Kalóriaszegénység és a hipertónia
A kalóriaszegénységnek, egyszerűbb szavakkal a mértékletes táplálkozásnak kettős jelentősége van a hipertóniás ember életében: közvetlenül csökkenti a vérnyomást és tehermentesíti a szívet a magasabb vérnyomással járó terheléstől. A kalóriaszegénység egyébként nemcsak a hipertóniás ember, hanem általában az idősebb korosztály egészséges étrendjének is az alapja. A táplálékfelvételről normális körülmények között szervezetünk ösztönösen, automatikusan gondoskodik. Ennek tudható be, hogy az idősebb ember, az esetek döntő többségében, mindenféle ellenőrzés és méricskélés nélkül csökkenti a fogyasztott étel mennyiségét.
Kalóriacsökkentés vérnyomásra gyakorolt hatása
Hogy a kalóriacsökkentés mennyire jelentős tényező – a rendszerint idősebb korú – hipertóniások étrendjében, azt H. Sarre, a nyugatnémetországi Freiburg in Breisgau orvosegyetemének professzora is igazolta az 1948-49-es években végzett vizsgálataival.
A város lakossága a háborút követő nyomorúságos táplálkozási viszonyok miatt kénytelen-kelletlen éhezett – bár elég sok konyhasót fogyasztottak -, a hipertóniások vérnyomása 10%-kal csökkent. A 60-as évektől kezdve viszont, amikor az NSZK-ban „a gazdasági csoda” következtében a táplálkozási lehetőségek az ellenkező végletbe csaptak át, a hipertóniások száma ugrásszerűen nőtt, a régebben hipertóniások vérnyomásértékei pedig az elhízással arányosan emelkedtek.
Idős korban még fontosabb tényező a kalória csökkentése
A hipertóniás emberek döntő többsége az idős emberek csoportjába tartozik. Idősebb korban az érelmeszesedés esélyei is nőnek, ezért duplán érdemes a bevitt kalória mennyiségét megszorítani. A fiatal hipertóniásnak viszont a mérsékelten sószegény étrenden kívül más diétára nincs szüksége.
Mérésekkel is igazolták
Újabban nemcsak általános felfogás, hogy az idős ember kalóriaigénye csökken és így ösztönösen védekezik az érelmeszesedés ellen, hanem ezt kézzelfogható mérések is igazolják. Az embernek születésétől húszéves koráig teljes nyugalom melletti anyagcseréje fenntartásához napi 1960 kalóriára van szüksége. Ezt nevezik alapanyagcserének, és reggel, amikor a beteg még nem evett, fekve, nyugalmi helyzetben, éhgyomorra vizsgálják.
70 éves korban az egynapi alapanyagcsere lebonyolításához már csak 1500 kalória szükséges. 70 éves korra tehát, a 20 éveshez viszonyítva, kereken 30%-kal csökken a kalóriaszükséglet az alapanyagcsere lebonyolításához. 75 évtől felfelé minden további évtizedben további 10%-kal csökken a kalóriaszükséglet.
Ideális testsúly
A felnőtt ember ideális testsúlya általában annyi kilogramm, ahány centiméterrel meghaladja testhossza az egy métert. A tömörebb csontozatú és vaskosabb izomzatú férfiaké általában egy-két kilogrammal több, a nőké viszont csontjaik és izomzatuk karcsúsága miatt körülbelül ugyanennyivel kevesebb. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról sem, hogy biológiai átlagértékről van szó, ahol az ideálistól való kisebb-nagyobb eltérések mindig előfordulnak anélkül, hogy azokat kórosnak kellene tekintenünk.
A hipertóniás és a negyven évnél idősebb embernek ahhoz, hogy az érelmeszesedést étrendjével megelőzze, természetesen nemcsak a kalóriával kell tisztában lennie, hanem tudnia kell azt is, hogy csökkent kalóriatartalmú étrendjét milyen tápanyagokból állítsa össze. Ehhez a táplálkozástudomány alapjait nagy vonásokban ismernie kell.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.