• orvos
• vérnyomás
• vizsgálat

Hogyan néz ki egy orvosi vizsgálat magas vérnyomás esetén?

Egy régi mondás szerint a jó orvosnak olyan a megfigyelőképessége, mint Sherlock Holmes-nak, olyan érzékeny a tapintása, mint a legügyesebb kasszafúrónak, és olyan jó a hallása, mint a nyúlnak.

Valószínű, hogy miközben orvosunk megvizsgál, mindhárom felsorolt képességre szüksége lesz ahhoz, hogy meghatározza magas vérnyomásunk lehetséges okát, és észlelje a szervi károsodások esetleges tüneteit.

A vizsgálat során az orvos az alábbi módszerek közül válogat, vagy akár mindet beveti.

1. Megvizsgálja a szemfenekünket. Beletekint a szemünkbe, nem lát-e retinakárosodásra utaló jeleket. A szemben látható elváltozott vagy szivárgó erek valószínűsítik, hogy testünk egyéb erei is károsodtak.
2. Meghallgatja a szívünket. Fonendoszkóppal hallgatózva próbálja megállapítani, észlelhetők-e szívbe-tegségre utaló hangok: gyors szívverés, rendellenes ritmus, szívzörej vagy más szokatlan hang. Mivel a szívhangok a testtartás megváltoztatásakor változhatnak, ezt a vizsgálatot nemcsak álló, de olykor guggoló és fekvő testhelyzetben is elvégezheti.
3. Meghallgatja az artériáinkat. A fonendoszkóppal az erekben keletkező zörejek is hallhatók, például a sus-torgó hang, amelyet a beszűkült artériában áramló vér örvénylése kelt. Ilyen vérörvények a legnagyobb valószínűséggel a nyaki artériában, a mellkasunkban lévő aortában, a lágyakban futó combartériában, valamint a comb belső oldalán és a térdhajlatban futó artériákban alakulnak ki.
4. Meghallgatja, nincs-e pangó folyadék a tüdőnkben. Fonendoszkóppal meghallgatja, észlelhetők-e a tüdőben a felgyülemlett folyadékra jellemző sercegő hangok, ez ugyanis azt jelzi, hogy bár a szívünk nagyon keményen dolgozik, mégsem képes elég hatékonyan pumpálni a vért.
5. Megtapintja a pulzusunkat. A szívverés sebességének és ritmusának vizsgálata céljából a csuklón kívül több más ponton is kitapinthatja a pulzusunkat. Orvosunk ezeken a pontokon azt vizsgálja, nem gyenge-e a pulzus, ami az adott pont feletti valamely artéria elzáródására vagy szűkületére utalhat.
6. Megtapogatja a hasunkat. Óvatosan megnyomogatja a hasunkat, nem észlel-e vesemegnagyobbodásra vagy aorta-aneurizmára – a magas vérnyomás két lehetséges következményére – utaló jeleket. A megnagyobbodott vese arra is utalhat, hogy magas vérnyomásunk egy másik rendellenesség következ-ménye lehet.
7. Duzzanatokat (ödémát) keres. A duzzanatok folyadék felgyülemlését jelzik. Ez olykor valamilyen mögöttes rendellenességre utal, máskor azt jelzi, hogy szívünk erőlködve dolgozik, mert másként nem tudná átnyomni a vért a beszűkült, merev falú artériákon. Az orvos az egész testünkön kereshet duzzanatokat, de főként az arcunkat, a lábszárunkat és a bokánkat veszi szemügyre. A folyadék mennyiségét úgy vizsgálja, hogy megnyomja a bőrünket (például a bokánkon), és figyeli, mennyire nyomható be, illetve hogy egy ideig megmarad-e a mélyedés.

A rendelőben:

Tegyünk meg mindent a vizsgálat eredményességéért!

1. Készüljünk fel! írjuk össze előre a kérdéseinket, és még a vizsgálat előtt olvassuk fel őket az orvosnak. írjuk össze azokat a tüneteket is, amelyeket az utolsó látogatásunk óta észleltünk. Ne feledjük feltüntetni azt sem, mikor kezdődtek (és mikor múltak el) a tünetek.
2. Nézzünk a vizsgáló szemébe! Ha azt szeretnénk, hogy orvosunk valóban odafigyeljen arra, amit mondunk neki, teremtsünk vele szemkontaktust, mielőtt beszélni kezdenénk. Ezzel elérhetjük, hogy ne a vizsgálati kartonunkra összpontosítson, hanem ránk.
3. Ne féljünk megszólalni! Az ún. kényes témákat se szégyelljük szóba hozni, hiszen tanulmányaik során az orvosokat felkészítik arra, hogy az ilyen személyes jellegű dolgokat is meg tudják beszélni a betegeikkel. Kérdezni se féljünk! Ha nem értünk valamit, amit az orvos mondott, kérjük meg, hogy magyarázza el újra.
4. Tálaljunk ki! Nagy ostobaság bármilyen, a tüneteinkkel, a szedett gyógyszerekkel vagy egyéb, az egészségi állapotunkkal kapcsolatos körülményt elhallgatni. Minél többet tud rólunk az orvos, annál könnyebben fel tudja állítani a diagnózist és dönt a kezelés felől.
5. Jegyzeteljünk! Jegyezzük fel az orvostól kapott információkat és utasításokat, vagy esetleg – ha az orvos nem bánja -készítsünk hangfelvételt a rendelőben.
6. Járjunk utána! Ha elfelejtettünk valamit, amit a vizsgálat során elmagyaráztak, vagy új kérdés jut az eszünkbe, nyugodtan hívjuk fel a rendelőt. Ha magával az orvossal szeretnénk beszélni, legyünk kitartóak. Talán nem tud azonnal a telefonhoz jönni, de remélhetőleg ésszerű időn belül visszahív.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.