• hipertónia
• magas vérnyomás

Ismert eredetű hipertóniák

Ide tartoznak:

• a vese eredetű,
• a belső elválasztású, mirigy eredetű,
• az idegrendszeri eredetű,
• a terhességgel kapcsolatos,
• az érelmeszesedés okozta hipertóniák.

1. Vese eredetű hipertóniák

A vese sokfajta megbetegedése járhat vérnyomás-emelkedés­sel. Nem kell azonban vesemegbetegedés ahhoz, hogy a vesékből induljon ki a vérnyomás-emelkedés. Elég, ha fejlődési rendelle­nesség, gyulladás vagy más érszűkítő folyamat következtében a vesét tápláló főverőér vagy annak valamelyik fő ága jelentő­sen beszűkül. Akár a veseállomány betegszik meg elsődlegesen, akár veseérszűkület okozza a vérnyomás-emelkedést, a mechaniz­mus lényegében mindkét esetben azonos!

A veseállomány spe­ciális sejtcsoportjai renin nevű anyagot termelnek. Ez a májban képződő hipertenzinogén nevű fehérjére hat, és egy nyolc amino­savból álló peptidet (kis molekulasúlyú alkotóeleme a fehérjék­nek) képez. E nyolc aminosavból épült peptidet angiotenzinnék nevezik. Lényegében az angiotenzin fejt ki közvetlen simaizom­összehúzó hatást a prekapilláris párnácskák körkörös izom­zatára, szűkíti a perifériás érzsilipeket, növeli az ellenállást, és így hoz létre vérnyomás-emelkedést.

Az amerikai Goldblatt kísérleti állatok veséinek celofánnal elő­idézett zsugorítása vagy főverőerüknek fémgyűrűvel való össze­szorzása útján a vesékben ki tudta váltani a renin-termelést.

A hipertónia veseeredetét akkor állapítja meg az orvos, ha a vizeletvizsgálat és a többi, a mindennapos gyakorlatban alkal­mazott vesefunkciós vizsgálóeljárás határozottan a vesék meg­betegedésére utalnak. Természetesen ez akkor is fennáll, ha röntgen- vagy izotópeljárással a vese főverőerének határozott szűkülete mutatható ki.

A gyógyítás az első esetben a beteg veseállomány gyógyszeres vagy diétás kezeléséből áll. A második esetben néha műtétre ke­rül sor. Minden olyan esetben, amikor sem a műtét, sem a vese­állomány gyógyszeres vagy diétás kezelése nem jár a kívánt vér­nyomáscsökkenéssel, vérnyomáscsökkentő gyógyszerek alkal­mazása indokolt.

2. Belső elválasztása mirigyek hormonjai által okozott hipertóniák

a) Cushing-kór vagy Cushing-szindróma

Cushing angol orvos elsőként írta le a mellékvesekéreg túl­működésével járó tünetegyüttest (görögül szindrómát). Az ő tiszteletére maradt meg mindmáig ez az elnevezés. A jellegzetes elhízás, csontritkulás, cukoranyagcsere-zavarok és más tünetek mellett ennek a tünetegyüttesnek egyik legjellegzetesebb meg­nyilvánulása a vérnyomás-emelkedés.

A mellékvesék mindkét vesénk felső csúcsán ülő sapkaszerű, viszonylag apró, cseresznye nagyságú belső elválasztású miri­gyek. Két, szerkezetében és funkciójában egymástól gyökeresen különböző rétegből, a kéregállományból és a velőállományból tevődnek össze. Cushing-kór vagy Cushing-szindróma esetében egyformán a kéregállomány termel a normálisnál lényegesen nagyobb mennyiségben kortizon típusú hormonokat.

A kór és a szindróma között csupán annyi a különbség, hogy Cushing-kór esetében a mellékvesekéreg minden kimutatható föléje rendelt irányító szerv, tehát az agyfüggelék (hipofízis) serkentő hatása nélkül, önállóan termel több hormont. Cushing-szindróma esetében viszont a kéreg túlműködésének oka az agyfüggelék fokozott működése. Napjainkban elég megbízható eljárások vannak, hogy a vérben a hipofízis fokozott „mellékvesekéreg­serkentő hormon”-termelését kimutassuk, és így az igazi felelőst is ki tudjuk deríteni.

