• vérnyomás mérése

Hogyan mérjük a vérnyomást?

Többféleképpen mérhetjük, de leggyakrabban higanyos- vagy automata vérnyomásmérővel mérjük a vérnyomást.

A vérnyomásmérés a leggyakoribb mérések egyike a mindennapos or­vosi gyakorlatban, sőt laikusok is végezhetik, de minden méréskor körültekin­tően kell eljárni, mert könnyen hibás értékeket kaphatunk. A mérést csendes, nyugodt környezetben végezzük.

Higanyos vérnyomásmérő használata

Higanyos vérnyomásmérővel a következőképpen végez­zük a mérést. Először ellenőrizzük, hogy a mandzsettában nincs levegő, a vér­nyomásmérő higanyszála a 0-nál van, s a higanyszál szabadon mozog az üvegcsőben. Legalább félévenként ajánlatos alaposan átvizsgálni, ellenőrizni a vérnyomásmérőt. Elgondolkodtató az az eredmény, amit a rendszeresen használt vérnyomásmérők ellenőrzésekor kaptak: a megvizsgált több mint öt­száz vérnyomásmérő felében találtak valamilyen hibát, ami miatt pontatlan volt a mérés.

Mire figyeljünk méréskor?

Bármilyen testhelyzetben (ülő, álló, fekvő) mérhetjük a vérnyomást, de ügyeljünk arra, hogy egyfelől a vérnyomásmérő higanyoszlopa függőleges helyzetben legyen, másfelől az alkar a szív, pontosabban a tricuspidalis bil­lentyűk magasságában legyen. A vérnyomás mérésekor gyakran megfeled­keznek arról, hogy a felkar helyzete befolyásolja a kapott értéket. Meggyőzően igazolta ezt a következő vizsgálatsorozat. Az artériába kötött kanul végét 5-20 cm-el emelték vagy süllyesztették a jobb pitvar magasságához képest. 5 cm-énként 3-4 Hgmm-el kisebb, illetve nagyobb értéket kaptak, mint a jobb pitvar magasságában.

A mandzsettát úgy helyezzük a vizsgált személy felkarjára, hogy egyenletesen feküdjön rajta. A mandzsetta mérete is befolyásolja a mérés pon­tosságát. Átlagos testméretű felnőttek számára 12-13 cm széles és 23-35 cm hosszú mandzsetta ajánlatos. Gyermekek számára természetesen kisebb mé­retű mandzsettát kell választanunk.

Fülünkbe helyezzük a fonendoszkóp füldugóját, a membránját pedig a vizsgált személy kinyújtott, de ellazított izomzatú könyökárkába az artéria cubitalis fölé. Felpumpáljuk a mandzsettát a várható vérnyomásnál 20-30 Hgmm-el magasabb nyomásra. Ilyenkor a fonendoszkópunkkal nem hallunk hangot. Folyamatosan, mintegy 5 Hgmm/s se­bességgel csökkentjük a higanyszál magasságát mandzsettában lévő levegő kiengedésével.

Amikor meghalljuk az első éles, koppanó hangot, akkor leol­vassuk a vérnyomásmérő állását. Ez az érték felel meg a szisztolés nyomás­nak. A nyomást tovább csökkentve a hang először erősödik, majd elhalkul és végül eltűnik. Ebben a pillanatban ismét leolvassuk a vérnyomásmérő állását. Ez az érték felel meg a diasztolés nyomásnak. A könyökárokban hallható han­gokat Korotkov-féle hangoknak nevezzük. Ezeknek a hangjelenségeknek a megfigyelésén alapuló eljárás az auszkultációs módszer, amelynek hibája 3-5 Hgmm.

Az úgynevezett palpációs eljárás abban különbözik az auszkultációs eljárástól, hogy ekkor a radiális pulzus tapintásával állapítjuk meg a szisztolés nyomás értékét. A mérés úgy történik, hogy kitapintjuk a radiális pulzust. A mandzsetta felpumpálása után eltűnik a pulzus. Ezután lassan csökkentjük a nyomást a mandzsettában, s azt az értéket tekintjük szisztolés nyomásnak, amelynél érezzük az első pulzuslökést. A mérés kevésbé pontos, mint az ausz­kultációs vizsgálat. Emellett a diasztolés nyomás nem is mérhető. (Megbecsülhetjük ugyan a diasztolés nyomást is annak alapján, hogy mikor egyezik meg a pulzus a kiinduláskor tapintott pulzussal, de az erősen szubjektív meg­ítélés miatt ez az érték nem használható diagnosztikus célra.)

Higanyos vérnyomásmérés hátrányai

A könnyen kezelhető higanyos vérnyomásmérővel pontos értékeket kapunk. Hátránya azonban az, hogy a higanyos vérnyomásmérő nagy helyet foglal el az orvosi táskában, eltörhet az üvegcső is, s az ilyenkor kiömlő hi­gany veszélyes. Ezért elterjedt az aneroid vérnyomásmérő használata. Igaz ugyan, hogy ez kisebb és kényelmesebb, de könnyebben meghibásodhat, s ilyenkor alacsonyabb értékeket ad. Ezért rendszeresen, legalább évenként ellenőrizni kell higanyos vérnyomásmérővel.

Hogyan diagnosztizáljuk a magas vérnyomást? Méréssel!

Automata vérnyomás mérők

Különböző elektromos félautomata és automata vérnyomásmérők is vannak forgalomban. Az automata vérnyomásmérővel mért értékeket azon­ban ellenőrizni kell minden olyan esetben, amikor hibás mérésre gyanakszunk, vagy a vizsgált személynek kóros vérnyomásváltozásra utaló panaszai nincsenek összhangban a mért értékekkel.

Melyik jobb: a higanyos vagy az automata vérnyomásmérő?

A mérés céljától függ!

Az orvosi gyakorlatban a higanyos vérnyomásmérő használata kívánatos, mert a diagnózis felállításához megbízható és pontos mérésre van szük­ség. Ellenőrző vizsgálatokhoz, tömeges szűrővizsgálatokhoz, s minden olyan esetben, amikor nem egészségügyi szakember végzi a mérést, előnyösebb az automata vérnyomásmérő használata. Ezzel könnyebb és gyorsabb a mérés.

Bármilyen típusú automata vérnyomásmérőt használunk, pontosan be kell tartani a kezelési utasítást, s ajánlatos rendszeres időközönként higanyos vérnyomásmérővel ellenőrizni a kapott értékeket.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.