bénulást is okozhat ilyenkor a beteg sorsa gyakorlatilag meg van pecsételve, és rendszerint néhány nap, vagy már néhány óra múlva, eszméletét egy percre sem visszanyerve, meghal. Kisebb kiterjedésű a vérzés főleg, ha nem olyan területen következett be, ahol fontos idegközpontok vagy rostok helyezkednek el a beteg részleges vagy teljes gyógyulásával is járhat.

Ilyenkor a beteg rövidesen eszméletre tér, majd fokozatosan visszanyeri kap­csolatteremtő képességét a külvilággal, majd a bénulások is fokoza­tosan megszűnhetnek. E javulás mindig a vérömleny lassú felszívódásának ütemét követi, illetve a vérzést kísérő agyvizenyő megszűnésétől függ.

Az orvosi ténykedés is lényegében ennek előse­gítésére szorítkozik, egyidejűleg gondoskodni kell a vérnyomás ren­dezéséről, a szívműködés javításáról. Különösen szerencsés esetben a vérzés nem az agy állományában, hanem közvetlenül az agyburok alatt, vagy annak rétegei között következik be.

Ha erre az orvos ide­jekorán gondol, és ezt számítógépes réteg vizsgálattal, esetleg érfestéssel igazolni lehet, úgy aránylag egyszerű beavatkozással, a kopo­nyát megfúrva lehet szívni a vérömlenyt (ún. trepanáció). Ebben az esetben a beteg igen rövid idő alatt, teljesen felépülhet.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.