A mellék vesekéreg fokozott kortizontermelése nagy való­színűséggel két módon segíti elő a magasabb vérnyomás létre­jöttét. Mindkettőnek alapja az, hogy kortizon hatására a vesék­nek azok a sejtjei, amelyek a konyhasó, pontosabban alkotóré­sze, a nátrium vizeletbeni kiürítésének mértékét megszabják, a vérben nátriumvisszatartást okoznak. A nátriumvisszatartás következtében a szervezet vízürítése csökken. A szervezetben visszatartott nátrium mennyiségével arányosan nő a keringő vérben a víz mennyisége, tehát nő a vér térfogata.

Ez egymagá­ban – a szív perctérfogatának növekedéséhez hasonlóan – vér­nyomás-emelkedéshez vezethet. Ám nemcsak a keringő vérben emelkedik kortizon hatására a vese által visszatartott nátrium mennyisége, hanem a szövetekben, így az erek prekapilláris, körkörös simaizom-párnácskáiban is. Itt a nátriumfelszapo­rodás ugyancsak vízfelszaporodással, ez pedig szükségképpen duzzadással jár. Ez egymagában is a zsilipek szűkebbre állítását eredményezi.

b) Conn-betegség

Nevét Conn amerikai orvostól kapta, aki elsőnek figyelte meg, hogy a mellékvesekéreg vagy az azzal azonos szöveti szerkezetű daganatok aldosteron nevű hormonjának fokozott termelése -több más jellegzetes tünet mellett – vérnyomás-emelkedéshez vezethet. A tapasztalatok szerint a Conn-betegség rendkívül ritka, férfiakban gyakoribb, mint nőkben. Gyermek- és öreg­korban ritka, leginkább 30-50 éves kor között fordul elő.

Azokban a ritka esetekben, amelyekben a Conn-betegség a mellékvese daganatos megnagyobbodásából áll, speciális röntgeneljárásokkal a megnagyobbodás több-kevesebb biztonsággal megállapítható. Egymagában a megnagyobbodás még nem bizonyítja a Conn-betegséget, hiszen annak egyéb oka is lehet. Csak a vér fokozott aldosteron-tartalmának kimutatása teszi biztossá a diagnózist. Ez a laboratóriumi eljárás rendkívül bo­nyolult technikai felkészültséget igényel, és éppen ezért csak kevés intézetben végzik. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a Conn-betegség indokolt gyanúja is csak viszonylag igen ritkán merül fel.

c) A mellékvese velőállományának feokromocitoma nevű daganatai

A mellékvese velőállományának sejtjei és a hozzájuk hasonló, szövettanilag egyébként jóindulatú feokromocitoma-daganat sejtjei egyaránt termelnek vérnyomást emelő adrenalint vagy nor-adrenalint. A nor-adrenalin a szimpatikus idegek végződé­sein szabadul fel. Ingerátvivő anyag, amely a szimpatikus inge­rületet hozza létre. Nor-adrenalin hatására az erek prekapilláris párnácskáinak simaizomzata szűkül, és a már sokszor leírt mó­don jön létre a vérnyomás-emelkedés.

A mellékvesevelő nor-adrenalin- vagy adrenalintermelő da­ganatai hol állandóan, hol lökésszerűen ürítik a vérpályába vér­nyomásemelő anyagaikat. Ettől függően sok más tünet kíséreté­ben a vérnyomás-emelkedés hol rohamokban jön létre, hol pedig állandó jellegű. Megeshet, hogy az adrenalin vagy nor-adrenalin termelése rohamszerű. A vérnyomás a rohamok közti időszakok­ban is állandóan a normálisnál magasabb szinten marad, annak jeléül, hogy a rohamok közti magasabb vérnyomás már füg­getlenítette magát az adrenalintól vagy a nor-adrenalintól.

Az ilyen természetű daganatot különböző tesztvizsgálatokkal állapítják meg. Más-más vegyi anyagot fecskendeznek a szerve­zetbe, és ellenőrzik a vérnyomás változását. A legfontosabb és a legmegbízhatóbb diagnosztikus eljárás abból áll, hogy rohamok után vagy akár a rohammentes időszakokban vizsgálják meg a vért és a vizeletet. Ha kiemelkedően sok adrenalin­vagy nor-adrenalin mutatható ki, akkor igazolódik a daganat. A gyógyítás már jelentős gyanújelek esetén is a mellékvesék mű­téti feltárása, és ha tényleg van daganat, annak műtéti eltávolítá­sa vagy a velőállomány részleges eltávolítása. Kívánatos és cél­szerű megfelelő röntgeneljárással a daganat helyét és kiterjedé­sét is lehetőleg közelebbről megállapítani.

Megeshet, hogy sikeres műtét után is magasabb marad a vér­nyomás. Ez annak a bizonyítéka, hogy hosszabb-rövidebb idő után a hipertónia változatlanul fennmaradhat akkor is, ha a kiváltó okot sikeresen és végérvényesen kiiktatjuk, mert az auto­matikus szabályozás magasabb szintre ,,állt be”.

d) Pajzsmirigy-túlműködés

A pajzsmirigy fokozott működése is okozhat magas vérnyo­mást. A vérnyomás-emelkedés oka ilyenkor az, hogy a szív a pajzsmirigyhormon fokozott hatására gyakrabban húzódik össze és ezért több vért juttat a perifériára a szervezet nyugalmi időszakában is. A pajzsmirigy-túlműködés jellegzetes tüneteiből (szapora szívdobogás, fogyás stb.) az orvos minden különös nehézség nélkül megtudja állapítani, hogy a vérnyomás-emelke­dést a pajzsmirigy-túlműködés okozza-e.

Egyébként az ilyenkor észlelhető vérnyomás-emelkedésre jellemző, hogy csak a szisztolés érték emelkedik, a diasztolés inkább csökken annak jeléül, hogy a perifériás körkörös zsilippárnácskák tágultak. Nyilvánvaló, hogy a pajzsmirigy eredetű jellegzetes vérnyo­más-emelkedés megszűnik, ha gyógyszerrel, műtéttel vagy sugár­kezeléssel a pajzsmirigyműködést sikerül normalizálni.

3. Az idegrendszer szervi megbetegedései

Baleseti sérülések, agyvelőgyulladás, különböző mérgezések, ritkábban jóindulatú daganatok is okozhatnak másodlagosan magasabb vérnyomást. Az ebből származó másodlagos hiper­tónia felismerése sem különösen nehéz, hiszen a felsorolt beteg­ségekkel egyidőben, azok kísérő jelenségeként lép fel. Megbíz­ható felismerésük az idegszakorvos bevonásával az agy és az idegrendszer diagnosztikájában használatos eljárások segítsé­gével történik.

4. Terhességi hipertónia

Eredete nem teljesen tisztázott. Oka minden valószínűség szerint ugyanaz, mint a vesegyulladásoké. Ha a vérnyomás­emelkedés első ízben a terhesség alatt jelentkezik, akkor a vize­let- és vesevizsgáló-eljárások adhatnak felvilágosítást arról, hogy a terhesség következménye-e, vagy más is van-e a hátte­rében. Kezelése lényegében ugyanolyan, mint a vesebetegeké. Ha a terhesség alatt a vérnyomás csak mérsékelten emelkedett, kezelni rendszerint nem is szokták. A terhesség után gyakran minden további nélkül megszűnik.

5. Az aorta kezdeti szakaszán fejlődési rendellenesség miatt fennálló szűkület

Jellemző rá, hogy csak a felkaron mért vérnyomás magasabb, az alsó végtagon a vérnyomás normális. A felkaron észlelt vér­nyomás-emelkedés oka ilyenkor kettős lehet:

1. az aortának a nyakat és a karokat ellátó főverőér leágazódása utáni szűkülete miatt e testrész ereibe a normálisnál több vér jut. Ez egymagában is elég ahhoz, hogy a vérnyomás ott emelkedjék.
2. az aortán észlelt nagyfokú szűkület lényegében ugyanazzal jár, mint magának a vese verőerének a szűkülete, tehát a renin-angiotenzin révén „vese eredetű” vérnyomás-emelkedést is hoz­hat létre.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.